Nem a boldogságától vagy éppen a gyászától függ, hogy az ember optimista-e vagy pesszimista. Sőt, az ember nem attól lesz optimista, hogy mindig nevet. Akkor leszünk optimisták, ha megtanuljuk, hogy ne az alagút sötétjét, hanem az alagút végén felbukkanó fényt lássuk. Mert az alagút végén mindig vár ránk a fény!
Az optimizmus nem más, mint a jövőbe vetett hit. Az az érzés, amikor úgy érezzük: a jövőnk jobb lesz, mint a jelenünk. Még akkor is, ha kilátásaink nem éppen rózsásak.
Igyekezni kell
Az ember nem születik optimistának. Csak a lehetőséggel születik, hogy optimista ember válhat belőle. A gének egynegyed részben játszanak szerepet, a többi, a háromnegyed rész rajtunk múlik. Pesszimistának lenni nem vidám dolog. Nem csak az a rossz benne, hogy az ember gyakran szomorú (ez az optimistákkal is előfordul), kellemetlen társaság a többiek számára (az optimisták is gyakran unalmasak). Legfőképpen az a baj, hogy a pesszimista ember saját magának is árt. Lelkileg és fizikailag is.
Az egyesült államokbeli Mayo klinika felmérései szerint a búskomorakat gyakrabban sújtja az elbutulás, az Alzheimer- és a Parkinson-kór. A tartós rosszkedv és bánat melegágya a daganatos betegségeknek és a szívinfarktusnak. Ha előadódik valamilyen súlyos betegség, minden orvos arra biztatja a betegét, hogy bízzon a gyógyulásban, mert akkor meg is gyógyul. Az optimista nők egészségesebbek, könnyebben és jobban viselik a terhességet és a változókort is. Milyenek az optimisták kapcsolatai? Az optimista nő röpköd, mint a pillangó. A kutatások szerint az optimista emberek szerelme romantikus, kedveseik boldogabbak, mint mások. Az optimista ember hűségesebb, szereti a szerelmet, átadja magát a másiknak. És mindenben támogatja.
Ne bújjon dobozba
Az orvosok tisztában vannak vele, hogy milyen csúnyán belezavarnak a képbe a hormonok. Amikor megijedünk és szorongunk, amikor rágódunk valamin, testünket elárasztja az adrenalin, a kortizol és a többi harcos hormon, amelyek szervezetünket készenléti állapotban tartják. Heteken, hónapokon keresztül. Ami sok, az sok – a szervezetnek is. Állandóan semlegesítenie kell a rossz behatásokat, így lassanként kimerül, és nem marad ereje a nagyobb problémákra.
Ezért betegek olyan gyakran a szomorú, lehangolt emberek: örökösen folyik az orruk, kapar a torkuk, fájnak az ízületeik, a vad sejtburjánzásról nem is szólva (hogy ne nevezzük nevén a daganatot).
Egy természetgyógyász, aki sokat foglalkozott az optimisták jó egészségével és a pesszimisták betegeskedésével, szemléletesebben írta le ezt az állapotot. Azt mondta: képzeljük el, hogy az egész napot egy 1 x 1 m-es dobozban töltjük. Estére az egész testünk sajogni fog, itt nyom, ott szúr, még levegőt se tudunk venni rendesen. Ugyanez történik a sejtjeinkkel, amikor szomorúak és stresszesek vagyunk. Minden sejtünk össze van nyomorítva, és nem jut levegőhöz. Mert mit tesz az ember, amikor bántja valami? Összekuporodik, és feszült minden porcikája.
A természetgyógyász nemcsak a pesszimisták vigasztalan állapotát tudja leírni, hanem tanáccsal is szolgál. Képzeljük el, hogy a világ olyan, mint a mértani egyenes. A nullától jobbra pillangók röpködnek, balra farkasok vonítanak. Próbáljunk átállni a pillangók térfelére, a kellemes gondolatok közé – olyankor is, amikor rosszul állnak a dolgaink, vagy szomorúak vagyunk. Fordítsunk hátat a rossz gondolatoknak („ebből semmi sem lesz, úgyse fog sikerülni, ócska az egész világ, semminek sincs értelme”) – ez csak a farkasok üvöltése. Vigyázzunk, mert a farkasok néha átlopakodnak a pillangók térfelére! Ezt ne engedjük! Ha mégis sikerül nekik, öltöztessük őket pillangóruhába. Attól megszelídülnek. Sok embernek sikerült már, hogy bunkósbottal csépelte a farkasokat, ütötte-vágta őket, míg végül a farkasok, farkukat a lábuk közé húzva, elkullogtak.
A jegyeket, kérem!
A pszichológusok szerint nemcsak azok az optimista emberek, akik rózsásan látják a jövőjüket. Ez még nem elég. Hinnünk kell, hogy azzal, ahogy viselkedünk, amit cselekszünk, irányítani tudjuk az életünket: tehát jobb és szebb jövő vár ránk. Az optimista ember ezért többet mozog, egészségesebben táplálkozik, kevesebbet dohányzik, és egyáltalán – kerüli a tiltott, az egészségre ártalmas dolgokat, mert úgy érzi, a saját sorsának a kovácsa. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy optimista ember valamilyen szenvedély rabja lesz. Csak az ostoba ember mond le arról, hogy az optimisták közé tartozzon. Hogyan nyerhetünk belépőjegyet az optimisták klubjába? Nem vehetjük meg sem a patikában, nem szakíthatjuk le telihold fényében a réten. Magunknak kell kitalálnunk, hogyan szerezzük meg.
A pszichológusok elismerik, hogy nem könnyű száznyolcvan fokos fordulatot tenni. Nehéz annak hinni a szerencsében, akit egész életében csak szerencsétlenség ért. Mentalitásunkat és érzéseinket nem tudjuk megváltoztatni. Viszont elkezdhetjük egy kicsit másképpen intézni a dolgainkat. Hogyan? Ne lőjünk öngólokat. Mindennap törődjünk magunkkal. Húzzunk magunk köré védőhálót, amely megtart minket, ha a farkasok közé akarunk esni.
A védőhálót a pozitívan gondolkodó és a minket szerető emberek alkotják. Ide tartozik a család, a szülők és testvérek, a nagynénik és nagybácsik. Nem kell bezárkóznunk a dobozunkba a problémáinkkal. Az introvertált embernek nehéz kitörnie saját börtönéből, de az apró lépések taktikáját követve mindig sikerül.
Mit tesz a pesszimista, és mit az optimista, ha...
A... felfut a szem a harisnyáján?
O: Nem baj, vehetek egy szebbet és újabbat.
P: Soha többet nem veszek fel szoknyát.
A... megkarcolja az autóját?
O: Átöleli a kedvesét, és azt mondja: Látod, milyen ügyes vagyok, múltkor az egész oldalát lehorzsoltam.
P: Többé nem ül autóba.
A... orra előtt bezár az üzlet, és nem tudja megvenni a vacsoráravalót?
O: Otthon azt mondja: Ma van százötven napja és nyolc órája, hogy megismerkedtünk. Ezt meg kell ünnepelni egy jó étteremben!
P: Beiratkozik egy személyiségfejlesztő tanfolyamra, hiszen még a családját sem tudja ellátni.
A... a munkahelyén a kollégája elhappolja előle a legjobb tervet?
O: Egy még jobb ötlettel áll elő.
P: Nedvesre sírja a zsebkendőjét a főnöke irodájában, hogy már megint lecsúszott valamiről.
