Pár éve megrázó képsorokat láthattak a Markíza televízió egyik esti híradásának nézői. Helyszín: a Komáromi járás. Akik a képernyők előtt ültek, tanúi voltak egy szombat délelőttönként gyakorta ismétlődő családi jelenetnek: az anya felöltözteti hároméves lányát, majd kikíséri őt a ház előtti kiskertbe.
A kapun túl a gyermekre tulajdon apja vár, aki élve törvény adta jogával, el akarja vinni a kislányt. De amint a gyermek meglátja apját, pánikba esik, hisztérikusan sír, erre átadás helyett édesanyja visszavezeti a házba. Állítólag azért sír a kislány, mert apja részéről korábban szexuális bántalmazás érte. Ezt a vélekedést mára már törvényszéki pszichológiai szakvélemény támasztja ugyan alá, de az apának továbbra is joga van szombatonként háromórányi időre elvinnie a gyermeket, aki ilyenkor a kislányért rendre meg is jelenik.
A szombat délelőtti „találkozásokat ’’ az anya videóra rögzíti, a fölvételek a kislány valós félelmének a tényleges dokumentumai. Ám hiába van bizonyíték a gyermek félelmére. És hiába az együtt érző széles nyilvánosság jajkiáltása, hogy ennek a gyermeknek a lelkében már az apa puszta látásától is fölidéződik és újrajátszódik valami rémisztő, elszenvedett sérelem.
Ugyanígy hiábavaló az a 14 oldalas részletes törvényszéki szakvélemény is, amely az összegzésben – több más fontos megállapítás mellett – egyértelműen kimondja, hogy a szexuális bántalmazás megtörtént, és hogy ezt az apa követte el. Hiába, hiszen a járásbíróság akkor az anyára jelentős pénzbírságot rótt ki. Az ügyirat négy konkrét dátumot említ október 13-tól november 10-ig, leírja, hogy ezeken a napokon az anya nem tett eleget a bírói határozatnak, és indokolatlanul meggátolta az édesapa találkozását kiskorú lányával.
Egy-egy bírósági döntés meghozatala nem könnyű feladat. A látszat néha csal, bizony még a törvényszéki szakértő is tévedhet.
Ha az aggály ez, s ugyanakkor a meglévő bizonyíték nem elegendő, s mégis dönteni kell, a kérdést az igazságszolgáltatóknak talán így kellett volna föltenniük: vajon a bíróság mikor követ el nagyobb hibát? Ha eltiltja a láthatás jogát az apától szexuális bántalmazás alapos gyanúja miatt, és elrendeli az ügy legrészletesebb kivizsgálását, vagy ha kiszolgáltat egy hároméves kislányt annak az embernek, akiről nagy valószínűséggel föltételezheti, hogy korábban a gyermeket szexuálisan bántalmazta?
De hát nincs ilyen kérdés, csak az ügy van. Az anyának ezen a kislányon kívül korábbi házasságából még két gyermeke van. Vajon melyik háromgyerekes anya tud havonta jelentős összeget kifizetni csak azért, hogy gyermekét maga mellett biztonságban tudja? Az asszony természetesen fellebbezett, ezenkívül jogvédő hivatalhoz fordult segítségért.
A nagy nyilvánosságot kapott ügy fölkeltette az UNICEF munkatársainak érdeklődését is, akik az édesanyával már fölvették a kapcsolatot. Történ mindez az Európai Unió egyik tagállamában, Szlovákiában, amikor a világszervezetek már régtől – még a harmadik világban is – arra buzdítják az asszonyokat, hogy ne szégyelljék és ne leplezzék az ellenük és a gyermekeiken elkövetett sérelmeket.
