Mielőtt tiltakoznánk, hogy hiszen a férfiaknak is vannak titkaik, egyvalamit valljunk be: melyik nőnek nincs olyan barátnője, aki többet tud róla, mint a szerelme?
Míg a férfiak egymás közti beszélgetése gyakran a felszínen mozog, mi, nők a legrejtettebb titkainkat is megsúgjuk egymásnak. Azokat is, amelyeket hangosan talán ki sem merünk mondani…
(© Ximena Garcia Vasquez / Instagram)
Felperzselt múlt
Györgyi és Krisztina a gimiben lettek elválaszthatatlan barátnők. Györgyiben csodálatot keltett Kriszti improvizáló képessége és szókimondása, ami őbelőle hiányzott. A lány tudta, hogyan adja elő a kívánságait – nagyított, színesített, ahol kellett –, és tudott hatni mások érzelmeire. Mindent elegánsan intézett, és mindig elérte, amit akart… Így az élete, legalábbis Györgyi szemében, érdekes és szórakoztató volt. Tele előre nem látható eseményekkel, találkozásokkal, izgalmakkal…
Barátnője mindig bátorította Györgyit. Nehéz perceiben megnevettette, enyhítette bizonytalanságát, és ötleteivel támogatta őt. Sokéves barátságuknak akkor lett vége, amikor Kriszti véget vetett egy titkos kapcsolatának: elhagyta a szeretőjét, és visszament a férjéhez. Hogy tiszta lappal folytathassa az életét, megszakított minden kapcsolatot a régi barátaival – beleértve Györgyit is. Nem akarta, hogy bárki is az emlékezetébe idézze a múltat. S bár Györgyi soha senkinek nem árulta volna el barátnője titkát, nem tehetett mást: elfogadta a döntését.
Hogy pontosan megértsük, mit jelent a női titok, tudnunk kell, mit is jelent a nők között a barátság – amely eléggé különbözik a férfiak barátságától. Míg a férfiak egymás közti társalgása gyakran a felszínen mozog, mi, nők a legrejtettebb titkainkat is megsúgjuk egymásnak. Még azokat is, amelyeket hangosan talán ki sem mernénk mondani…
A nők barátsága
A nőket nemegyszer olyan szoros viszony fűzi egymáshoz, mint amilyen egy partnerkapcsolat. Tökéletesen megbízunk a barátnőnkben, és adunk a véleményére. Fontosnak tartjuk az észrevételeit, merítünk a tapasztalataiból, s akár órák hosszat is képesek vagyunk boncolgatni kicsiségeket. Nem félünk a súlyos, fájdalmas beszélgetésektől sem, és vele még kényes témákat is meg merünk nyitni.
A barátnők nagyon körültekintőek a titkok megőrzésében. Sok olyan téma vetődik fel köztük, amelyeket csak nőtársukkal tudnak megbeszélni. Például hogy képesek vagyunk nagy összegeket kiadni szamárságokra, de ide sorolható a szerelmi tapasztalatok kitárgyalása vagy azoknak a stratégiáknak a megvitatása, amit a párunkon próbálunk ki, hogy megkapjuk azt, amire vágyunk. A barátságnak köszönhetően szavakkal is körül tudjuk írni a kívánságainkat, a félelmeinket, a nehéz percekben támogatni tudjuk egymást, jobban és hatásosabban, mint más közelállók.
De azért tegyük hozzá azt is, hogy vannak dolgok, amiket nem mondunk el annak sem, aki a legközelebb áll hozzánk. Például a nagyon bizalmas dolgainkat, amelyeket nevetségesnek tartunk, vagy amelyeket szégyellünk. A „titok” fontos ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, egy kicsit olyan, mint egy kaland. Vagy örülünk neki, mert egy titok csak a miénk.
Aztán van itt egy másik kérdés is a kisebb-nagyobb titkokkal kapcsolatban: mit mondjunk el, és mit tartsunk meg inkább magunknak? Egy példa: megtudjuk, hogy barátnőnk férje viszonyt folytat a kolléganőjével. Eláruljuk-e ezt a barátnőnknek, és kockáztassuk, hogy tönkremegy a házassága, vagy nem mondunk semmit, hiszen ez nem a mi dolgunk?
Igazság vagy hazugság?
Már a nagy filozófusok is foglalkoztak a titok mibenlétével. John Stuart Mill 19. századi angol filozófus A haszonelvűség című művében arról elmélkedik, hogy mi a helyesebb: elmondani az igazságot, vagy inkább elhallgatni. Mill a nyitottság híve volt, szerinte a hazugság minden kapcsolatban gyengíti a másikba vetett bizalmat, és növeli a bizonytalanságot. Véleménye szerint a hazugság csak akkor megbocsátható, ha nemcsak megkönnyíti a másik életét, hanem valóban segít is rajta. Mindig mérlegelni kell, hogy mennyire kényes a téma, és a lelkiismeretünk szerint kell dönteni.
Az angol filozófus véleményével mi is egyetérthetünk. A kapcsolat akkor szép, ha igazmondóak vagyunk. Nagyon megzavarja a viszonyt, ha ismételten elhallgatunk vagy letagadunk egyes tényeket.
Az őszintétlenség bizalmatlanságot kelt, rontja a közvetlenséget – a barátságban pedig visszahúzódást és elidegenedést okoz.
A bántó titok
Veronika kilencéves volt, amikor a fehérneműs szekrényben a párnahuzatok alatt megtalált egy nyári üdvözlőlapot, amely az édesanyjának szólt. A lapot a nagybátyja, Jani írta. Nem látogatta őket rendszeresen, de Veronika nagyon szerette, mert a nála töltött szünidő mindig vicces volt, tele játékkal, kalanddal, eseményekkel. A kislány sírva ment a konyhába az édesanyjához, és magyarázatot kért, mert a lapon ez a megszólítás állt: „Szia, anya!” Az édesanyja azonban magyarázat helyett összetépte a képeslapot, és megszidta Veronikát, hogy semmi keresnivalója a fehérneműs szekrényben…
A kislány csak felnőttkorában tudta meg, hogy Jani nem a nagybátyja, hanem a féltestvére anyja első házasságából. Azt sem tudta, hogy velük élő bátyja, akit a testvérének tartott, nem az édestestvére, hanem apja második házasságában született. Végül kiderült, hogy a mostani házassága előtt mindkét szülőjének volt két-két sikertelen házassága, az apjának is van egy fia, akivel soha nem törődött. A szülei azzal magyarázták az elhallgatást, hogy egyszer s mindenkorra le akarták zárni a múltat.
Mielőtt pálcát törnénk felettük, tegyük fel magunknak is a kérdést: Mi mindig őszinték voltunk a kapcsolatainkban? Hisz tudjuk: Az vesse rájuk az első követ, aki bűntelen közületek!
