Az ösvényen egy lélek sem jár, csak a csizmám sarka kopog a kavicsokon. „Vajon mit érezhettek ők, amikor ezen az úton sétáltak?” – merengek. „Miféle sorsok lenyomatát őrizheti ez a százéves ruha, amit ma itt, Bényben a legnagyobb tisztelettel viselek?
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."