Óvatosan fújja a kakaóját, majd cicásan belekóstol. Már jó! És abban az örömben, ahogy bekortyol, olyan életigenlés és elégedettség van, ami a mai világban ritka, mint a fehér holló. Emlékezetem mélyéről előbukkan a kép, amikor egy álmos, szürke reggelen először megláttam a TV2 képernyőjén. Őszinte mosolyával, kis zavarával emberközelívé tette a műsort. Azóta Csillag Lilla asztrológus és parapszichológus elismert és közismert lett, de ugyanazzal a szerény mosollyal osztja meg velünk hétről hétre a csillagok titkát, mint a kezdetekben.
– A kerületi rádióban már ment egy ideje a műsorom, aztán nyolc évvel ezelőtt, amikor a szeptember 11-i katasztrófa kapcsán asztrológust kerestek, felvetődött a nevem. Így kezdődött… Az utóbbi időben többször megkérdezték tőlem: nem unom-e még? Nem, mert a műsor mindig más. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy januártól Joshi Bharat az állandó beszélgetőtársam, mert hasonló a gondolkodásunk.
– Melyikük ötlete volt, hogy közösen elindítják Az élet iskolája tanfolyamot?
– Joshi nyári szabadságon volt, amikor eszembe jutott. Ezeken a hétvégi tanfolyamokon azt tanítjuk, miként viselkedjen egy férfi, illetve egy nő a párkapcsolatban, illetve azt, hogy hogyan lehet boldog párkapcsolatot kialakítani. Ő a férfiak csoportját oktatja, én pedig a nőket.
– Miért kell külön tanítani az embereket arra, hogy nőként, illetve férfiként viselkedjenek?
– Ma, sajnos, pont ezt az ősi, elemi tudást nem tanítják sehol. A bulvárlapok azzal vannak tele, hogyan kell öltözködni, csábítani. Trükkökkel tömik a nők fejét, hogyan viselkedjenek az ágyban. A lelki oldalról senki sem beszél. Pedig egy jó párkapcsolatnak ez az alfája és ómegája. Az elfogadás és a befogadás, a megértés néha apróságokon múlik.
– A mai közgondolkodásból szinte teljesen kikopott az a hagyományos szemlélet, hogy a család a társadalom alapköve. A válások száma egyre riasztóbb. Ön szerint vissza lehet fordítani ezt a folyamatot?
– A jelenlegi fogyasztói társadalom nem lélekbarát. Mert miről is szól? Akkor lehet valaki boldog, elégedett, ha új kocsija, nagy háza, nyaralója, nehézbombázó felesége van. Az emberekbe a média – a reklámipar és a pornóipar segítségével – elégedetlenséget sulykol, mert így könnyen manipulálhatóak.
Az elégedetlen ember, aki úgy érzi, hogy élete romokban hever, fogyasztással, vásárlással próbálja a frusztrációját kompenzálni. Pedig igenis nem a tárgyi világban kéne keresni a boldogság forrását, hanem önmagukban. Persze itt is felmerül a kérdés: hogyan is érhetjük el a vágyott harmóniát?
– A legtöbb ember az otthonról hozott családi mintát követi. Ezek szerint az előző generációk életében kell keresni a bajok gyökerét?
– Még távolabb. Gondoljunk csak bele, milyen szigorú társadalmi rend igazgatott a háború előtt. A társadalmon és a családon belül is mindenkinek megvolt a pontosan leosztott szerepe és helye. Markánsan elkülönültek az egyes rétegek, az emberek pedig megpróbáltak boldogulni a saját határaikon belül. Aztán jött a szocializmus, és a régi szerepeknek, tradícióknak hátat fordítottunk, újak meg nem alakultak ki. Kialakult egy társadalmi rend, ami sem emberi vonatkozásaiban, sem értékrendjében nem volt megalapozva. A mi szüleink már ebben éltek, így már ők sem tudtak jó példát mutatni.
– Mi történik, ha két olyan ember jelentkezik a tanfolyamra, akik párkapcsolati horoszkópjuk szerint nem illenek egymáshoz?
– A célunk a boldog családi élet. Én az összehasonlító párkapcsolati horoszkóp alapján pontosan meg tudom mondani, hogy két ember összeillik-e, vagy sem. De attól, hogy születési csillagállásuk nem illeszkedik, még megtanulhatják, hogyan kell jól együtt élni, bár nem valószínű, hogy a megszerzett tudást ebben a párkapcsolatukban fogják kiaknázni.
– Ezek szerint a párkapcsolati horoszkópból megtudhatjuk, hogy álmaink lovagja megegyezik-e a mesebeli herceggel. Miről árulkodik a személyes horoszkópunk?
– Személyes horoszkópkészítésnél személyiségelemzést végzek, és csak ezután készítem el a horoszkópot. Ebből legtisztábban a közeljövő várható eseményei láthatóak. Persze, az életünk végéig fel lehetne gombolyítani a jövőt, mert a horoszkóp mindent elárul: benne vannak a szerelmek, a házasságok, a gyerekszületés, a munkahelyek, az otthonváltás, a csúcspontok és a krízisek is.
– Köztudott, hogy horoszkópunk a csillagok állásától függ, de azt már kevesen tudják, hogy az égbolt miként is árulkodik a jövőnkről.
– Már Cicero is azt vallotta: „Az égbolton nincs sem véletlen, sem pontatlanság, sem tévút vagy hiúság, sőt, ott mindig rend van, igazság, értelem és maradandóság.” És ez tökéletesen igaz. A csillagok állandó pályán mozognak, és előre ki lehet számolni, mikor hol fognak állni. A születésünk pillanatában rögzített bolygóállás adja meg radix horoszkópunkat. Az évek során a csillagok állása, a fényszögek elmozdulása mind ehhez vannak hasonlítva. Innentől kezdve minden tömény matematika. Az asztrológiában nincs helye a szubjektivitásnak.
– Elkerülhetjük a csillagokban megjövendölt buktatókat, vagy fatalistaként bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba?
– Csak a mostani gépemben több mint 3000 horoszkóp van. Rengeteg visszajelzést kapok, amelyek azt mutatják, hogy az előre megjósolt események igenis bekövetkeznek. Viszont ezt nem úgy kell értelmezni, hogy a bolygók hatnak ránk. Azok csak előre megmutatják, mi vár ránk. Elkerülni semmit nem lehet, de felkészülni és óvintézkedéseket tenni mindenképpen érdemes.
– Saját magának is szokott horoszkópot készíteni?
– Hogyne. Van egy úgynevezett asztronaptáram, amelybe mindig beleírom a saját fényszögeimet.
Ez, persze, nem mindig jó, mert azt az időt, amikor rosszak a fényszögek, legszívesebben átaludnám. De hát ez nem megy.
– Platón, Arisztotelész, Galilei, Nostradamus és még sorolhatnám a híres asztrológusokat, akik mind férfiak voltak. Hogy lesz egy törékeny nőből csillagjós?
– Sok-sok kerülővel. Gyerekkorom a szocialista rendszer időszakába esett, és akkor szó sem lehetett ilyesmiről. Mint a legtöbb kislány, én is az ismert szakmákban gondolkodtam. Boltos, régész, újságíró szerettem volna lenni, végül a katedrán kötöttem ki. Majd váltottam, és külkereskedőként helyezkedtem el. A rendszerváltás után nyitottam egy férfiruhaszalont, azonban mindig volt bennem hiányérzet. Már-már megbabonázott a gondolat, hogy előre meg lehet jósolni a jövőt. Elkezdtem jósokhoz járni, de többnyire csalódtam bennük. Egy nap aztán pont Égető Szabó János asztrológus műsora ment a tévében, és ez volt az első és sorsdöntő találkozásom az asztrológiával. Felkerestem, és mindjárt az első találkozásunk alkalmával azt mondta, belőlem jó asztrológus lehet. Biztosan mindenkinek ezt mondja, gondoltam. Már épp faképnél akartam hagyni, mikor megkérdezte, készülök-e külföldi útra, mert ha igen, akkor vigyázzak a poggyászomra. Három hónappal később a repülőtéren elveszett minden csomagom. Akkor visszamentem, és beiratkoztam egy négyéves asztrológiai szakképzésre. Az iskolában aztán a szerelem lángja az egekbe csapott.
– A munkája racionalitást igényel, miközben személyiségéből árad a kislányos romantika és az idealizmus. Hogy lehet ezt a kettőt összeegyeztetni?
– Ahhoz, hogy egyedülállóként két gyerekről tudjak gondoskodni, szükség van racionalitásra. Érzékeny női oldalamat kompenzálja.
– Tévé, tanfolyamok, horoszkópkészítés, háztartásvezetés. Ennyi feladat mellett nem sok szabadideje maradhat.
– Kevés szabadidőm van, de azt a gyermekeimmel töltöm. Van, hogy délután a fiammal megyek moziba, este pedig a lányommal. A maradék időmet pedig a kertben töltöm. Évekig Budapesten éltem, de a lelkem mélyén ózdi, vidéki lány maradtam. Tizennégy éve aztán kiköltöztem a városból. Hallgatom a madarakat, gondozom a virágaimat, szorgoskodok a kertben. Egyensúlyban vagyok! Örülök annak, hogy anya vagyok, szeretem a munkámat. Egyszerűen boldog vagyok! Én az életet nem gondok, terhek láncolatának fogom fel. Minden napnak megvan a maga feladata, amit teljesíteni kell. Nekem az életemben egyetlen célom volt: boldognak lenni. De ez magától senkinek sem adatik meg, ezen dolgozni kell. Minden ember alapjáraton boldognak születik, csak aztán a család, az emberi kapcsolatok, a szocializációs intézményekben eltöltött évek és maga a társadalom annyi terhet raknak ránk, hogy a végén szinte utópiává válik a boldogság. Az élet iskolájával is az a célunk, hogy megtanítsuk a boldog életet. Mert csak úgy érdemes élni.
