Tudta-e, hogy a tőkési Duna-ág vízi berkekben világhírű? Itt élt ugyanis a világ legnagyobb édesvízi szivacskolóniája. Annak idején a neves francia tengerkutató, Jacques-Yves Cousteau filmet forgatott róla. Él-e még a természeti csoda?
Szerény tábla
Egy egészen szerény tábla jelzi a tőkési malomnál, hogy az odalátogató turista egy természetvédelmi rezervátumba érkezett. Egy olyan helyre, ahol ritka állatfajok és növények élnek. A tábla láttán azonban kételkedni kezdünk: Tényleg itt fedeztek fel először egy új rovarfajt? Valóban itt található a vízilófark nevű növényritkaság? Vajon ugyanazon a Tőkésen járunk, mint anno Cousteau kapitány? Mert a híres édesvízi szivacskolóniának a nyomát sem leljünk... Ám nem kell megcsipkedni magunkat, mert az egyik legnevesebb édesvízi filmes, a komáromi Csukás László a kísérőnk, aki anno Cousteau-nak is forgatott. Ha ő azt mondja, hogy jó helyen járunk, akkor igenis helyben vagyunk.
Tőkési-ág, Erzsébet-folyó, Erzsébet-patak
Sokan csak így ismerik a Kis-Duna egykori mellékfolyóját, melyet a 19. században mesterségesen leválasztottak a Dunáról. A természetvédők szerint ez jó döntés volt, mert ezzel megmentették a folyót, és így nem kerülhetett bele semmilyen szennyeződés. Leválasztani pedig azért tudták, mert az Erzsébet-folyó vizét a feltörő források adják. Ezért olyan tiszta és hideg a vize.
– A Tőkési-ág feltehetőleg úgy alakult ki, hogy egy törés keletkezett a földkéregben, és a törés mentén források voltak, amelyek a felszínre törtek. Ahogy a Duna feneke nyomást gyakorol erre a rétegre, úgy ez a forrás úgynevezett buzgárokban tör fel mind a mai napig. A forrásból 15 fokos víz bugyog, ami nemigen tud felmelegedni, még a legnagyobb kánikulában sem. Ebből adódóan itt különleges élőlények tudnak megtelepedni és szaporodni – meséli Izsák Gábor tájépítész.
Kisérőink: Izsák Gábor és Kristián Bacsa
Mindent kultiválni akarunk!
Mivel az egész Tőkési-ág és annak környéke fokozottan védett terület, ezért nem szabad itt vadászni, nagyban horgászni, fürdeni és csónakázni sem. (Maximum a természetvédők engedélyével. Nekünk is náluk volt protekciónk.) Milyen kár! Hiszen ezt mindenkinek látnia kéne! – sóhajtunk, amikor elénk tárul a csónakból a mesébe illő táj. A természetvédők azonban tiltakoznak. Azzal zavarnánk csak meg igazán a természet nyugalmát, a fészkelő madarakat, s a folyó élővilágát, ha a fél világ a csodájára járna! A vízilófarkból és a hófehér tavirózsából a kíváncsi turisták biztosan bespájzolnának, vinnének belőlük a házuk melletti kis tavacskájukba is, ha már ilyen becsesek!
– Ezért csak úgy tarthatjuk fent ezt az állapotot, ha nem avatkozunk bele a természet életébe – mondja Izsák Gábor.
Nem süllyed el a molnárka lába
A csallóközi dzsungel
A partot jócskán benőtte a gaz, a fák meg szépen sorban a vízbe térdeltek. Régebben a vízimolnárok tisztították ki a folyót, hogy a sodrás és a malomkerék se akadjon meg. Most ismét jól jönne egy kisebb takarítás, mert a folyó rohamos tempóban iszaposodik.
– Sokan panaszkodnak, hogy már nem olyan tiszta a folyó, mint régen, és néha még büdös is. Ez egy természetes folyamat: kezd beföldelődni a patak. 400-500 év múlva a víz el fog tűnni, és a helyén mocsár lesz. Néhány évvel ezelőtt kitisztítottunk egy szakaszt, ám a vizek nagyon változékonyak. Ha most kiküldünk egy markológépet, és kiszedjük az iszapot, azzal nem biztos, hogy jót teszünk... Az is kérdéses, hogy honnan vegyünk annyi minőséges vizet a patak hidrodinamikai megújításához – magyarázza a tájépítész.
– Jól jönne most egy nagyobb áradás, ami kimosná a patakból az anorganikus anyagokat – teszi hozzá Kristián Bacsa botanikus. Megtudjuk tőle, hogy utoljára 2013-ban volt akkora a víz, hogy az üledéket a folyóból kipucolja. Ám akkor meg visszaesett a védett vízilófark populációja. Éppen ezért a külső beavatkozások mindig pontos szakértelmet igényelnek, s bizony fontos, hogy tudományosan megalapozottak, precízen és gondosan kivitelezettek legyenek.
Vizilófarok
A páratlan tőkési flóra és fauna
Igyekszünk halkan evezni a folyó vizén, pár helyen pedig kiszállunk, és átemeljük a csónakot az utunkba kerülő fatörmeléken. Csak szépen, csendesen, nehogy megzavarjuk a természet nyugalmát. Közben a természetvédők sorban megmutatják, hogy mire érdemes figyelni. Vízilófark, vízitök, tavirózsa, zsombék, ide nézz, oda süss! De mi az a zsombék? A zsombék a csomókban növő lápi növények fonadéka. A sás buckákat képez, és szépen összekapaszkodik – avat be minket a részletekbe Kristián, aki arra is felhívja a figyelmünket, hogy itt minden érdekes és különleges, a vízi és a part menti növények egyaránt.
Megtalálható itt többek közt a vízimenta, a békalencse, a gyékény, a súlyosan veszélyeztetett kúszó zeller, de ugyancsak értékesek a puhafás, az átmeneti és a keményfás ligeterdők is. Természetesen az állatvilágra is érdemes odafigyelni, hiszen a kidőlt fák talpazatában fészkel a jégmadár, és igazán értékesnek számít még a vörös gém és a bakcsó is. Összesen 102 bogárfaj él egymás mellett, s a világon először itt jegyezték be a Dorytomus nemzetségébe tartozó új rovarfajt. A víz alatti világban pedig ott úszkál a menyhal, a csuka és a balin – és, kérem szépen, még folyami rákok is ott csattogtatják ollóikat nagy serényen.
A folyami rák a szivacsok harcias őre
Van szivacs, vagy nincs?
A végén a nagy talány: van szivacs, vagy nincs? Tényleg itt található a világ legnagyobb édesvízi szivacskolóniája? Ki foglalkozik ma ezzel? – szegezzük a kérdéseket Csukás László búvárnak, hiszen ő az, aki harminc éven keresztül merült a tőkési ágvízben.
– A világ legmélyebb tavában, a Bajkál-tóban szék nagyságú szivacsok voltak, ám itt személyautó nagyságúak! A saját szememmel láttam őket – meséli Laci bácsi, akinek több mint 5000 merülés van már a háta mögött. Búvárként és búvárfotósként mindent tud az Erzsébet-folyóról.
Cousteau kapitány csapata a 90-es évek elején jött el felfedezni és lefilmezni a Tőkési-ág vizeit. A néhány főből álló csapat egy röpke hétig volt kint a folyónál, gyorsan-gyorsan, és már repültek is haza.
Cousteau kapitány azonban visszaparancsolta a stábot még három hónapra, mert tudta, hogy ennek a vízi világnak nincs párja a világon.
– A szivacs olyan vízi állat, amely oxigéndús környezetet és tiszta vizet igényel. Úgynevezett bioindikátor, ami azt jelenti, hogy jól mutatja a környezeti változásokat. Ergo, ha van belőle a vízben, akkor ott minden jól működik. A víz mélyén lévő faágakon szeret igazán, s kell, hogy a víznek legyen sodrása, hiszen az hozza neki a tápanyagot – magyarázza Laci bácsi. – A szivacs úgy néz ki, mint az ujjam, vajszínű és zöldes is lehet, és a színe attól függ, hogy szimbiózisban él-e valamelyik moszattal. Viszont nagyon törékeny, és pont ezért könnyen meg lehet semmisíteni...
S hogy vannak-e még szivacsok a tóban?
Félő, hogy a rapsicok szétverték őket, hogy lássák a szivacsok közt megbúvó halakat – válaszolja kérdésünkre az idős búvár. Ő maga három éve merült a folyóvízben. Azóta senki sem foglalkozik a tőkési édesvízi szivacskolóniákkal – és azt sem tudni biztosan, hogy egyáltalán léteznek-e még...
PEDIG LÉTEZNEK!
Mert a mi kis expedíciónk igenis látott szivacsot a folyó vizében! Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor a csillogó napfény megvilágította a vízben tündöklő, ujjszerű nyúlványokat. Fotósunk próbálta minden oldalról és szögből megörökíteni a víz alatt bujkáló különlegességet, végül feladta. A fotó helyett azonban annak a tudata vigasztalt meg bennünket, hogy a szivacsok még mindig itt vannak. Laci bácsi pedig gyönyörű fotóval kárpótolta olvasóinkat.
S ezek után talán nem túlzás kijelenteni, hogy a számtalan védett és különleges állat- és növényfaj miatt az Erzsébet-folyó és annak környéke a Csallóköz egyik legkülönlegesebb és legértékesebb természeti kincse. Csak könyörgünk, kicsit jobban figyeljünk rá!
Derzsi Bernadett
Fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásunk: Tőkés szerelmese
