Ezen a nyáron alig néztem, hallgattam, olvastam híreket. Szándékosan kerültem mindent – magyarán homokba dugtam a fejem –, ami a körülöttünk forrongó világról szólt. Lehet gyávának, önzőnek nevezni e cikk íróját, ám kifejezetten jólesett eltávolodni a világ eseményeitől, amelyek hol megrémisztenek, hol pedig egyszerűen felháborítanak.
Pár napja visszatértem a rendes kerékvágásba, és mint lelkiismeretes újságíró, újból figyelek a körülöttem zajló eseményekre. Mivel mindenki tisztában van a szomszédban zajló embertelen és ostoba történésekkel, no meg az ezen eseményekből lassacskán kirajzolódó nehézségekkel, felüdülésképpen inkább a világ egyszerűen csak bosszantó részéről mesélnék. Ami valamilyen szinten ugyanolyan ostoba és elkeserítő.
Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy a vécépapírtekercsen egyre kevesebb a papír, és egyre nagyobb a guriga. Amikor rohamtempóban fogyott ki otthon a toalettpapír, először azt hittem, én vagyok borzasztóan pazarló, ám kiderült a turpisság: egyre szellősebben csavarják fel a papírt az egyre növekvő gurigára. Vajon fából lett hirtelen több, esetleg a pénztárcánk lett vaskosabb? Azt hiszem, mindkét esetben a válasz egyértelműen a nem.
Persze mondhatnánk azt, hogy ott az újrahasznosított papír, ezért a cégek megengedhetik maguknak ezt a kis fondorlatosságot, én mégis úgy gondolom, ezzel csak több szemetet gyártunk.
Hiszen a toalettpapírt be kell bugyolálni, és minél több papírt használunk, annál gyakrabban kerül a bevásárlókocsiba a fényes, színes műanyagos csomagolás. Ennek a csomagolásnak olyan 200-1000 év kell a lebomlásához. Mi az az ezer év? Semmi. Végül is csak egész civilizációk születtek, virágoztak és buktak el ennyi idő alatt...
Gondolom, így gondolják ezt azok az élvonalbeli francia focisták is, akik magánrepülőre ülnek, amikor az úti célt alig több, mint két óra alatt vonattal is elérnék. Aztán amikor valaki rákérdez erre, akkor csak nevetnek. Mert ők feljebb valók a hétköznapi embernél. Az ő életükben még nem pusztul el a világ, nem teszi próbára őket az aszály, az olvadó jégsapkák. Nem aggódnak a mindent beborító szemét és a siralmasnak ígérkező jövő miatt.
(© Getty Images/Science Photo Libra)
Talán már most olyan repülőn utaznak, amivel majd elmehetnek a Marsra. Ha testben még nem is, de lélekben már biztosan más bolygón járnak, ha ennyire hidegen hagyja őket a környezettudatosság.
Lehet, hogy nekem nincs humorérzékem, de semmi vicceset nem látok ebben. Amíg vannak egyesek, akik szelektálnak, papír szívószálat használnak, s ha van rá lehetőség, akkor a tömegközlekedést választják, vannak mások, akik még ezekben a kicsi európai országokban is repülőkön cikáznak A pontból B-be, meg hizlalják a pazarlást életben tartó óriáscégek pénztárcáját, addig szélmalomharcot vív az emberiség bolygónk megmentéséért.
Persze vannak, akik átesnek a ló túlsó oldalára. Nemrégiben egy angol élelmiszerboltban néhány vegán tüntető a padlóra locsolta a tejet.
Ezzel akarták felhívni a figyelmet az állattenyésztés kegyetlenségeire, a természet kizsákmányolására, illetve környezetromboló hatásaira. Azonban nagyon elszámították magukat, mert még a legszigorúbb vegán életmódot folytató egyének is kritizálták az akciót. Így csak azt érték el, hogy pazarlónak titulálták őket. Ha jobban meggondoljuk, tényleg azok, hiszen vannak olyan helyek a világon, ahol az ember a fél karját is odaadná egy liter tejért.
Furcsa irányba halad a világunk. Ha továbbra is maradnak egyesek meg mások, akkor lehet, hogy már annyi ideje sincs az emberiségnek a Földön, mint amennyi idő alatt lebomlik az a műanyag, amiből a legutóbb vásárolt toalettpapírt kicsomagoltuk.
