– A KGSzT Diákszínpad 1996-ban alakult – mondja Bodon Andrea magyar–angol szakos gimnáziumi tanár, a kassai csoport vezetője. – Azóta, ha nem is minden évben, de igyekszünk megjelenni Komáromban.
– Hogyan választasz darabot?
– A választást – ez alól csak az első darabunk volt kivétel – mindig csoport összetétele határozza meg. A padlás volt az első előadásunk. Akkor még nem volt csoportunk, de már megvolt a színdarab. A musical szerepeihez kerestünk szereplőket. Így jött létre a KGSZT. Ez egy gimnáziumi csapat, tehát minden évben változik. Évente jönnek új tagok, és elmennek azok, akik leérettségiztek. Minden évben újjáalakulunk. Ezért először – hogy megismerjem az új tagokat – szituációs játékokat játszunk. Ennek alapján próbálok meg darabot keresni: a csoporthoz igazítva.
Bodon Andrea
– Meglepetés volt az idei nívódíjatok? Vagy „már ott vibrált a levegőben“?
– Nem vártuk, kellemes meglepetés volt. De sok munka van mögötte. Az elmúlt másfél hónapban erős volt a finisünk, naponta próbáltunk. Mindennap estig, még a hétvégéken is. A nívódíjas előadás címe: Történet a hetediken. Egy kanadai drámaíró (Morris Panych) tollából származik. A színdarabot magyarul találtam a Mai kanadai drámaírók című kötetben, és nagyon megragadott. Egy férfi áll egy bérház hetedik emeleti párkányán. Nem tudni, mire készül, talán ugorni szeretne. Valójában ő maga sem tudja igazán. Közben beszélget a lakókkal. Tulajdonképpen így elevenedik meg a történet. A lakók lényegében el sem csodálkoznak rajta, hogy az a férfi ott van a párkányon. Mindenki csak a saját történetét mondja. Nem figyelnek egymásra. A darab az egymás iránti közömbösségre figyelmeztet. Egyébként az angol címet kétféleképpen értelmezhetjük: 7 Stories – hét emelet és hét történet is lehet.
Nem csak a nívódíjat nyertük el (együtt a komáromi Gimisz Diákszínpaddal, a füleki Apropó Kisszínpaddal és a galántai TSÍZIÓ Diákszínpaddal), színjátszónk, Krausz Tímea a legjobb női epizódszereplő díját kapta.
– Hogyan esett a választásotok egy ilyen komoly mondandójú színdarabra?
– Miután elkészülünk egy-egy előadással, mindig nyáron gondolkodom az új darabon. Mi is lehetne az? Ilyenkor igazából csak tájékozódom, mert sosem tudom, hogy milyen lesz az új csoport. Ennél a darabnál kicsit más volt a helyzet. A KGSzT történetében először válogatás volt, mert olyan sokan jelentkeztek. Tavaly mesejátékot – Benedek Elek: Bűbájos – vittünk színre. A csoport gerincét a harmadikosok alkotják. Ilyenkor – ha már harmadik éve dolgozunk együtt – komolyabb dolgokat is merünk vállalni.
– Akiket nem válogattál be ebbe az előadásba, azok is szerepelhettek a Jókai Napokon, hiszen két műsorral léptetek fel. A Szerda Délután csapata különdíjat nyert a szellemes színpadi megoldásokért.
– A másik előadás úgy született, hogy egy Ki mit tud?-ra készültem az osztályommal. A diákok a kötelező olvasmányokkal mindig hadilábon állnak, gondoltuk, mi lenne, ha a kötelezőket megszelídítenénk. Az elsős kötelező olvasmányokat (Antigoné, Hamlet, Szigeti veszedelem, Bánk bán) vettük elő. Egyszerű formában meséltük el a történetet, és zenével tarkítottuk. Szerda délutánonként hívtuk életre ezt a húszperces előadást. Volt, amit én tettem hozzá, volt, amit a diákok. A gyakorlás napja alapján választottunk nevet. Így lett a csoport neve: Szerda Délután.
– A fesztivál után milyen utóéletre számíthatnak az előadások?
– A Történet a hetediken még friss előadás. A következő tanévben szeretnénk eljátszani a környező iskolákban, Kassán pedig a Márai Stúdióban tudjuk előadni.
– Honnan meríted az energiát a nagy tervek megvalósításához?
– Nagyon jó a diákokkal foglakozni, főleg, ha ilyen lelkesek – és ők most rendkívül lelkesek. Igen akarnak. Nem számított nekik, hogy hétvégén kellett próbálni. Egyszerűen szólva: együtt lenni jó!
