Hogyan szorult ki a nőiesség a világból?
Az utóbbi időben odáig jutottunk, hogy férfi és nő között nincs különbség. Olyasmi, mint nőiesség, nem is létezik. Pedig a legnagyobb változás pont abban van, hogy a nők kezdik megtanulni, hogy a bennük rejtőző nőt felszínre kell hozni, s nem csupán a férfias jobb oldalukat (csak a jobb kezüket) fontos használni. A bal oldal, a női oldal is figyelmet kér, ahol a szív rejtőzik, hisz a nők inkább a szív emberei.
GUBÍK ÁGI: NE A FÉRFIT DICSÉRJÜK, A NŐT!
Kedves, kislányosan bájos, mégis érzéki tekintetű. Teste minden porcikájában nagybetűs NŐ. Vajon mit gondol a nőiességről Gubík Ági (47) színésznő? Gubík Ági Zselízen született (abban a kisvárosban, ahol Franz Schubert az Esterházy lányok zenetanára volt). Pedagógus szülők gyermeke, a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán végzett. Játszott a Kassai Thália Színházban és a Komáromi Jókai Színházban, majd akkori férjével, Telihay Péter rendezővel átigazoltak a szolnoki színházhoz. Azóta Magyarországon él.
Három nyelven játszik: magyar, szlovák, cseh filmesek is keresik. („Talán színészi szabálytalanságomnak is ez az okozója: több nyelv, több kultúra befolyásolt” – mondta.) Sorozatokban szerepelt Szlovákiában és Magyarországon is, ezek által vált országosan ismertté (Hacktion, Barátok közt). Nemrég visszatért a komáromi színházba, legutóbb az Úri muriban láthattuk.
Ági Zselízen született, Pozsonyban járt főiskolára, ma Budapesten él, de magyar nyelvű színházi szerepei mellett számos szlovák és cseh filmben is láthattuk. (És persze sorozatokban, mert ezeknek köszönhetően lett ismert.) Hogyan éli meg a nőiességét az, aki sokféle nő bőrébe belebújt már?
– Mit gondolsz a témáról? Milyen legyen a nő?
– A fiam kiskorától kezdve kifejezésre juttatja, ha valami tetszik neki rajtam. Ha így neveljük ma a fiainkat, később a párjukat is meg fogják dicsérni. Volt, hogy megjegyezték nekem: „A barátod milyen jóképű, vigyázz rá...” Nem akarok vigyázni rá, ő vigyázzon rám! Ne a férfit dicsérjük meg. A nőt! Szörnyűséges, hogy az ilyesmi egyre kevésbé része az életünknek. Tudom, hogy a világ másfelé megy, hogy keménynek és zártnak kell lenni, de én nem akarok kemény lenni. Engem pátyolgassanak! Én ebben az értelemben nem akarok erős nő lenni.
– Kérdezhetnénk, hogy de mégis mi az erő?
– Szerintem a nők erősek, gondoljunk csak a szülésre, mennyi sok energia kell hozzá. Egyszóval minden nőben van erő, különben nem lennénk képesek ennyi mindent csinálni. Viszont nem akarok férfi módra erős lenni, azt az erőt inkább eltartanám magamtól. Szeretném, hogy a férfiak azt érezzék: én egy nőies, lágy nő vagyok. Én nagyrészt még a régi női szerepeket viszem, szeretek lakást szépíteni, a másikat kiszolgálni. Sokat ülök autóban.
Prágától Pozsonyon át Budapestig néha nagyon hosszú tud lenni az út, mégis élvezem. Ellenben kifejezetten rosszul érzem magam, ha nekem kell férfiakat szállítani. Olyankor legszívesebben átadnám a kocsikulcsot. Vezessen a férfi! Most már a fiam is vezet, szívesen átadom neki a kormányt.
– Étteremben ki fizet?
– A konyha az én terepem, nem adom át senkinek. Étteremben viszont nem szeretek fizetni, sokszor meg sem kérdezem, hogy ki fog fizetni. Szeretem, ha ezzel is kényeztetik a bennem levő nőt. A női energia különben annyira sokarcú, nekem a finom illatokat is jelenti. Számomra a dohányszag férfias illat, talán mert nem dohányoztam soha. Bennem még ilyen rekeszek vannak. A mai napig keresem azt az illatot, amelyet kislány koromban anyukám kezén éreztem. Számomra a valódi nőiesség az anyasággal függ össze. Huszonöt éves voltam, amikor Ádám fiam megszületett. Így visszanézve sajnálom, hogy nem született több gyermekem. Többször is szerettem volna átélni ezt a csodát. Nem tehetek róla, azokat a nőket sokkal nőiesebbnek látom, akik anyává lettek. Az anyaság lágyít, s nekem a nőiesség a lágyságot is jelenti.
Olvass tovább: Gubík Ági: ne a férfit dicsérjük, a nőt!
AZ ÉN IGAZGATÓNŐM
„Az én igazgatónőm” – kanyarintom fel reflexszerűen a lap tetejére. Aztán eszembe jut: talán mégsem lenne ildomos őt „kisajátítanom”. Így inkább csak elmesélem, miként határoztam el gimnazista koromban, hogy (ha egyszer sikerül, és tényleg újságíró leszek) interjút fogok készíteni Véghné B. Zsuzsannával (74, Csiliznyárad). Az én igazgatónőm a nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és a Corvin Mátyás Gimnázium egykori igazgatónője, akit sok száz hálás diák csodál még ma is.
Véghné B. Zsuzsanna Léváról származik; a nyolcvanas évek elején, férje révén került a Csilizközbe. Neve elválaszthatatlan a nagymegyeri Kereskedelmi Akadémiától: 22 éven át állt az intézmény élén. (Akkoriban a régió egyik legnevesebb szakközépiskolájának számított.) A Corvin Mátyás Gimnázium szintén az ő igazgatása alá tartozott, így nyugdíjba vonulásáig két önálló jogi státusszal rendelkező iskoláért felelt. Vagyis évi hatszáz diákért és közel ötven pedagógusért.
Máig látom magam előtt, ahogy felszegett fejjel, egyenes háttal sétál a folyosón. Léptei könnyedek, sohasem siet: kedvesen odaint a mellette elhaladóknak, és mindig mosolyog. Gazdasági tárgyakat tanít, így gimisként esélyem sincs jobban megismerni őt. Ám nincs is erre szükség ahhoz, hogy a példaképeim közé válasszam az igazgatónőt. „Egy jelenség.” Eltelik néhány év, mire megértem, mi tette őt a szememben ennyire kivételessé. Öntudat, elegancia és méltóság, ezek együttese alkotja az én olvasatomban a nagybetűs nőt. S most végre felfejthet-tem, mi táplálta benne ezt a karizmát és erőt.
– Ildikó, biztos, hogy rám gondoltatok? – teszi fel rögtön a kérdést. – Talán 74 évesen már nem annyira Új az a Nő...
A fejemet csóválom.
– Jaj, dehogynem! A tanárnő az elmúlt tíz év alatt mit sem változott!
– Szóval már akkor is ennyire vén voltam?! – kérdez vissza nevetve. Így az első öt percben mindjárt két feltevésem is beigazolódik. Az egyik, hogy gyakran a legmagabiztosabbnak látszó emberek kérdőjelezik meg magukat. A másik, hogy az a nő, aki nem felejt el önfeledten nevetni, örökifjú marad... – S ha már az idősödésnél tartunk – mesél tovább mosolyogva –, képzeld, Zsóka húgomat nemrég műtötték. Mivel kicsit félt, elpityeredett.
Erre megszólalt mellette egy kishölgy: „Jaj, néni, ne sírjon!” Több sem kellett a húgomnak, ő aztán nem néni... Leugrott az ágyról, hogy neki semmi baja, ő jól van. (Nevet.) Ezt csak azért mondom, hogy lásd: így állunk mi az öregedéshez...
– Ez azt jelenti, hogy máig aktív életet él?
– A tüdőorvosom nemrég megkérdezte, mit sportolok, hogy ennyire jók az eredményeim. „Talicskázom!” – feleltem. Mióta nyugdíjas vagyok, egyszerű életet élek: unokázással, főzéssel, rengeteg kerti munkával telik az idő. És ismét van egy fantasztikus közösségem! Alighogy befejeztem a tanítást, felkerestek a csiliznyáradi nyugdíjasok, hogy legyek a vezetőjük. Csodás emberek közé kerültem! Az egyesületből „kinőtt” egy énekes klub is, a Dalárda. Mi ez, ha nem egy újabb ajándék az élettől?
Olvass tovább: Az én igazgatónőm
SOK MARIANNÁHOZ HASONLÓ ORVOSNŐRE VOLNA SZÜKSÉG
Sok Mariannához hasonló elszánt orvosnőre volna szükség, aki szó szerint reggeltől estig dolgozik, miközben képezi magát, minden szerepének eleget tesz (hisz férjhez is ment, levezényelte álomesküvőjét). Közben nem beszél szerepkonfliktusról, pedig a karriert és minden egyebet tizenvalahány év alatt lezavarni csak hatalmas elszántsággal lehet.
A nő törekvése, hogy kitolja egészsége és szépsége határait. Ebben segít az orvos esztéta és a bőrorvos. A végén mindig a saját arcunkat kellene megtalálni. Persze otthon is sok mindent meg tudunk tenni, hidratálhatunk, szérumokkal támogathatjuk a bőr védelmi rétegét – de egy bizonyos kor után már ez kevés. Minden olyasmire, amin ezek nem segítenek (mint például a pigmentfoltok), speciális megoldásokat kell keresni: lézeres, IPL-kezeléseket, melyek-hez érdemes szakember segítségét kérni. A ránckezelés is ide tartozik, mert az idő kerekét visszafordítani csoda krémekkel nem lehet.
Prémus Marianna bőrgyógyász szakorvosként és orvos esztétaként is dolgozik. A szép nádszegi lány gyermekkori álmát éli.
Miért nem kap nálunk elég figyelmet a bőrgyógyászat? Szlovákiában az állami ellátásban is nagy szükség volna jó bőrorvosokra, mert a bőrgyógyászat szó szerint gyermekcipőben jár. (Marianna nem véletlenül indult Prágába tanulni.) Na és miért fontos, hogy kizárólag orvosi kéz végezze a szépészeti beavatkozásokat? Ezekre a kérdésekre ad választ Marianna, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy arcunkat ne bízzuk rá akárkire.
– Hogyan lesz valakiből orvos esztéta? Egyáltalán hol hallottál először arról, hogy létezik ilyen szakma?
– A tévében. Tízéves lehettem, amikor láttam egy riportot a sztár bőrgyógyásszal, Lisa Aaronnal, aki nagyon sok híresség arcát kezelte. Annyira megtetszett, amit láttam, hogy ott és akkor eldöntöttem: én bizony ezzel szeretnék foglalkozni. A következő löketet az adta, hogy tinédzserkoromban gondjaim akadtak az aknéval – orvostól orvosig jártam. Elhatároztam hát, hogy ha ennyire nincs, aki rajtam segítsen, akkor majd én fogok magamon segíteni.
– A családban volt orvos, aki inspirált vagy segített?
– Nem volt orvos a családban, ennek ellenére az egész család támogatott. Galántára jártam a Kodály Zoltán Gimnáziumba – egyébként nagyon szerettem fogalmazásokat írni, megfordult a fejemben, hogy inkább újságíró leszek. Végül az osztályfőnököm segített dönteni, aki kijelentette: egy orvos is írhat jó cikkeket! Vagyis ha az egészségügyet választom, az írásról sem kell feltétlen lemondanom. Felkészítőre nem jártam, segítettek az iskolai szemináriumok. A negyedik évem ezért úgy nézett ki a gimnáziumban, hogy heti kilenc kémiaórám és kilenc biológiaórám volt. Oktatómnak, Veres tanárnőnek nagyon sokat köszönhetek: emberesen felkészített.
A prágai Károly Egyetemre jelentkeztem, mert tudtam, hogy ott nagyon jó a képzés. B tervként beadtam a jelentkezésemet máshova is, de úgy indultam Prágába, hogy Pozsonyban már sikerrel jártam. Szerencsére Prágában is.
– Nehéz ma bőrgyógyászként elhelyezkedni?
– Sajnos nehéz, főként Szlovákiában. Hat év az egyetem, éjt nappallá téve tanultam. Utána különböző kórházi osztályokon, sebészeten, belgyógyászaton, intenzív osztályon, nőgyógyászati osztályon szereztem gyakorlatot, majd ambuláns szakrendelésen. A speciális szakgyakorlatot mindig a választott szaknak megfelelő kórházi osztályon kell tölteni. S már a témánknál is vagyunk: nálunk kevés a bőrgyógyászati klinika, így oda nehéz bekerülni. Csehországban ebben előrébb járnak. Nekem kimondottan szerencsém volt, így rohamléptekkel sikerült négy év alatt attesztálnom, de ez ritkaságszámba megy. Voltak olyan hónapok, amikor azért fizettem, hogy ingyen dolgozhassak. Emellett Szlovákiában hiányolom a bőrgyógyászati sebészetet; szerintem ott érezném magam a legjobban. Ha Budapesten vagy Prágában melanomát vagy anyajegyet távolítanak el, akkor végeznek szövetpótlást. Nálunk ilyesmit csak a plasztikai sebész csinál.
Olvass tovább: Sok Mariannához hasonló orvosnőre volna szükség
NŐIESSÉG NAGY ANDREÁVAL
Andreával egy meghallgatáson találkoztam először. Lélegzetelállító látvány volt. Ilyen lehetett a fiatal Sophia Loren, lágy és puha, mégis éles, a szeme egy titkos kert, amelyben elveszhetünk. Mi a női szépség: áldás vagy kárhozat? Ezt kérdeztük tőle.
Nagy Andrea egy nógrádi palóc faluból, Ragyolcról származik. Tanulmányait a budapesti Corvinus Egyetem média és kommunikáció szakán kezdte, majd Debrecenben a Média Akadémia újságíróképzését végezte el. 2018-ban szerkesztőként és műsorvezetőként dolgozott a LocAllnak és a Régió TV-nek, 2021-től az MTVA tudósítója, a Duna TV bedolgozója, az RTVS szerkesztője, valamint a Ma7 munkatársa és műsorvezetője. Szabadidejében sportol, és soha nem elég fáradt ahhoz, hogy az esti könyvolvasást kihagyja. Kedvence Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyve, mely a nőiséggel foglalkozik. Andrea ízig-vérig nő: ezernyi interjú és műsor után sem veszít fényéből őszinte és bájos mosolya. (© Fotó: Rabec László)
Ha felveszek egy nőies ruhadarabot, beszárítom a hajam, sminket dobok magamra, az azt jelenti, hogy szép és magabiztos, de egyben nőies is vagyok? Aki válaszol: Nagy Andrea(Ragyolc, 36, műsorvezető).
– A nőiség összetett fogalom, nincs rá leírás, csak közhelyek, melyek fájnak, mert a tökélyt írják le. Mitől érzi magát nőnek egy szép nő?
– Valahogy minden velem kezdődik, azzal, hogy én hogyan érzem magam a bőrömben. Mint minden tini, én sem voltam megelégedve magammal (dicséretek ide vagy oda). Tizenöt éves lehettem, mikor kezembe akadt egy könyv: Az öngyógyítás művészete. Belelapoztam, és nem bírtam letenni. Később elindultam a téma után, előadásokra és tanfolyamokra jártam; technikákat sajátítottam el, amelyekkel megnyugtathattam a háborgó lelkemet. Tudom, hogy ma már sok mindent túlpszichologizálnak, de nagyon hálás vagyok a fiatalkori énemnek, hogy annyit foglalkozott önfejlesztéssel. Enélkül valószínűleg nem tartanék ott, ahol most vagyok. Mára kis szerénységgel kijelenthetem, hogy sikerült elfogadnom magamat. Nőiség terén alapfeladatunk önmagunk elfogadása. Jó, ha ismerjük a gyengeségeinket, és szemmel láthatóvá varázsoljuk az erősségeinket.
Mindenkinek önmagához képest kell megugornia a saját legjobb verzióját sikerben, teljesítményben és kinézetben egyaránt. Kihozom magamból a legjobbat, s utána boldog vagyok.
– Ezzel folytathatjuk is: mi, nők nagyon nem vagyunk kibékülve a saját testünkkel. Egy szép nőnek is vannak olyan részei, melyeket kevésbé szeret?
– Mi, nők úgy vagyunk bekötve (nem tudom, miért), hogy minden tökéletlenséget kiszúrunk magunkon. Nagy az orrunk, eláll a fülünk, ceruzavékony az ajkunk, kicsi a mellünk és még sorolhatnám. A bolhából elefántot csinálunk. A fókusz a külsőnkön van: ahogy mondják, egy nő sohasem lehet elég szép, mert ha szép, akkor nem elég okos – és fordítva. Ez talán még onnan ered, hogy a nő régen csak a külsőjével juthatott előre, hisz nem tanulhatott, nem dolgozhatott; a szép nők jobban mentek férjhez, ezért jobb sorsuk volt. Ez megváltozott: ma a nőnek saját egzisztenciája, karrierje lehet, de a régi sémák hatnak – még mindig a kinézet a fontos. Pedig ma is csak abból tudunk főzni, ami megadatott. Ha gömbölyű az arcunk, abból nem lehet szív alakút csinálni. Mikor eldöntöttem, hogy fogszabályozót szeretnék, az első fogorvos műtéti korrekciót javasolt, ami megváltoztatta volna a karakteremet. Nem mentem bele. Nekem a fogsorom a szexepilem, hiszem, hogy a tökéletlenségeinktől vagyunk egyediek. Mivel ma már a barátja vagyok a testemnek, igazából nincs, amit átoperáltatnék magamon.
Olvass tovább: Nőiesség Nagy Andreával
NŐK ÉS A KARRIER
A nők általában kevesebbel is beérik, mikor karrierről van szó, pedig mi is ott szavaltuk a fiúkkal, hogy „csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”. Ki segíthet tovább, ha megakadunk az álmaink beteljesítésében? Senki más, csak egy coach.
Dr. Zolnay Judit coach szerint a nagy álmok nem luxuskivitelben, hanem határidővel érkeznek.
Mindannyian hordozunk magunkban sérüléseket és traumákat, de ez volt, van és lesz is. A női erő abban van, hogy bizonytalanságainkról bátran beszélünk. Csak ekkor fogunk változni, alakulni, hisz a nyílt beszéd azt jelenti, hogy van hitünk önmagunkban. Ha pedig nem sikerül, akkor elfogadóak leszünk azzal szemben is. Az ember sohasem kész, folytonos útkeresésben van, hát még a nő, aki az egyenlőtlenségek kora után most kezdi kitapogatni a határait. Hisz nem ő a harcos! Ő a befogadó, a lágy matéria, miáltal körbe tudja fonni a világot.
A nőknek egyre nagyobb igényük van a puhaságra, belefáradtak abba, hogy kemények legyenek, hogy megmutassák a világnak, mire képesek, mennyi súlyt bírnak el. Az üzletasszonyok is azt mondják, hiányzik nekik, hogy puha nők is lehessenek (legalább otthon). A mai nők ismét arról beszélnek, hogy a nőiességet szeretnék összeegyeztetni a munkájukkal. Összeállításunk ebben próbál segíteni.
Ha nők vagyunk, sokkal többször jelennek meg a „Mi lesz, ha...?” és a „Mit fognak szólni?” típusú korlátozó gondolatok a fejünkben. Gyakran érezzük úgy, hogy állóvízben tapicskolunk. Hogyan állítsuk a saját szolgálatunkba félelmeinket, és miképp gondolkodjunk stratégiában, ha már megvan a cél? A kérdésekről dr. Zolnay Judit(Budapest) üzleti coachcsal beszélgettünk. Judit 25 éven át dolgozott nagyvállalatoknál és nemzetközi cégeknél, majd úgy döntött: maga mögött hagyja vezérigazgatói pozícióját, s támogatói hivatásba lép.
„Eddig a frontvonalon játszottam, most a pálya másik oldaláról szeretnék segíteni” – mondja. Judit civilben háromgyermekes édesanya, jelenleg üzleti vezetőket, felső vezetőket, illetve számos ambiciózus nőt segít céljaik elérésében.
– Van az a mondás, hogy válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod. Ez valóban így van?
– Mindenki, aki tudja, hogy mi szeretne lenni, szerencsés. Viszont sokan csak időközben jönnek rá – hozzáteszem: ők vannak többségben. Tanulmányaink során azért javarészt kitűnik, hogy miben szeretünk elmélyedni, és érdemes a tölcsért ez alapján szűkíteni. Ha pedig eljutunk a hivatásunkhoz, és jó helyen dolgozunk, bekerülhetünk a flow-állapotba. Vagyis észre sem vesszük az idő múlását, pedig éppen végezzük a munkánkat. Innentől kezdve már csak arra kell törekednünk, hogy ne a munkánk legyen az egyedüli örömforrásunk.
Olvass tovább: Nők és a karrier
