Küldj egy írást, és legyél Te is Új Nő!
Lányok, régi olvasók, jövőbeli munkatársak, küldjetek egy jó írást, szösszenetet, s mi itt megjelentetjük!
– Kövér vagy! – hallom a hangot, és biztosra veszem, hogy egy biggyesztős, önelégült mosoly kíséri. Görcsbe rándul a gyomrom, mint mindig, amikor rosszindulatú megjegyzés üti meg a fülemet. Lassan elősétálok az eddig menedékül szolgáló szekrények mögül. Jól szemügyre veszem a gonoszkodó lányt. Hosszú, festett szőke haja a derekáig ér, szoknyája és topja semmit sem takar. Magas sarkújában alig tipeg, de gőgösen viseli, mert ,,irtó cuki”.
Tekintetem átvándorol az áldozatra. Alacsony, jól megtermett lány, sötét haja a vállára omlik, ruhái hétköznapiak. Keze ökölbe rándul, apró szemei összeszűkülnek, orcája vöröses árnyalatban játszik. Készen áll a visszavágásra. A csöndet vágni lehet. Majd inkább nem szól semmit. Visszavonul. Erőt vesz magán, és némán elbaktat, otthagyva a tátott szájú principessát. Elmosolyodom.
Útban hazafelé végig ezen agyalok. A lány erősnek mutatta magát, holott a szeme bántásról árulkodott. De nem tört meg. Nem engedte, hogy gyengének lássák. Mert az ezerszer rosszabb: ezt már megtanulta.
Miért csinálta vajon a szőke? Ebben leli örömét? Azt hiszi tán, hogy csak egy lágyabb beszólás volt... A fekete lány már az interneten szörfözik, diéták és fogyási módszerek után kutat.
Én meg hallom a megjegyzéseket. Például: ,,Csúnya vagy!”, ,,Ronda a pólód!”, ,,Divatjamúlt a nadrágod!”, ,,Béna!” Tudja valaki, mi értelme ezeknek?
A modern irodalomban ma már ezt úgy hívják: TESTSZÉGYENÍTÉS. Mióta függ az emberi minőség a hajszíntől vagy a kilóktól? Ha felveszek egy piros szoknyát, már kihívó és beképzelt vagyok, pedig csak szeretem a pirosat.
Egy rossz mondattal egy pillanat alatt a földbe döngölhetjük a másikat. Legyünk rendesek egymással! Egy kedves mosoly, és a felhők elvonulnak, kisüt a nap. Hisz azt mondják, isten is jókedvében teremtette a világot.
Turczi Dorottya
