1899-ben védmű lett kialakítva a Duna vizének a szabályozására, azóta virul itt ez a rét. A réteket boronálják, kaszálják, műtrágyázzák, alácsövezik – tehát a vizet elvezetik róla...
Hát csak attól, hogy az ember lekaszálja (ha nem tenné, akkor elbozótosodna). Sőt, műtrágyázzák is, és pont ezért ritka az ehhez hasonlóan, fajgazdag rét. Mint kiderült, minden rétnek története van. Ezt itt a képen például úgy hívják, hogy Hálóterítő – és a bakai Duna folytatásánál található. Azért terítő, mert régen a halászok ide húzták a nagy hálóikat. A rétet egy csodás napon kaptuk lencsevégre, mikor az is kiderült, hogy az 1899-es árvíz után lett kialakítva, tehát művileg keletkezett. És ez egy tipikus kaszálórét. S hogy manapság mennyire ritkaságszámba megy, az is mutatja, hogy régen az ország egytizede volt rét, kaszáló, legelő, ahova kihajtották az állatokat – ma pedig alig 1! százaléka.
Az a sok szép virág a be nem avatkozástól virul rajta.
Az a jó rét, ahol vannak édesfüvek, pillangósok, savanyúfüvek és mindenféle gyomvirág – s ha későn van kaszálva, még az ugartyúk is ki tud kelni benne. S hogy a miénk mitől ilyen szép? Az emberi gyarlóság játszhat benne szerepet, ugyanis kevesebb nitrátot kapott, mert a többinek lába kélt. Tehát az a sok szép virág a be nem avatkozástól virul rajta. Régen az egyszerű parasztember is összeszedte a pajtamagot, a fűmagot, s kiszórta – így próbálta javítani a rétet...
–néva–
