Kádár Szilvi ízig-vérig nő. Karakán, nyílt, őszinte, melegszívű. Nála lázasabban kevesen keresték a kérdésre a választ: Mitől nő a nő?
A debreceni születésű Kádár Szilvi férje révén került a Csallóközbe. Tizenegy éve működik kineziológusként, idén fejezi be a Személyiségfejlesztő Akadémia hároméves képzését. Férjével 16 éve alkotnak egy párt. Három gyerekükkel – tízéves fiukkal és hétéves ikerlányaikkal – egy Győr melletti kis településen élnek.
Szilvi kereste, elveszítette, meglelte azt a kincset, amiért úgy gondolta, hogy érdemes élni. Tizenegy éve dolgozik kineziológusként, sok kliense van-volt a Csallóközből. (Ahová a férje révén került.) Alant elmeséli, hogyan sikerült elveszítenie és újra felépítenie ki-kicsorbuló nőiességét.
– Mi a legnagyobb törés egy nő életében? Az, ha félrelép a szerelme. Velem ez többször megtörtént – kezdi Szilvi. – A nő ilyenkor magában keresi a hibát, megcsappan az önbizalma. Ám a legutóbbi csalódás volt számomra a legtanulságosabb. Már szakemberként dolgoztam, stresszhelyzetek oldásában kísértem a klienseimet.
Rögtön felmerült bennem: hogyan fognak hozzám bizalommal fordulni az emberek, ha azt látják, hogy nekem sem sikerült? Hogy engem is megcsaltak? Azt gondoltam, itt a vég, bezárhatom a kezelőm kapuját.
Miből lehet ilyenkor erőt meríteni?
– Egy nagyobb törésből kétféleképpen lehet kijönni – kezdi Szilvi. – Tony Robbins amerikai bizniszguru szerint két csoportra oszthatók Auschwitz foglyai: akik túlélték a haláltábort, és akik életre keltek utána. Én az életet választottam. A fájdalomból és a csalódásból is energiákat meríthetünk, csak okosnak kell lennünk. Sokan bosszút szövögetnek, fenyegetőznek, a közös gyereket az apa ellen nevelik: én nem így akartam csinálni.
– Hogyan? Mi lehet ilyenkor az orvosság?
– Amikor forgatókönyvszerűen ismétlődik valami az életedben, akkor rájössz: a te gépezetedben lehet a hiba. Úgy éreztem, ideje kideríteni és megérteni, miért kerültem ismét ilyen helyzetbe. Hogyan csinálhatnám másképp, hogy a sémát megszakítsam? Ezt a rejtvényt kellett megoldanom, mint egy házi feladatot.
– Sikerült kibogozni a szálakat?
– Engem talpraesett, tökös nőnek neveltek a szüleim, amiért hálás vagyok, mert sokat köszönhetek nekik. Ami viszont az életben előny, a párkapcsolatban sokszor hátrány lehet. A magabiztos nő rendkívül vonzó, ám nehéz egy ilyen határozott, elszánt nő mellett érvényesülni. A pasik szó szerint menekültek mellőlem. Én akartam irányítani. A férfiak sokszor a fejemhez vágták, hogy én hordom a nadrágot, de nem értettem, mit jelent ez. Hangos voltam, káromkodtam, bizonyítani akartam, hogy én vagyok a jobb, mindig enyém volt az utolsó szó. Versengtem, pedig a férfi számára fontos, hogy ő hódítsa meg a nőt, utána meg arról a nőről valamilyen formában gondoskodjék. Nem fogja magát fontosnak érezni, ha a randin kifizetjük a ránk eső részt, és mi cipeljük a bevásárlást. Én azt hittem, azért fognak majd szeretni és elismerni, ha sok pénzt teszek le az asztalra. Szó szerint kasztráltam a férfit.
– Miért csináltad? Miből fakad ez a viselkedés?
– Ezek gyerekkori programok. Ezért nagyon fontos az önismeret. Általa megértjük a belső működésünket, és könnyebben visszatalálunk a nőiességünkhöz. Ha rendben vagyok magammal, ha értem, honnan jövök, miben nevelkedtem, milyen mintákat hozok magammal a női életembe, akkor sokkal könnyebben tudok majd változtatni. A legfontosabb ugyanis, hogy törekedjünk a teljes és boldog, békés életre, mert mindnyájan ezért jöttünk a világra.
– Hogyan folytatódott a te utad?
– Szerettem volna megérteni, mit rontottam el, de két dolgot biztosra vettem. Tudtam, hogy szülőként mindig együtt fogunk működni a párommal, a kapcsolatunkat viszont lezártnak tekintettem. És klisé ide vagy oda, de én csak azért is boldog leszek. Előjött belőlem a harcos. Egy Győr melletti faluba költöztem a gyerekekkel. Igyekeztem az egészet úgy felfogni, hogy most vajúdom. Egy fejlődési folyamatban vagyok.
– Azt mondod tehát, hogy elkezdtél magadon dolgozni. Mi hozott számodra gyökeres változást?
– Újrahuzaloztam magamat. Tanulni kezdtem a flörtöt, a csábítást, a dicséretet, a szép beszédet, az asszertív kommunikációt. Lépésről lépésre haladtam. Én mindig megkaptam, hogy biztos tűsarkúban születtem, mert még a busz után is abban szaladtam. Lassan értettem csak meg, hogy helló, nem a tűsarok a lényeg! Bár szeretik a férfiak, ha a nő járása kecses, de az igazi nőiesség – a lágyság, a báj – mindig belülről fakad.
Gyakorolni kezdtem ezt a „nőnek lenni” játékot; és láss csodát, a gyerekeim apja elkezdett lassan más szemmel nézni rám. Újra randizni hívott, megdicsért, kedveskedett. Végül hozzánk költözött. A mai napig együtt vagyunk, de ebben rengeteg munkánk van.
– Erről a munkáról annyit hallunk. Miben merül ki? Mesélj!
– Ahhoz, hogy egy kapcsolat ne csak működőképes legyen, hanem színvonalas is, minden áldott nap tenni kell. S nem csupán a nőnek – mindkét félnek. Most már a párom szól, hogy foglaljunk le valamit, és lépjünk le. Ne csak anya és apa legyünk, hanem nő és férfi, mert az egészen más minőség. A mamikám mondogatta mindig: „A nő a nyak, a férfi a fej.” Csak a „hogyanját” nem árulta el. Személy szerint már általános iskolában bevezetném a Hogyan legyünk nők? című tantárgyat. (Mosolyog.)
– Mire tanítanád meg a gyerekeket?
– Arra tanítanám őket, hogyan fejezzék ki az érzéseiket, fogalmazzák meg a szükségleteiket. Jólesne, anya, ha most meghallgatnál, megölelnél... Felnőttkorban aztán jöhet az érzelmi intelligencia fejlesztése. Hogyan legyünk magabiztosak? Hogyan tudunk önbizalomra szert tenni? Vagy: Hogyan legyünk kedvesek, bájosak, halk szavúak, bújósak? Ezek fontos dolgok. Ehelyett mit csinálnak a nők? Taktikáznak, belső munka helyett inkább fogyókúráznak, nem vállalják magukat, nem autonómok, nem szabadok bensőleg.
– Háztartás, gyerekek, munka: sokszor elfogyunk. Honnan nyerjünk több erőt, időt?
– Igen, ez a legnehezebb manapság. Egy nőben ott lakik a jó kislány, a dolgozó nő, az anya, de a csábító szirén is. Ha ezt egy diagramban lerajzoljuk, vajon hány százalékot adunk a négy szerepnek, hogy a végén kerek egész legyen belőle? Ha nem csinálunk olyat, amivel visszatöltjük azt a rengeteg energiát, amit nap mint nap kiadunk, akkor beköszöntenek a betegségek. Hiszem, hogy egy kis élvezetet is kell csempészni az életünkbe!
A diagram szeletei
– Nekem három gyerek mellett kellett ezt a diagramot megrajzolni. Nehéz volt, mikor különköltöztem a gyerekekkel. Bátorság kellett ahhoz, hogy le merjem választani a három hónapos ikerlányaimat, és félállásban dolgozni kezdjek. Emlékszem, esténként, mikor elaltattam a babákat, beállítottam a megfigyelőkamerát, és csak főztem és főztem, hogy egészségesen étkezzünk – no meg persze hogy hiú nőként visszanyerjem a régi alakomat. „Drága Istenem, adj nekem erőt” – mondogattam. Nagyon be kellett osztanom az időmet, mert annyi mindenre kellett figyelni, például hogy kimozduljak itt-ott a barátnőkkel... Rengeteg nő beleragad az anyaszerepbe, és olyan szimbiózisban él a gyerekkel, hogy elfelejt nőnek lenni. Én akkor már odafigyeltem arra, hogy ne csak anya legyek.
– Azt mondod, hogy az anyasággal eltemetjük magunkban a nőt?
– Elfeledkezünk róla. A férfi pedig, aki addig piedesztálra volt emelve, leesik a gödörbe. Amikor tíz éve megszületett a fiam, olyan szerelemben voltam vele, hogy éjjel-nappal csak ő volt; az apjáról meg elfeledkeztem. Akkor is csinosan öltözködtem, tornáztam, de hogy a férjemmel igazából mi van, és hogyan szerethetem őt jól: azzal nem foglalkoztam. A lányok születése pedig már csak hab volt a tortán. Ezért fontos a tudatosság, hogy előre készüljünk ezekre a vállalásokra. A szülés után 3-6 hónapja van az anyukának arra, hogy újra visszataláljon éltető forrásához, a nőiességéhez. Legyen kettesben töltött idő: ez fontos tanács. A baba mellett simogasd meg a párod fejét is, bújj oda hozzá, dicsérd meg őt.
– Említetted, hogy a nőé a lágyság, a kedvesség, a báj. Mitől nő még a nő?
– Nemcsak a bűbáj, de a szenvedély és a szexualitás is a miénk, sőt olykor a kezdeményezés is. Vegyük csak az orgazmust!
Aktus közben a szervezetünk hormonokat termel, és ezek a hormonok felérnek egy jó kis antidepresszánssal. Szép lesz a bőröd, többet fogsz mosolyogni, kevesebbet fogsz kötekedni, nem leszel annyira hangos.
– Azt tanácsolod a nőknek, hogy merjék megélni a szexualitásukat? Hiszen ez egy óriási tabu!
– Tabu és prüdéria! Ha a férfi szereti a szexet, márpedig szereti, miért nem mondhatja el ezt a nőnek? Higgyük el, talál majd megoldást: vagy pornófüggő lesz, vagy más nőt keres magának. Fordítva még rosszabb! A nő gondolni sem mer rá, hogy neki ezt szabad, mert nem így nevelték, meg nem is találja magát kellőképpen szexinek. Holott egy természetes dologról beszélünk. A tested nem csak azért van, hogy éheztesd, tornáztasd, gyógyítsd vagy sanyargasd. A testet élvezni is lehet. Ha erre több figyelmet fordítanának a nők, több mosollyal lenne gazdagabb a világ. Tabu? Ejnye! A nőnek igenis tanulnia kell az orgazmust, ugyanúgy, mint a nőiességet.
– Mi a helyzet az intimitással?
– Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta szerint az előjáték az előző orgazmus végétől kezdődik és a következő orgazmusig tart. Ebbe beletartozik az, hogy kedvesen beszélek veled, hogy meghallgatlak, hogy figyelek rád, törődöm veled, hozzád érek. Ne birtokolni akarjuk egymást, hanem az élőjátékban legyenek kedves szavak, vágy, akarat, szenvedély, érintés. Az érintéstől rögtön oxitocin termelődik az agyban, nyugodtak leszünk, és érezzük, hogy szeretve vagyunk. A legfontosabb emberi szükséglet, hogy érezzem, kellek a másiknak, fontos vagyok, szeretve vagyok, mert az ad biztonságot. Azelőtt a férjemmel nem szerettük jól egymást, de szépen lassan egymásra hangolódtunk. Ez egy nagyon klassz és komplex, ugyanakkor tanulható dolog.
– Mennyire nyitottak erre a férfiak?
– Már egyre többen jönnek, fejlődni akarnak ők is. Tudod, mire vágyik a férfi? Boldog nőre. Arra, hogy a nőt boldoggá tudja tenni. Ha a férfi rád néz, és mosolyt lát az arcodon, az visszajelzés számára, hogy jól csinálja a dolgát. A mosoly az agyban azt az érzést generálja, hogy minden rendben van. Ha te mosolyogsz a pasira, ápolt vagy, kacagsz és jól szereted őt, nyert ügyed van. Erre mit csinálunk mi, nők? Belefáradunk az életbe. Ekkor jönnek a szeretők, akiknek van idejük nevetni a főnök viccein, és nincsenek belefáradva a szerepbe.
Miért csak a nő változzon?
Jogos a kérdés, hogy miért a nők dolgozzanak magukon. De ha már én ringatom a bölcsőt, keverem a rántást, mellette munkába állok – ha tényleg ennyire univerzálisak vagyunk, akkor miért ne fektessünk magunkba is egy kis energiát? Miért pont azon ne dolgozzunk, amiből a végén profitálni fogunk? Csak magadat tudod megváltoztatni, senki mást – ám ekkor veled együtt változik minden és körülötted mindenki.
– Nőnek lenni jó?
– Szerintem a legjobb dolog a világon. Én imádok nő lenni. Sok feladattal jár, mint a szőrtelenítés, smink, frizura, edzés, változatos szerepek és életfeladatok, de ezek mind gyönyörű feladatok! Annak ellenére, hogy egy férfiközpontú világban élünk, tanulható az, hogy nőként is érvényesülni tudjunk.
– Az interjú elején azt mondtad, féltél, hogy bezárhatod a praxisod kapuit. Azóta hét év telt el.
– Pár hét után rájöttem, hogy mindig őszinte ember voltam, sose volt titok az életem. Olykor-olykor össze lehet törni az élet súlya alatt, sírni is sírhatunk, de nem adhatjuk fel soha.
Sem magunkért, sem a gyerekeinkért. Nekem a férjem volt a legnagyobb kihívás az életemben, sokat köszönhetek neki, és nagyon szeretem őt. Általa tudtam fejlődni és nővé válni. Még akkor is, ha ilyen huncut volt. (Nevet.)
Szilvi általában ilyen kérdéseket kap
- Szeretném megtanulni, hogyan lehetek nőiesebb. A női kommunikációt és kisugárzást szeretném megtanulni.
- Én cserélem ki a villanykörtét, a munkahelyemen főnök vagyok, férfiakkal kerülök konfliktusba, s ezt otthon sem tudom letenni.
- Hogyan lehetnék kicsit lágyabb? Azt szeretném, ha kedvesebb, befogadóbb lennék...
