A nagy séfek mind férfiak, de otthon mindig a nők főznek, a bankigazgatók is ritkán nők, de az otthoni kasszát majdnem mindenhol a nő kezeli. Hány férfi tudja például, hogy mennyibe kerül egy kiló liszt? Rendjén is van, ha mindenki azt csinálja, amihez jobban ért: a férfi hozza a pénzt, a nő pedig vezeti a pénzügyi háztartást!
Persze a mai világban, mikor minden második házasság válással végződik, ez az igazság is sántít!
– Nálunk is pontosan így volt – mondja a 43 éves Kati – a volt férjem, Zsolti kereste a több pénzt, de én osztottam be. Kifizettem a számlákat és a kölcsönöket. (Három hitelünk volt: egy a lakásra, ami mostanra már lejárt, egy az autóra, egy pedig a vállalkozásunkra). Egy kis füzetet vezettem, amelybe pontosan felírtam a kifizetendő összegeket. A pénzeket külön borítékokba helyeztem – villany, rezsi, kölcsön, telefon. A kifizetett számlákat más-más dossziéba tettem, hogy minden jól áttekinthető legyen. Ami pénz ezen felül maradt, abból éltünk, illetve spóroltunk. A spórolt pénzt otthon tartottam, a ruhák közé dugva. Az ételre valót úgy osztottam be, hogy kéthetente egyszer tartottam egy nagybevásárlást.
– Szeretem, ha minden fontos alapanyag – liszt, cukor, só, olaj – kéznél van. Aztán már csak kenyérért, tejért mentem az üzletbe. Naponta főztem. Az egyéb kiadásoknál mindig az volt a fő szempont, hogy a lányoknak minden meglegyen. Utánuk jött a férjem – ő szeretett szórakozni, drága ruhákban járni. Magamra sajnáltam a pénzt, amit, ma már tudom, nagyon rosszul tettem. Sikerült félretennem egy nagyobb összeget. És sajnos elkövettem egy hibát. A félre tett pénzből felújítottam a konyhánkat.
Nem számítottam rá, hogy a férjem elhagy – és a spórolt pénz odalesz. Ott maradtunk a lányokkal, egy fillér nélkül. Kénytelenek voltunk kölcsönöket fölvenni. Mára úgy-ahogy rendeződtünk, de a kölcsönök nagy terhet jelentenek a számunkra. Hónapról hónapra élünk. Biztosításunk van, de nyugdíj-spórolásra egyelőre még nem jut.
Lilla (26) most készül összeköltözni barátjával.
– Hogyan képzeled a közös anyagi jövőtöket? – kérdezem.
– Egyelőre külön számlán leszünk, mindenki úgy intézi a pénzügyeit, ahogy akarja. Az albérlet és az étel költségeit elosszuk egymással, fele-fele arányban. De csak addig lehetséges így élni, amíg gyereket nem szülök. Mert attól kezdve Balázsnak kell engem eltartania, én pedig, sajnos, kiszolgáltatottá válok, minden tekintetben. Éppen ezért van egy kis spórolt pénzem (19 éves koromtól dolgozom, kozmetikus vagyok.) Az Oriflame és az Avon termékeit árulom, és azt tervezem: nem is hagyok fel vele! A szüleink nem tudnak támogatni bennünket, ezért kénytelenek leszünk lakáshitelt fölvenni. Én gondolok a nyugdíjamra, húsz éves koromban kötöttem egy spórolást. Igaz, nem nagy havi összeggel, de az is valami. Balázzsal még nem beszéltünk erről, de meggyőződésem, hogy a családi kasszát én vezetem majd. A nők ilyen szempontból reálisabbak, és talán jobban aggódnak a jövő miatt, ezért hajlamosak spórolni.
Hogyan spóroljunk?
Manapság minden második-harmadik családnak anyagi gondjai vannak. Az euró valahogy kifolyik a kezeink közül. Az árak lassan az egekbe emelkednek, a fizetésünk egyre kevesebbet ér: a nadrágszíjat bizony meg kell húznunk. Az alábbiakban a különféle, hétköznapi nők spórolással tippjeit olvashatják:
Ildikó: Minden nap főzök, mert a meleg étel olcsóbb egy család számára, mint a száraz koszt vagy az éttermi menü. Hétvégén pontosan összeírom, melyik nap mit fogok főzni, és csak a hiányzó élelmiszert veszem meg. Heti egy alkalommal csinálok nagybevásárlást, lista alapján.
Angeli: A gyermekem szereti, ha tízóraira péksüteményt csomagolok neki. Csak nagyon ritkán veszek: inkább megsütöm magam. Olcsóbb, finomabb és kiadósabb. Úgyszintén soha nem vásárolok kész pudingot. A ruhákra csak minimális összeget költök. Férjemnek és nekem itt-ott veszünk egy-egy leárazott, márkás darabot. A fiamnak pedig kizárólag second handben keresgélek, minőséges, szép ruhákat hord fillérekért. De sok holmit kapok az ismerőseimtől is, az ő kinőtt ruháit pedig én adom tovább.
Szilvia: Kora tavasztól késő őszig a városon belül a biciklit használjuk, csak akkor vesszük elő az autót, ha esik az eső, vagy sokat kell cipekedni. Sokkal gazdaságosabb – és egészségesebb is.
Veroni: Utálom a nagyáruházakat. Két órát bóklászok a pultok között, és hiába a sok akció, végül 30 euró alatt nem tudok kijönni.
Ezért az utóbbi időben csak a sarki boltba megyek. Rájöttem, hogy itt is vannak akciók. Csak azt veszem meg, amire szükségem van. Így a pénzemmel, de az időmmel is spórolok.
Anni néni: Nekem az az elvem, hogy ételt nem dobok ki. A megszikkadt kenyérből bundás vagy pirítós kenyeret, illetve prézlit készítek. A maradék krumpliból lángost sütök. A húslevest leszűröm és jégre teszem – a krémlevesek többségéhez pont ilyen alaplé szükséges.
Marika: A mi családunkat a kert menti meg az anyagi csődtől. Igaz, sokat dolgozok, de tavasztól őszig van miből főzni, az üzletbe jószerivel csak alapélelmiszerért járok be. Csirkéket is tartok, így van tojásom és csibehúsom is. Zsírért, kolbászért, disznóhúsért a szomszéd bácsihoz járok (olajat nem használok). A túrót, tejfölt, joghurtot pedig szintén otthon készítem, abból a tejből, amit a faluban veszek.
Erika: Én a tisztítószereken spórolok. Egy ideje ecettel takarítok, méghozzá az egész lakást. Beleöntöm szórófejes flakonba, és a hamarosan a csempétől kezdve a mosdón keresztül az ablakig minden csillog-villog tőle. A makacsabb szennyeződésekre szóda-bikarbónát is szórok, azzal súrolom le. A ruhákra egy ideje nem használok drága mosószert – mivel az itt kapható pont olyan, mint a középkategóriás, csak nagyobb reklámot kap. A foltokat mosószappan dörgölöm ki, tapasztalataim szerint az olcsó ugyanolyan hatásos, mint a márkás. Végül pedig mindenkinek ajánlom, hogy használjon jó minőségű szappant tusfürdő helyett. Sokkal, de sokkal gazdaságosabb és környezetkímélőbb.
