Tegye fel a kezét az az ember, aki még sohasem vett vagy kapott kaparós sorsjegyet! Ha most a kedves Olvasó jelentkezik, akkor ő az a bizonyos kivétel, aki erősíti a szabályt. Nem vagyok álszent, én magam is vettem már a kezembe és kapargattam, hátha „szerencsém” lesz.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bármi közöm lenne a szerencsejátékokhoz, mert nincs. Sőt, kifejezetten elítélem őket! Hogy miért? Elsősorban, mert függőséget okoznak, másodsorban pedig azért, mert az emberek elképesztő összegeket képesek veszíteni rajtuk...
Hogy mi az a szerencsejáték? Benne van a nevében: eljátsszuk a szerencsénket. Elképesztő dolognak tartom, hogy az emberek akár 10-20 eurót képesek kiadni egy olyan szelvényre, amelyik a legtöbb esetben nem hogy profitot nem termel, de szó szerint kiüríti a pénztárcát. Matekozzunk egy kicsit! Vegyük példának a szerencsejáték „legártatlanabb” formáját, az 50 centes kaparós sorsjegyeket. Mi az az 50 cent, nem igaz? De valóban olyan keveset érne? Költsük el minden nap ezt az összeget, és a hét végére 3,50 euróval leszünk szegényebbek, a hónap végén pedig 15 euróval. Év végén már 180 eurónál fogunk járni, tíz év alatt pedig 1800 eurót dobunk ki az ablakon.
Ugye, hogy nem is olyan kevés?! És mekkora az az összeg, amit végül nyerünk? A legjobb esetben is csak a „befektetett” összeg töredéke, hiszen 7 darab szelvényből általában egy darab nyertes, és az is legtöbb esetben csak a ráfordított pénzt hozza vissza, vagyis az 50 centet. Kérdem én, valóban megéri? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Ráadásul a legtöbben nem napi egy darab sorsjegyet vesznek, hanem akár egy egész kötegnyit.
Szerencsejátékok régen és most
A szerencsejátékok napjainkban állami felügyelet alá tartoznak, melyeket általában a pénzügyminisztérium vagy az adóhivatal felügyel.
A szerencsejátékra kivetett adóból hatalmas pénzösszegek vándorolnak az állami kasszába. Ez egy óriási nemzetközi gazdasági befektetés, hiszen az emberek összességében véve milliókat költenek el rájuk.
A szerencsejáték legősibb formái talán a craps, a rulett és a huszonegy, amelyeket a mai napig játszanak. A crapset, amit a mai ember kockajátékként ismer, két darab kockával játsszák. Bármennyi játékos beszállhat a játékba. Az a játékos, aki a két kockával 7-est vagy 11-est gurít, azonnal megnyeri a játékot. (Ez a játék megjelenik az Irány Eldorádó című animációs filmben is.) A rulett története egészen az ókorig vezethető vissza. A lényege, hogy egy forgó kerékben ellentétes irányban elgurított golyó megérkezési pozíciójára lehet fogadni. A huszonegy nevű játékot 52 lapos francia kártyával játsszák, dzsókerek nélkül. Az a játékos nyer, akinek a lapjainak összértéke a játék végén legközelebb áll a 21-hez, ám nem lépi túl azt.
A szerencsejátékok formái
A szerencsejátékok legjelentősebb részét kaszinókban lehet játszani. Ezek közé tartozik a már fentebb is említett rulett és huszonegy, de a póker, a kocka (ez nem azonos a fentebb említett craps nevű játékkal), a kenó, illetve a félkarú rabló is – amelynek még a neve is jelzi, hogy valójában mire szolgál: elrabolja az emberek pénzét. Ezeket a játékokat már nem szükséges személyes részvétellel játszani, hiszen manapság a szerencsejáték minden fajtája fellelhető az interneten, az online kaszinók világában.
Nem mellesleg az embereket hatalmas nyomás alá helyezik: nemcsak óriási reklámtáblák hirdetik ezeket a helyeket és felületeket, de a tévében, illetve az internethasználat közben felugró reklámablakok hirdetéseiben is találkozunk velük. Szó szerint az emberek arcába nyomják a szerencsejátékok által „nyerhető” hatalmas pénzösszegeket. Az igazság azonban az, hogy minél többen játszanak, a vállalatok annál több pénzt tudnak kicsikarni az emberekből. Ebben a világban hiába nyer valaki, a végén úgyis veszít. (Mi értelme lenne a szerencsejátéknak, ha a szerencsejáték-társaságok számára veszteséges lenne?)
Sportfogadás
Azt hihetnénk, hogy a sportfogadás a szerencsejátékok egy ártalmatlan formája. De igazán az? Régebben az emberek ezeket a fogadásokat a lóversenyeken vagy a kutyafuttatásokon kötötték. Manapság leginkább futballmérkőzésekre, kosárlabdára, jégkorongokra fogadnak, melyek során megpróbálják „megjósolni”, vajon melyik csapat nyer egy-egy mérkőzésen. Legtöbben „biztonsági” játékot játszanak, vagyis az adott szezon legeredményesebb csapatára voksolnak a garantált pénzösszeg reményében. Akadnak olyanok is, akik bevállalósabbak, és a gyengébbnek vélt csapatra teszik a voksukat, hátha az aznap jobban teljesít, mert így magasabb pénzösszeghez juthatnak.
Szerencsejáték-függőség
A szerencsejáték-függőség alig különbözik az alkohol- vagy a drogfüggőségtől. Pszichológusok által bizonyított tény, hogy a szerencsejáték olyan kémiai változásokat képes létrehozni az agyban, amelynek hatására a játékos fizikai értelemben is függővé válik, elveszíti a kontrollt, ingerlékennyé, később depresszióssá válik.
Mindannyian ismerjük a mondást: „Kezdők szerencséje!” Leggyakrabban sajnos ez vezet magához a függőséghez is. Amikor véletlenül nyertes szelvény akad az ember kezébe, esetleg „szerencsés” lapokkal játszik, magabiztossá válik. Ez a magabiztosság pedig a vesztét okozza. Amikor ugyanis az ember nyer, boldogsághormon termelődik a szervezetében. Ezért aztán mindent megtesz annak érdekében, hogy újra érezhesse a korábban megtapasztalt mámort, miközben egyre inkább magába szippantja őt a szerencsejáték világa – míg végül elveszíti a kapcsolatot a valósággal. A nyert összeget a legtöbb esetben visszaforgatja, hogy megduplázza azt.
És itt kezdődik az ördögi kör. Először veszít. A veszteség érzése dühössé teszi, eluralkodik rajta a pánik, a szégyenérzet, ezért újra játszik, hogy az elvesztett összeget visszaszerezze. Általában ez sohasem történik meg. Egyre nagyobb és nagyobb összegeket fektet be, közben észre sem veszi, hogy eljátssza minden pénzét.
Eladja az értékeit, a bútorait, később már a házát is, csak hogy pénzhez jusson, amit aztán újra a szerencsejátékra fordíthat. A szerencsejáték-függők nemcsak magukat, de családjaikat is tönkreteszik. Ők maguk először nem tudatosítják, mennyire mélyre süllyedtek, ha pedig rádöbbennek, már késő. Néha ugyan kísérletet tesznek arra, hogy leszokjanak, de hosszú távon képtelenek eltávolodni ettől az életformától.
A szerencsejáték-függőség kezelése
Akárcsak az alkohol- vagy drogproblémák esetében, a szerencsejáték-függőségre is létezik kezelés. A legjobb, ha a szerencsejáték-függő maga veszi észre a szenvedélybetegségét – és jelentkezik az elvonóra. Az elvonókúra lényegében hasonló, mint azok a beszélgetős terápiák, amelyeket gyakran az amerikai filmekben láthatunk. Ezeknek a – leggyakrabban csoportos – beszélgetéseknek a célja feltérképezni a függőség rejtett pszichikai okait, hogy aztán fokozatosan eljuttassák az érintettet a felismerésig, azután pedig a játék elhagyásáig. Gyógyszeres kezelés a játékfüggőségre nem létezik, ahogyan tényleges gyógyulás sem. A játékfüggő akaratán és kitartásán múlik, hogy szakítani tud-e ezzel az életformával vagy sem.
