Feszes és lágy

Feszes formák és lágy igazság! A jó szobrok beszélnek. Lipcsey György szobrai a nőkről is tudnak mondani örök érvényű tanulságokat.

Lipcsey György (70, Dunaszerdahely). Pedagógus szülők gyermeke, édesanyja csallóközi, édesapja zoboralji volt. A Zoboralján, Lédecen éltek nyolcéves koráig, utána költöztek át a Csallóközbe. A zoboralji táj azonban megmaradt benne, hisz ott focizott először, ott kezdte az iskolát. Már korán fafaragó szerszámot fogott a kezébe, kamaszkorában ugyanis talált egy bicskát otthon, s ösztönösen elkezdett vele faragni. Pedig előtte nem ismert senkit, aki fából szobrot faragott volna. Ösztönszerű szobrásznak, autodidaktának tartják (hisz nem járt művészeti egyetemre), ennek ellenére szigorúan haladt a maga útján. Nyolcadikos korában már kisebb faszobrokat faragott, s végérvényesen tudta, mi akar lenni: művész.

„Fokozatosan alakítottam ki a saját nyelvezetemet. Eleinte realisztikus, népies megfogalmazásban készültek a szobraim, aztán jöttek a nonfiguratív, azaz alaktalan, szabálytalan formájú alkotások. Ezek után a konstruktivizmus felé vettem az irányt, a geometrikus formákkal kezdtem kísérletezni” – magyarázza a művész. Felesége zongoraművész és zenetanár, két felnőtt lánya van. Mítosz, hit, história című kiállítása a Vermes-villa után a Csallóközi Múzeumban is látható lesz Dunaszerdahelyen.

Lipcsey György szobrai jellegzetesek. A bronzszobrok élei szinte felszelik a teret, lerí róluk, hogy ugyanazon kéz munkája mindahány. Nagy dolog ám, hogy egy szobrász úgy dolgozzék, hogy munkáit első pillantásra felismerjük! Ez azt jelenti, hogy van egyéni kézjegye – ezt hívják igazi művészetnek.

Lipcsey György dunaszerdahelyi kiállításán női szobrokat is láthatunk. Ezek a szobrok azokra is hatással vannak, akik úgymond nem értenek a szobrászathoz. Nézzük, addig nézzük a szobrot, míg lecsapódik bennünk egy érzés... Pont ez a művészet varázsa.

„Próbáltam a témáimat úgy megfogalmazni, hogy az valamiféle tanulsággal szolgáljon a mai ember számára. Hiszen legyenek ezek a történetek akár több száz vagy több ezer évesek, üzenetük ma is érvényes” – árulja el a szobrász.

Éva

Lipcsey Éva című szobra nem a megszokott Ádám és Éva koncepcióban jeleníti meg a nő alakját. „Tulajdonképpen azt a momentumot próbáltam ábrázolni, amikor megszületik az első bűn, Éva leveszi a tiltott gyümölcsöt a fáról. Az ember mindig az után vágyik, amit nem kaphat meg: ezt az örök emberi tulajdonságot szerettem volna kiemelni az ábrázolással” – meséli Lipcsey György.

Lilit és Attila

Évával ellentétben Lilit alakja kevésbé ismert. Ádám első, Éva előtti felesége a „bűnös nő”, aki nem rendelte alá magát Ádámnak, nem akart a férfi alatt maradni; s akit ezért többedmagával egy lakatlan szigetre üldöztek. Lilit igazából Éva ellenhősnője.

„Lilit történetét rendkívül érdekesnek találtam, és párhuzamba állítottam vele egy másik, úgyszintén alig ábrázolt történelmi alakot, a hunok vezérét, Attilát. (Akit a nyugati világ rossznak, rablóvezérnek tart; nekünk, magyaroknak azonban más a véleményünk róla.) Egymás mellett, párban is megalkottam ezt a két, kevésbé elfogadott személyiséget.”

Zsuzsanna és a vének

A Zsuzsanna és a vének című szo-óbor egy gazdag zsidó asszony tör-óténetét meséli el. A szép és vagyonos, akkor már férjes Zsuzsannára szemet vetett két gonosz bíró, akik csellel meg akarták szerezni maguknak az ártatlan nőt. Zsuzsanna azonban visszautasította őket, mire még ők vádolták meg – rásütötték a kéjelgés vádját, hogy egy ifjúval enyelgett. Végül azonban győzött az igazság, és a két bírót halálra ítélték.

„Ma is létezik hatalom, melyet nehéz számon kérni. Zsuzsanna története megmutatja, hogy a bűn fölött igenis győzhet az ártatlanság. A mű a női kiszolgáltatottságot is szemlélteti, hisz a nő még mindig hátrányban van a világban. A Nimfa és szatír című alkotásom szintúgy megjeleníti ezt a fajta csatározást, de a nemek harca a köztük fellobbanó szerelmet is magában hordozza.” A szobrok felfoghatók megfagyott jelenetekként is, melyeket egy ismert bibliai vagy egyéb történetből ragadott ki a szobrász.

A farizesunál

A Farizeusnál című szobor abból a bibliai történetből merít, ahol az egyik farizeus meghívja magához Jézust pompában bővelkedő otthonába. (A farizeusok egy zsidó párt tagjai voltak, akik szigorúan betartották a zsidó vallási előírásokat. Ma az álnok, ravaszkodó személyt hívják farizeusnak.) Megtudta ezt a „rossz hírű nő”, Mária Magdolna, aki szintén szeretett volna találkozni Jézussal: végül könnyeivel mosta, hajával törölte meg, majd szent olajjal kente be a Mindenható fiának lábát. A farizeus megdöbbenve tapasztalta, hogy Jézus nem róla, az ő gazdag vendéglátójáról van jó véleménnyel, hanem a bűnös nőről.

„Míg a farizeus üres pompát kínált, addig Mária Magdolna kedvességgel és szeretettel fordult Jézus felé. A történet feldolgozásával arra szerettem volna rávilágítani, hogy mind a mai napig érvényes a bölcselet, mely szerint nem minden a külsőség. Ha üresek vagyunk belül, ha hiányzik belőlünk a szeretet, mit sem érnek a külsőségek.”

Még egyszer ennyi!

Lipcsey György idén ünnepelte 70. születésnapját, így tárlata egyben jubileumi kiállítás is. Tizenkét év munkájának eredményét jelképezik a bemutatott bronzszobrok, de ahogy Lipcsey György fogalmaz: „Legalább még egyszer ennyi van a raktárban.”

A szobrász tizennégy évesen faragta az első faszobrát. Hosszú ideig csak fával dolgozott, majd kővel, most pedig a bronz a kedvence.

Miért éppen a bronz?

Lipcsey György az utóbbi években kisebb bronzszobrokat készít – ami nem véletlen, mint ahogyan semmi más sem az egy jó szobrász életében. Lipcsey György hosszú ideig nagy, monumentális szobrokat faragott, de a most bemutatott bronzszobrai sokkal-sokkal kisebbek. A szobrász ugyanis egy idő után eljut oda (főleg miután elmúlt ennyi meg ennyi, s egyre több a szobra), hogy a nagy szobrokat már nem tudja hol tárolni.

Az idea, a téma ezeknél a kis szobroknál is nagy, csak ezek tizedannyi idő alatt megformálhatók viaszból, mint ha alkotójuk kétméteres husángból faragná ki őket. Így aztán egy év leforgása alatt nem csupán két-három nagy, hanem sok kis szobor is elkészülhet.

Hogyan készülnek?

Az első lépés a szobor vázlatának megrajzolása. Ezután szobrászunk megformálja majdani művének hű mását gyurmából vagy agyagból. Az elkészült makettet szilikonos gumival vonják be, ez megkeményedik, s ebből leszkésőbbaz öntőforma.

„Általában epoxigyantát öntök a formába, így jön létre a szobor első változata. Ezt elviszem az öntőhöz (most Kéménden öntetek), ahol ez alapján elkészül a homok öntőforma; ebbe kerül a bronz. Amikor megvan a bronzforma, hazaviszem, és még vagy egy hetet dolgozom rajta, mivel cizellálni, patinázni kell. Egy ilyen kisebb szobor elkészítése a rajzolástól számítva a végső megformázásig körülbelül egy hónapig tart” – magyarázza Lipcsey György.