Lassan már megszámolni sem tudom, hányszor próbáltam meg leszokni a kávéról. Volt, hogy fekete vagy zöld teával pótoltam, aztán rákattantam az eszpresszóra.
Az üdülések és nyaralások története a messzi régmúltban gyökerezik. Bennünk bujkál a mehetnék, vágyunk rá, hogy becsukjuk magunk mögött az ajtót, más tájakat is lássunk – még akkor is, ha csak a folyóparton verünk sátrat, és bográcsgulyást főzünk.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása.
Van jó néhány aktív kikapcsolódási módszer, melyek által könnyen feltölthetjük lemerült elemeinket, mégsem kell hozzá egy kirándulást befizetni, sem fesztiválra utazni.
Láttál-e már őserdőt? Fejtél-e már kecskét? Ettél-e már egy forró nyári napon az Öreg-Dunában gázolva? Kerested-e már Tündér Ilona aranyhaját a part menti fövenyben? A szerencsésekkel az első Kukkonia-táborban mindezt kipróbálhattuk.
Jöjjön velünk, utazzon az Új Nővel! – szól újra és újra felhívásunk. Most azok mutatkoznak be, akik nélkül a meghirdetett utak nem jöhetnének létre: a szervező, az idegenvezető, s persze az utas.
