A környezetvédelem témájában a kulcsszó a tudatosság és a nyitottság. Ezt vallja a Felsőszeliben élő László házaspár, Anita és Tibor, akik a közös háztartás kialakítása során kötelezték el magukat a hulladékmentes életmód mellett. Ennek már tíz éve, s lelkesedésük azóta is töretlen.
Senki ne akarjon tökéletes lenni az első pillanatban. Nem kellenek radikális változtatások! Gondoljuk át, hogy melyek azok az apró átalakítások, amelyek beleférnek az életünkbe, s ha ez sikerült, akkor az megadja majd a további motivációt is.
Nemrégiben egészen átalakult az élet Anita és Tibor számára, hiszen kisbabával bővült a család. A házaspár gyermeknevelés terén is igyekszik környezettudatos maradni.
– Tegyünk egy kis időutazást, és meséljetek arról, hogy mikor vágtatok bele a környezettudatosabb életmód kialakításába. Hogy kezdődött ez nálatok?
Anita: – Ehhez nagyjából tíz évet kellene visszamennünk az időben, mert akkor költöztünk össze. Kezdetben leginkább a hulladék szelektív gyűjtésére figyeltünk oda. Tíz évvel ezelőtt még nem voltak erről szóló könyvek, nem örvendett ilyen népszerűségnek a hulladékmentes életmód, mint most. Mi csak tettük, amit jónak gondoltunk, de már akkor is igyekeztünk tudatosak lenni.
Tibor: – Az összeköltözés fontos mérföldkő volt ebből a szempontból, hiszen míg a szülőknél laktunk, nem igazán figyeltünk erre A családi háztartásban általában nem a gyerek alakítja ki a szokásokat. A kettőnk közös háztartásában viszont már nagy hangsúlyt fektettünk erre, és mivel a környezettudatosság takarékossággal is párosul, ezért ez is jó kezdeti motivációnak bizonyult.
– Hogy nézett ki mindez a gyakorlatban? Melyek voltak azok a változtatások, amelyeket bevezettetek a közös háztartásban?
Anita: – Amikor a szelektív hulladékgyűjtés már természetes volt, fokozatosan tudatosítottuk, hogy jó lenne, ha kevesebb szemetet vinnénk haza. Beszereztünk egy fonott bevásárlókosarat, néhány vászontáskát, elhagytuk a műanyag zacskókat. Ez tíz évvel ezelőtt nagy különcségnek számított, sokszor néztek ránk furcsán a boltokban.
Amikor a szelektív hulladékgyűjtés természetessé vált, beszereztünk egy fonott bevásárlókosarat, néhány vászontáskát, és elhagytuk a műanyag zacskókat. Ez tíz évvel ezelőtt nagy különcségnek számított!
– Néhány évvel később építkezni kezdtetek. A ház megépítésénél mennyire voltatok tudatosak?
Tibor: – Már a tervezéskor eldöntöttük, hogy szeretnénk minél környezetkímélőbb és takarékosabb házban élni. Sajnos, manapság jellemző, hogy ha az embereknek van rá pénzük, hatalmas házakat építenek, mert úgy gondolják, hogy inkább legyen egy szobával több, mint kevesebb. Ezt azonban csak ideig-óráig használják ki a valóságban.
Anita: – A házunkban szándékosan csak egy fürdőszobát alakítottunk ki, mert úgy gondolom, hogy a későbbiekben, ha már gyerekeink lesznek, ez is jó alternatíva lehet arra, hogy megtanuljunk alkalmazkodni egymáshoz. A falak külső szigetelésén és a jól szigetelő ablakokon kívül még hővisszanyerő szellőztetőrendszert is beépítettünk, továbbá a jövőben a villanyfűtésünket is napelemmel működtethetjük. Az udvaron létrehoztunk egy komposztálót, vannak tyúkjaink, valamint egy kis zöldégeskertet is kialakítottunk.
– Ez a fajta tudatosság jellemző rátok a mindennapi rutin során is?
Anita: – Igen, úgy gondolom, hogy sikerült beépítenünk a mindennapokba, de az elején természetesen én is sokszor hibáztam. Részben ennek tudható be az, hogy mostanra egyfajta listamániám alakult ki, tehát ha valami eszembe jut, hogy éppen hiányzik a konyhában, azt rögtön felírom, így biztosan nem kell kétszer visszamennem a boltba. Ez a tudatosság azonban az élet más területein is jellemző ránk: ha csak fél napra megyünk el otthonról, akkor is viszünk magunkkal kulacsban csapvizet, tízórait, uzsonnát. Mivel nem szeretnénk műanyag evőeszközöket használni, ezért a kulacs mellett evőeszközt is viszünk magunkkal. Ezek apróságnak tűnhetnek, de éppen ez benne a lényeg. Azzal, hogy az általunk lefektetett szabályokat betartjuk, nemcsak a környezetünknek, hanem saját magunknak, a saját egészségünknek is jót teszünk.
Tibor: – Mindketten nagyon szeretünk főzni, a tudatosságra pedig ezen a téren is nagy hangsúlyt fektetünk. Természetesen nálunk is előfordul, hogy éppen nincs idő a sütésre-főzésre, de ilyen esetekre is fel vagyunk készülve. A mélyhűtőben mindig található egy-egy adag előre elkészített étel, és így van mihez nyúlni. A dolog pedig, úgy tűnik, működik, hiszen legalább 8 éve nem vásároltunk gyorsfagyasztott ételt.
– Tudom rólatok, hogy szerettek utazni. Az utazások során mennyire figyeltek oda a környezetre, a környezetvédelemre?
Tibor: – Legtöbbször autóval indulunk útnak, ennek nagy előnye, hogy nem vagyunk korlátozva a csomagok méretét és mennyiségét illetően. Mivel viszonylag sokat utazunk, ezért az autó kiválasztásakor arra is figyeltünk, hogy minél alacsonyabb legyen a károsanyag-kibocsátása. Egy-egy hosszabb autóút során kifejezetten jólesik megállni egy frissítő kávéra, de az sosem fordul elő, hogy papírpohárból, autóban ülve fogyasztanánk el. Ezzel már el is kerültük egy újabb hulladék termelését.
Anita: – Természetesen előfordulnak helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen, olyankor viszont hazavisszük magunkkal a szemetet, mert tudom, hogy otthon működik a szelektív hulladékgyűjtés. Ha egy hotelben csak egy vagy két éjszakára szállunk meg, akkor igyekszünk elkerülni például a szobában található szemétláda használatát, mert egy-egy apró szemét miatt teljesen felesleges kidobni az egész zacskót.
– A Felsőszeliben és környékén megvalósuló rendezvények szervezéséből is kivettétek a részeteket az elmúlt évek során. Egy-egy ilyen esemény megvalósításakor melyek azok a dolgok, amikre oda tudtok figyelni annak érdekében, hogy minimalizáljátok a hulladék mennyiségét?
Tibor: – A Felsőszeli Találkozó megszervezésébe évről évre bekapcsolódunk. Ez idő alatt azt vettük észre, hogyha a közönség számára világosan kiírjuk a szabályokat, akkor betartják azt, amit kérünk tőlük. A legutóbbi rendezvényen már tökéletesen működött a hulladék szelektív gyűjtése, ezt nem a szervezőknek kellett utólag megtenni. Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció, előre át kell gondolni, hogy mennyi hulladékgyűjtőt és hová helyezünk el, de a befektetett energia mindig megtérül.
Anita: – Szerettünk volna jó példával elöl járni, és más rendezvényszervezőket is arra ösztönözni, hogy minimális pluszenergia-befektetéssel ez is kivitelezhető. Egy további újítás pedig az volt, hogy ún. repoharakat vásároltunk, amelyeket majd a következő rendezvények alkalmával újra fel tudunk használni. Ezzel is próbáltunk minél kevesebb hulladékot termelni, és jövőre sem lesz már gondunk a poharak beszerzésével.
Ha egy hotelben csak egy vagy két éjszakára szállunk meg, akkor igyekszünk elkerülni a szobában található szemétláda használatát. Egy-egy apró szemét miatt teljesen felesleges kidobni az egész zacskót!
– Már elég hosszú ideje folytatjátok ezt az életmódot. Szemmel látható a különbség ahhoz képest, hogy például tíz évvel ezelőtt mennyi hulladék gyűlt össze nálatok egy hónap leforgása alatt?
Anita: – Természetesen! Az udvarunkon álló nagy kuka, amely a háztartási szemét gyűjtésére szolgál, több hónap alatt sem telik meg. Azt tapasztalom, hogy ahogy telik az idő, egyre kevesebb hulladékot viszünk haza. Odafigyelünk arra is, hogy nem veszünk meg valamit csak azért, mert ingyen van. Ha nincs rá szükségünk, előbb vagy utóbb úgyis a kukában kötne ki.
– Egy sarkalatos pont a divat, az öltözködés, hiszen mindenhol az látjuk, hogy nincs megállás az újabbnál újabb trendekkel kapcsolatban. Ebben mennyire vagytok tudatosak?
Anita: – Néha mi is megfordulunk a plázákban, de sokszor a használtruha-boltokból szerezzük be a szükséges ruhadarabokat. Nem hiszem, hogy ezt szégyellni kellene. Nagyon jó minőségű ruhákat lehet találni ezekben az üzletekben, ráadásul szinte vicces összegekért. Mindketten a klasszikus ruhadarabokat szeretjük, színben és stílusban egyaránt, ezért az akár öt-tíz évvel ezelőtt vásárolt ingeket, ruhákat is tökéletesen be tudjuk illeszteni mostani ruhatárunkba.
– Hogyan készültetek kisbabátok érkezésére? Gyermeknevelés terén is szeretnétek környezettudatosak maradni?
Anita: – Igen! Pelenkából természetesen a mosható verziót választottuk, hiszen az eldobható pelenka egy több száz év alatt lebomló, veszélyes hulladék. A nedves törlőkendőt és felesleges kozmetikumokat is szerettük volna kiiktatni, így amit csak lehetett, használtan szereztünk be. Nagyon szép, jó állapotban lévő minőségi dolgokra lehet rátalálni ilyen módon is. Mostanában egyik kedvenc olvasmányon az Ökobaba – Kicsivel zöldebben című könyv, amit jó szívvel ajánlok minden kisgyermekes szülőnek, mert rávilágít arra, hogy a fenntartható életmódot meg lehet élni a hétköznapok szintjén szülőként is, bízva abban, hogy ezzel mi magunk is pozitívan befolyásolhatjuk gyermekeink jövőjét.
Senki ne akarjon tökéletes lenni az első pillanatban. Nem kellenek radikális változtatások! Gondoljuk át, hogy melyek azok az apró átalakítások, amelyek beleférnek az életünkbe, s ha ez sikerült, akkor az megadja majd a további motivációt is.
– Mi jelenthetne előrelépést a környezettudatosság témájában? Mit üzennétek azoknak, akiket érdekel ez az életmód, de nem tudják, hogy induljanak el ezen az úton?
Anita: – A legfontosabb a nyitottság, hiszen aki hajlandó elkötelezni magát emellett, úgyis megtapasztalja, hogy egyáltalán nem jelent nehézséget. Mostanra már minden fontos információ elérhető a világhálón, rengeteg könyvet írtak a témában, és ha elbizonytalanodunk, a különböző fórumokon biztosan választ kapunk a tapasztaltabbaktól. Fontos, hogy nem attól leszünk környezettudatosak, ha minden műanyag edényünket hirtelen lecseréljük üvegre, hanem inkább figyeljünk oda arra, hogy a már meglévő dolgokat használjuk, amíg csak lehet, és mindig csak azt vegyük meg, amire tényleg szükségünk van. Járjunk nyitott szemmel a világban!
Tibor: – Senki ne akarjon tökéletes lenni az első pillanatban, nem kellenek a radikális változtatások! Gondoljuk át, hogy melyek azok az apró átalakítások, amelyek beleférnek az életünkbe, s ha sikerült, az megadja majd a további motivációt is. Soha nem késő elkezdeni.
Szalai Réka
Kapcsolódó írásunk: Zero kapálunk
