Karácsonykor a keresztény világ a kis Jézus születésére emlékezik, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét tartják ekkor. A globalizáció miatt ugyan egyre több a közös pont, mégis a karácsony mindannyiunknak mást jelent, másképp éljük meg. Amilyen egyedi a világ, olyan színes az ünneplés is.
Milyen hagyományokat, szokásokat tartunk advent utolsó napjaiban? Készülődjenek velünk együtt a meghitt ünneplésre!
December 21. Mézes csábítás: a mézeskalács
Ez az ízre finom, külalakra pompás süteménykülönlegesség a karácsonyi ünnepkör egyik hagyományos és elengedhetetlen édessége. A mézeskalács történetéről sokan elég keveset tudnak. El se hisszük, de a mézeskalácssütés visszanyúlik egészen az ókorba. A méz sokáig pótolhatatlan édesítőszer volt, régen az egyik legértékesebb alapanyagként tekintettek rá. Ezért nagyon megbecsülték, és csak ünnepekkor készítettek belőle süteményt.
Magyarországon az 1200-as évektől kezdtek az ünnepekhez megfelelő vallásos tárgyú figurákat, életképeket ábrázoló mézeskalácsokat sütni. Később ún. „mézesbábos” céhmesterek is megjelentek hazánkban, akik díszítéseket készítettek a süteményekre. 1643-ban alapították meg a német Lebküchner céhet Nürnbergben, amely olyan jó minőségű mézeskalácsokat készített, hogy állítólag még adót is lehetett velük fizetni.
A magyarországi mézeskalácsos céhek a 17. század elején német és osztrák hatásra alakultak ki. Feltevések szerint az első magyarországi mézeskalácscéhet 1619-ben alapították Pozsonyban. A 17. században Pozsony mellett már Kassa is mézeskalácsos központnak számított, de ide sorolható Besztercebánya, Bártfa, Lőcse és Nagyszombat is.
A mézeskalács-készítésben igen komoly konkurenciaharc folyt. Íme, a történet: A mindenki által ismert Grimm-mesében, a Jancsi és Juliskában (németül Hänsel und Gretel) szerepel egy mézeskalács ház. Azt viszont kevesen tudják, hogy a mese valós eseményen alapul. Katharina Schrader, egy mézeskalács-készítő asszony titkos receptjéhez akart hozzájutni egy Hans Metzler nevű rivális mézeskalácssütő. Ennek érdekében előbb el akarta venni feleségül, de a hölgy visszautasította, ezért a férfi boszorkányság vádjával feljelentette. Hans Metzler azt állította, hogy Katharina seprűnyélen lovagol, és azokat, akik betérnek hozzá, előbb felhizlalja, majd megeszi. A bíróság azonban nem találta bűnösnek, így a férfi zaklatni kezdte Katharinát, aki a spessarti erdőbe menekült, 35 kilométerre Frankfurttól. Az erdőben vett egy kis házat, amelyben egy sikeres mézeskalács-sütödét alakított ki. A süteménynek hamar jó híre lett, ami veszélyeztette riválisa státuszát. Ezért a férfi a húgával felkereste Katharinát, akit megöltek, és a meleg kemencébe lökték. Hihetetlen, de igaz…
December 22. A betlehemi jászol
„Ó, boldog Betlehem, áldások városa,
Ott sír a védtelen, bús árvák támasza.
Földiek öröme, égiek szent gyönyöre,
Ne sírj, kis Jézuska.”
A karácsonyi énekekben gyakran szerepel a Betlehem szó. Betlehem palesztin város, a hagyomány szerint itt született Jézus. De a betlehem szó azt a jászolt is jelenti, ahová az újszülött Jézust fektették. A ferences rend megalapítója, Assisi Szent Ferenc 1222 karácsonyán Betlehemben járt. A püspökre olyan nagy hatást gyakorolt a karácsonyi liturgia, hogy hazatérte után a pápához fordult engedélyért, hogy a következő esztendőben építhessen betlehemet. Szent Ferenc egy barlangot béleltetett ki szalmával, ahová jászlat állított élő állatokkal, és ott tartotta prédikációját a híveknek.
Az első igazi jászlat egy olasz mester, Arnolfo di Cambio készítette 1283-ban Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában. Az ötlet aztán gyorsan elterjedt Európában. A hagyományos betlehem szereplői különböző anyagokból készült figurák, melyek Máriát és férjét, Józsefet, a napkeletről jött háromkirályokat, Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt, az angyalt, a pásztorokat és az állatokat (bárány, szamár és ökör) ábrázolják.
Olaszországban karácsonyfa helyett betlehemi jászlat állítanak a családok, de a kis Jézust csak december 23-án helyezik bele. Hazánkban is hagyománya van a betlehemállításnak a karácsonyfa mellett. Ehhez társult egy magyar népszokás, a betlehemezés is. A falubeli fiatalok szenteste délutánján mint misztériumjátékot mutatták be Jézus születésének történetét. Régen nem volt ház, ahol ne adták volna elő a betlehemi játékot. Hordozható jászolt vittek magukkal, amit letettek egy előre elkészített asztalra. A betlehemezés végeztével jókívánságokkal búcsúztak el a háziaktól, akik ezt némi étel- és pénzadománnyal köszönték meg. Sajnos, manapság már eltűnőben van ennek a karácsonyi játéknak a hagyománya, de még mindig vannak olyan falvak, ahol tovább éltetik a szokást.
December 23. – A karácsonyi lakoma
Igaz a mondás, hogy ahány ház, annyi szokás, és ez az étkezésben hatványozottan érvényesül. A világon mindenki más és más különleges vacsorával üli meg a karácsonyt. Spanyolországban roston sült halat esznek, Norvégiában libasültet, Ausztriában sajtos palacsintát, Angliában szilvapudingot. Lengyelországban az ünnepi menü egy vékony ostya széttörésével kezdődik, ami Jézus születésének szimbóluma a lengyel kultúrában. Svédországban hering és barna bab az ünnepi menü. Az egyiptomiak a karácsonyi vacsorát fatnak nevezik, amely kenyérből, rizsből, fokhagymából és főtt húsból áll. Karácsony reggelén az egyiptomiak kaikot, omlós teasüteményt visznek ajándékba a barátaiknak.
Brazíliában különböző etnikumú emberek élnek, éppen ezért országon belül is változatos karácsonyi szokások uralkodnak. Viszont a karácsonyi vacsora hasonló módon, mint Angliában, pulykából, sonkából áll, de nem hiányozhatnak az asztalról a helyi jellegzetességek sem, mint a színes rizs, zöldségek és gyümölcstálak.
A karácsonyi menü varázsa
Az ünnep egyik fénypontja, amikor leül a család, és közösen elfogyasztják a karácsonyi vacsorát. Régen mindennek megvolt a maga előírása és jelentése. Jelentősége volt a kizárólag karácsonyra hímzett abrosznak és a piros csíkos terítőknek is. Régen az asszonyok arra is odafigyeltek, hogy az asztalra egész kenyér kerüljön, hogy az eljövendő esztendőben kenyérből se legyen hiány. Mai karácsonyi ételeink jó része még a 19. századi ünnepi asztalokról származik. A szenteste elmaradhatatlan fogása a hal.
Miért eszünk karácsonykor halat?
Nem is olyan régen a vallás és a keresztény hagyományok jóval nagyobb szerepet játszottak az emberek életében, mint ma. Az adventi időszak alatt böjtöltek, ilyenkor mindenki tartózkodott a húsféléktől, halat azonban ehettek. Mivel Jézus születésének estéje hivatalosan még a böjti időszakhoz tartozik, így a főfogások is mindig halból készültek. Ezt a szokást magyar népünk a mai napig tartja. Böjtös-gombás káposztaleves vagy halászlé, mákos guba, sült ponty… és a kihagyhatatlan gyúrt tészták, a mákos és diós bejgli, a túrós lepény. A szenteste után azonban a disznóhús az úr. Nagykarácsony napján a főétel általában disznóhúsból készült, mivel a disznó „előre túr”, így segíti a család előrejutását. Tyúk, illetve más szárnyas nem kerülhet az asztalra, mert elkaparja a szerencsét.
December 24. Elérkezett a szenteste
Akárhol is járunk tehát a világban, szent karácsony ünnepén minden embert összeköt a várakozás, a hit, az újjászületés és a remény. Ezzel a szép Dsida Jenő-verssel kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
Mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
Csillog-villog. Csupa drága,
szép mennyei üzenet,
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körbeülnek,
arany mese, áhítat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek,
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
