Tanuljunk bátran más népektől, és persze saját kútfőből hangulatot teremteni.
A svéd karácsonyi stílus nélkülözi a cicomát. A hangsúly azon van, hogy melegséget vigyünk az otthonunkba.
A kockás szalagokkal fára kötött linzercsillag ízletes dísz lehet, ha fényes dzsemet teszünk a közepére, ami megcsillan a fényben.
A csupasz gallyakból és a fényes, piros bogyókból álló asztaldíszt fából készült angyalkák és szívek díszítik. A sima terítőt hagyhatjuk úgy, ahogy van, vagy egy vidám, piros-fehér, szövött asztali futóval skandináv jelleget adhatunk neki. Egyszerű, csillagos rátétekkel is díszíthetjük. Mintaként süteményszaggatót használjunk, majd piros filcből vágjuk ki a formákat, amelyeket a terítőre rá is varrhatunk, vagy ragasztóval is rögzíthetünk.
Régen nagy becsben tartották a karácsonyi morzsát. Sokszor vízkeresztig az asztalon hagyták, majd abroszba csavarva eltették. Volt, ahol az állatoknak – teheneknek, tyúkoknak – adták, hogy védjen a rontástól. Sőt, parázsra szórva, a füstjével gyógyítottak.
A karácsonyi lapok együtt hatásosabbak, mint külön-külön szétszórva a szobában. A lépcsőfeljáró tökéletes „kiállítóhely“ a képeslapok számára. Vegyünk különböző hosszúságú, közepesen széles szalagdarabokat, majd egyik végükre kössünk üveggömböket vagy kristályüveget nehezékként, majd húzzuk át a szalagokat a lapokon, és rögzítsük őket ragasztóval. Végül kössük a szalagot a lépcsőkorlát aljára.
A fát házilag készített mézeskalács-figurákkal, szalmából font karikákkal, kockás szívecskékkel díszítik, és mindezt piros szalagokkal kötik a fára.
Az adventtel legalizáljuk azt, hogy jók vagyunk. Adventben nem restelkedünk miatta! Mert ma mindenütt azt halljuk, hogy „minek jónak lenni a mai világban”. Legyenek jók a balekok! Ezt csak az advent semlegesíti, mert ilyenkor igazoltan lehetünk jók egymáshoz.
Aki már ráunt a hagyományos pirosra, annak ajánljuk a „modern színes“ díszítést. Bár tészta az alapanyaguk, ezeket a kis töltött linzereket gyertyatartónak készítettük. Ha többet helyezünk el belőlük az asztalra, és meggyújtjuk a színes gyertyákat, elbűvölő díszt kapunk.
Az angolszász gyerekeknek különösen izgalmas arra ébredniük, hogy ajándékokkal teli zoknit találnak az ágy végén. Ők valóban hisznek abban, hogy a Mikulás ebbe potyogtatja az ajándékokat. A zoknikat mi inkább csak díszítésre használjuk. Egyszerű sablonra, csinos anyagdarabokra van szükség az elkészítésükhöz.
Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát. Sokáig külön fa járt a fiúknak és külön fa a lányoknak. A téli éj csillagainak párjaként pedig számtalan gyertyát gyújtottak meg rajta. A szokás eredetét egy pogány (germán) hiedelemben kell keresni: sokáig hitték, hogy a téli napfordulókor a démonok kiszabadulnak, és összevissza csatangolnak. Az embert csak az védheti meg tőlük, ha az élet örökzöldje, a fenyő alá húzódik.
Ha ajándékutalványt, színházjegyet, fitneszbérletet vagy akár bankót ajándékozunk, megéri szépen felöltöztetni.
Vásároljunk színes borítékot, majd díszítsük papírkivágásokkal, flitterekkel, tollakkal és csillámokkal. Mi lehetne kedvesebb ajándék egy ehető címkénél? A mézeskalács szívekre mázzal írjuk fel a neveket, majd vidám masnikkal kössük körbe az ajándékot.
Házilag elkészíteni a képeslapot igazán szórakoztató. Minden gyerek imád nyomdázni és ragasztani. A képen a krumplinyomdával készült fenyőfát szikrázó csillámpor és ezüstcsillagok díszítik.
Az aranykoronák nem csak szépek a mécsestartókon. Azt is leplezik, hogy azok valójában bébiételes üvegek.
