Él egy lány Érsekújváron, aki kíváncsi – és elég bátor ahhoz, hogy útra keljen, s kiderítse, mit tartogat számára az élet. Pekarik Katalin Anna zenész és előadóművész, aki egy szál gitárral a kezében énekel.
A közönség a Kistérség Színtársulat István, a király előadásában, Réka szerepében láthatta, valamint a Magyarock Dalszínházban a Will Shakespeare, vagy akit akartok c. darabban Erzsébet királynőt játszotta.
– Anyukám szőgyéni származású, több testvére van. A nagy családom csupa dalos ajkú emberből áll. Ha összejövünk, a zene mindig szóba kerül. Gyerekkoromban nem volt nagy bátorságom a színpadi szerepléshez, de a lámpalázat le kellett küzdeni, mert elkezdtem népdalversenyekre járni. Az élet úgy hozta, hogy el kellett magamról hinni, képes vagyok rá. A hit rengeteg erőt ad! – kezdi történetét Katica. Sokat köszönhet az érsekújvári ferenceseknek: ott kezdett el énekelni az egyházi kórusban. A közösség a mai napig támogatja – és visszavárja. Része van benne, hogy megalakult a ferences templom kórusa, a Pintyőke. Katica többedmagával vezeti, és szívesen énekelnek a templom falain kívül is.
Nagy példaképe Dévai Nagy Kamilla. Az ő hatására jelentkezett a budapesti Krónikás Zenedébe.
– Azt a zenei világot képviseli, ami nekem is nagy kedvencem: a népzenét akusztikus gitárral ötvözi. Dévai Nagy Kamillaa felvételi vizsgát követően felajánlotta, hogy a nyáron elvisz a koncertkörútjára. Sátoraljaújhelyen és Erdélyben léptünk fel. Kiállított kétezer ember elé, amivel bátorságot öntött belém. A négy év alatt olyan tanároktól tanultam, mint Sebestyén Márta, Mádi Szabó Katalin, Vikidál Gyula.
Katica egy év után már diáktanárként dolgozott, s ami még nagyobb kitüntetés: az ötödik évet már nem tették kötelezővé számára.
– Az előadó önző, ami szent önzőség. Bátorság kell ahhoz, hogy megmutassuk magunkat – vallja be Katalin. – De ha nem szeretetből adunk, az egész csak magamutogatás, s ez a színpadon hamar kiderül. 12 évig éltem Budapesten, de mindig örömmel jöttem haza. A zene és a vallás mellett a gyerekekkel való foglalkozások töltötték ki az életemet. Budapesten és itthon is dolgoztam óvónőként, kitanultam a gyerekpedagógiát és a speciális pedagógiát. Édesanyám negyven évig szociális családsegítőként dolgozott, és az ő példamutatása nyitotta meg az utat számomra. Szerencsés vagyok, hogy sok nagyszerű barát, zenésztárs vesz körül, és több műfajt is a sajátomnak érzek. Van egy musicalcsapatunk is. Bognár Lászlóval, Vanya Róberttel és Lőrincz Verával a jótékonykodást is a szívügyünknek tekintjük, ezért nyáron újból jótékonysági estet szeretnénk szervezni. Emellett imádok dzsesszt és bluest énekelni. A legjobb barátnőm Rómában él, a férje dzsesszzenész. Volt szerencsém pár hónapot az olasz fővárosban eltölteni, ahol dzsesszt és bluest tanulhattam. Fantasztikus élmény volt igazi zenekarral színpadra lépni. Nemrég a legjobb barátommal, Demo Szilveszterrel – aki ütős hangszereken játszik – megalapítottuk a Holdvirág zenekart. További zenésztársakat szeretnénk magunk köré szervezni, és a megzenésített verseken túl a blues és a dzsessz irányába is nyitnánk.
– Ragaszkodom a gyökerekhez, ezért nehezen viselem az otthontól való távollétet – mondja búcsúzóul. – Egy éve hazajöttem, de most Ausztriában kaptam munkát. Kíváncsian várom, mit tartogat még az élet számomra – teszi hozzá mosolyogva.
És mosolya betölti a termet, ahol beszélgetünk – akárcsak az éneke...
