Mint ismeretes, a közelmúltban zajlott le Johnny Depp és Amber Heard volt színészházaspár híres-nevezetes pere, amelyet az élő közvetítés miatt az egész világ végigkövethetett. A nagy figyelmet kapott per valóságos show-műsorrá alakult át, izgalmasabb volt, mint egy esti sorozat a tévében. Mindenféle kulisszatitkokat tudhattunk meg két rendkívül szélsőséges ember házasságáról: volt ott levágott ujj, vaginába nyomott borosüveg, ürülék az ágyban, drog- és alkoholmámor, súlyosan bántó üzenetek. Egyszóval minden, ami borzolhatta a kedélyeket.
A pert végül a felperes Depp nyerte meg – a világ és személyes véleményem szerint is jogosan. Amber Heard pedig veszített, méghozzá nagyon sokat. Talán az egész életére pecsét került, de az egészen biztos, hogy elvesztette a pénzét, a becsületét – és a karrierjét is. Az ember talán még örülhetne is ennek, mondván, igazságos döntés született. Csakhogy volt ebben a perben valami, ami rendkívül zavaró.
Elsősorban rendkívül visszatetsző, ahogy ezt a két embert pellengérre állították, és engedték, hogy a nagy nyilvánosság csámcsogjon rajtuk. Igaz, valójában mindketten bevállalták ezt a szerepet. Kérdés azonban, hogy ennek nem lehetett volna-e gátat szabni. Létezik ugyanis olyan, hogy emberi méltóság, és ezen a téren mind Johnny Depp, mind Amber Heard sebesüléseket szerzett. A szabályok és a törvények márpedig azért vannak, hogy azokra is vigyázzanak, akik magukra nem tudnak. Itt ez most feledésbe merült – mintha ezt a két embert kiengedték volna egy ókori cirkuszba az oroszlánok közé, hadd szórakozzon a jónép, ki hogyan vérzik el.
Másrészt egyszer és mindenkorra külön kéne választani azt, hogy ki mit csinál a magánéletében és ki hogyan végzi a munkáját. Azért, mert valaki nem megfelelő nézeteket vall, vagy nem megfelelően viselkedik, még lehet kiváló szakember vagy művész. Ha valaki veri a feleségét (vagy a férjét), erőszakoskodik másokkal, hazudozik, büntessék meg polgári perben. De ne lehetetlenítsék el ez egész életpályáját!
Nem lehet kivágni színészeket filmekből, akkor sem, ha közben kiderül, hogy gyalázatos emberek – mert ha így tennénk, mindjárt kidobhatnánk a szépirodalom vagy a képzőművészeti alkotások felét; esetleg ki kéne törölni a történelemkönyvekből a nagy uralkodók javát. Ez egész egyszerűen képtelenség.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy valószínűleg a nagy feltalálók és tudósok, de még a jelen politikusai sem úszhatnák meg a dolgot.
Ez a per lényegében arról szólt, hogy Depp elveszítette a munkáját Heard hazug, illetve túlzott kijelentései miatt. Azonban ez nem teljesen igaz. Depp a munkáltatói, vagyis a Warner Bros. és a Disney-stúdió miatt veszítette el munkáját, akik a „metoo-eszmeiség” jegyében – anélkül, hogy meggyőződtek volna a volt feleség vádjainak igazságtartalmáról –, elhamarkodottan felmondták Depp-pel a szerződést. És itt most nem az a kérdés, hogy a filmstúdiók miért nem derítették ki az igazságot, mielőtt döntöttek. Még csak nem is az, hogy az újságok miket írnak. A kérdés az: szabad-e bármilyen ideológia mentén munkát osztogatni vagy éppenséggel elvenni?
Mi itt, Kelet-Közép-Európában már átéltünk ilyeneket: nem is olyan rég még voltak jó káderek meg rossz káderek. Akik a kommunizmus pártjára álltak, azok jó munkát, kiemelt fizetést, bónuszokat kaptak – akik pedig nem akartak bajt, azok szépen befogták szemüket, fülüket, de legfőképp a szájukat.
Ha pedig valaki nem úgy viselkedett, ahogy azt a ránk kényszerített ideológia diktálta, akár el is veszíthette a munkáját. Sőt, nem is kellett rosszul viselkedni: néha az is elég volt, ha valaki ferdén nézett valakire… Hidegrázós időszak volt – köszönjük, nem kérünk (újra) belőle. Johnny Depp és Amber Heard esete viszont pont ezt juttatja eszembe.
Mert sajnos, az egész metoo-mozgalom kifordult a sarkaiból, és az eredetileg talán jó eszme valóságos boszorkányüldözéssé vált. Csak itt most férfiakat üldöznek és aláznak meg, bármilyen mondvacsinált vád alapján. Valakinek nem tetszik a képe? Nosza, mondjuk azt, hogy ráütött egy stewardess fenekére vagy erőszakoskodott egy pincérnővel! Derüljön ki róla, hogy feleségverő! Cikkezzünk róla hónapokig, szégyenítsük meg jó alaposan, aztán jelentsük ki: mi, a jó erkölcsű, kiváló magatartású emberek egy ilyen alakkal nem kívánunk többé egy levegőt szívni.
Egyszóval mi is hiányzott ebből a perből? Például az a mondat, hogy ideológia mentén többé nem ítélünk el embereket. Vagy a Warner Bros. és a Disney-stúdió felelősségre vonása, legalább egy szó erejéig. És nemhogy nem hangzott el efféle mondat, de az egész vizes lepedőt ráhúzták egyetlen nőre! Hagyták, hogy a világ gyűlöletcunamija Amber Heardre zúduljon. Lám, a filmstúdiók igazságot szolgáltattak: Depp visszakapta, ami neki jár, Heard pedig mindent elveszített. Most már mindenki meggyőződhetett róla: a filmgyárak mindenható urai mind igaz, jó erkölcsű emberek. Vagy mégsem?
(© 9gag.com)
Sajnos, a metoo-mozgalom és az ehhez kapcsolódó, Amerikában véresen komolyan vett eszme mára olyan lett, mint az a bizonyos király a mesében – aki felfuvalkodottságában elvesztette józan ítélőképességét, és nem vette észre, hogy hamis mesterekkel szöveti gyönyörű ruháját.
A felvonulás még tart, a nép meg csak nézi, nézi… Még nem akadt kisfiú, aki ki merné mondani: a király meztelen!
