Ez az olaszok magukat biztató mottója a mai válsághelyzetben, amikor a koronavírus az ő gyönyörűséges hazájukban szedi a legtöbb áldozatot. „Andrà tutto bene – Minden rendben lesz!” S kitárt szívvel várják a húsvétot.
Idegenvezetők pácban? Sok vastag és nehéz történelemkönyvet kell végigstudíroznia annak, aki helyi idegenvezetőként akar tevékenykedni Olaszországban. Nem úgy van ott, mint nálunk, ahol elég egy nyúlfarknyi kurzus a működéshez. Olaszországban az idegenvezetők évekig tanulnak és készülnek a vizsgákra. Most pedig se munkájuk, se bevételük.
Az Új Nő rendszeresen szervez körutazásokat a reneszánsz bölcsőjébe, Firenzébe. Helyi idegenvezetőnk Legény Éva, aki öt nyelvből rendelkezik hivatalos idegenvezetői vizsgával, s magyarul elsőként ő vizsgázott le Firenzében a diploma kézhezvétele után. Legény Évát az olasz mindennapokról kérdeztük, s arról, hogy fogunk-e még a Mediciek palotáit csodálva sétálgatni Firenzében…
A legtöbb halott és fertőzött Észak-Olaszországban van, ahol az orvosok, az ápolónők és az önkéntesek százai hősiesen küzdenek minden egyes beteg életéért. Senkiről sem mondanak le.
– Akik ismernek, tudják, hogy soha nem magamról mesélek, inkább Firenze és Toszkána szépségeiről – mondja Éva. – Jólesik, hogy sokan megkérdezik mostanában, hogyan telnek a napjaink, és kedvesen aggódnak miattunk. Tudjuk, hogy már több mint három hete vesztegzár alatt vagyunk, egész Olaszország területén drasztikus intézkedések vannak érvényben, amelyekkel a kormány próbálja megakadályozni a vírus terjedését. Itt, Firenzében viszonylag nyugodt a helyzet.
Legény Éva idegenvezető
– Ám Toszkána is felkészült a fertőzöttek fogadására, az intenzív osztályokon megkétszerezték a férőhelyek számát – akkor is, ha mindenki azt reméli, hogy pontosan itt, Közép-Olaszországban sikerül majd megállítani és lelassítani a vírus további terjedését.
– Sajnos, a közösségi felületeimen nincsenek naprakész saját fotóim Firenze belvárosáról, hiszen már több mint három hete nem jártam a Dóm téren, nem sétáltam az Öreg hídon. Hiányoznak is ezek az élmények. Turisták még régóta nincsenek, így a város déli szélén lakva most nincs okom rá, hogy bebumlizzak a központba. Meg aztán karanténban vagyunk, feleslegesen nem járunk-kelünk az utcákon.
Firenze lakosai is csak munka miatt hagyhatják el az otthonaikat, továbbá bevásárlás, idős családtagok látogatása céljából, esetleg sürgős, halaszthatatlan ügyek miatt.
– Ez alatt a három hét alatt a legtöbb iskolában több-kevesebb sikerrel megszervezték a távoktatást is. A lányom gimnáziumában ez elég sokáig tartott, de most már bekötötték a hálózatba az osztályt és a tanárokat, s videón keresztül kommunikálnak egymással.
– Mivel az olaszok rendkívül társaságfüggőek, ezek nem száraz tanórák. Kicsit félek, hogy a tanulás háttérbe szorul (hallgatva lányom nevetgélését és fecsegését az ajtó mögött): a videós bejelentkezések csak ürügyet szolgáltatnak arra, hogy egy jót pletyizzenek egymással. A jövő héten valószínűleg változni fog a helyzet, mert elkezdődnek a feleltetések. A fiamnak könnyebb dolga van, hiszen ő már egyetemista. Az oktatók minden egyes előadást elküldenek a diákságnak vagy videón vagy audiofelvételen a jegyzetekkel együtt. Egyszóval ők ugyanolyan ütemben haladnak, mintha bejárnának az egyetemre. Mi gyakorlatilag kiköltöztünk a teraszra ebben a szép napsütéses időben, itt ebédelünk, itt tanulnak a gyerekek, itt tornázik a lányom. Innen látjuk, amint lebukik a nap a San Miniato-templom mögött...
Már mindenki hozzászokott, hogy az üzletekbe csak egyesével engedik be a vásárlókat, akik hosszú sorokban, türelmesen várakoznak a bejárat előtt. A boltokban egyébként sohasem üresek a polcok, nincsen felvásárlási láz, folyamatos az ellátás.
– Az olaszok optimizmusát mutatja, hogy már ott vannak a polcokon a hatalmas húsvéti tojások (mintha mi sem történt volna!) – és a húsvéti kalács. Ez a Colomba, amit nem könnyű elkészíteni, mert galamb alakúra kell formázni: az olaszok ugyanis húsvét táján nagyra becsülik a galambokat, hisz a galamb az újjászületés jelképe. (Ők hozták a hírt Noénak, olajággal a csőrükben, hogy véget ért a vízözön.) Reméljük, ez a húsvét is békét hoz a városnak és a világnak – a sok Colomba a megpróbáltatások végét jelzi.
A Colombát – az olaszok húsvéti kalácsát – nem könnyű elkészíteni, mert galamb alakúra kell formázni. (A galamb az újjászületés jelképe.)
Hogyan látja a jövőt?
– Idegenvezető lévén természetesen a turizmus jövője aggaszt a legjobban. A szakemberek szerint talán nyárra már normalizálódik a helyzet Olaszországban, de kérdéses, hogy az embereknek lesz-e bátorságuk és anyagi lehetőségük azonnal útra kelni és elindulni. Reméljük azért, hogy előbb-utóbb elmúlik ez a nagyon szomorú időszak, és az életünk visszatér a megszokott kerékvágásba.
– Újra járhatom majd Firenze utcáit és múzeumait a kíváncsi, Firenze szépségeire fogékony turistákkal, újra mesélhetek a városról, újra megcsodálhatjuk a város látképét a Michelangelo térről vagy a Boboli kertből. Mindenkit visszavárok, az Új Nő összes régi utasát! S addig se felejtsük el az olaszok biztató mottóját: „Andrà tutto bene – Minden rendben lesz!”
Üdvözlettel,
Legény Éva
