Sokan azt gondolnák, ez könnyű szakma, mert csak az élet habos oldaláról szól. A külsőségek (a látvány, a megjelenés, az ízek, az illatok), egyszóval mindaz, ami ma a látványcukrászatot jellemzi, nem árulják el, mennyi-mennyi fáradságos óra, álmatlan éjszaka van egy cifra torta mögött.
Plauter Anikó (24, Gellér) cukrász.
– Édesanyám ismerte a cukrászat csínját-bínját, és élvezte a sütést. Gyerekkoromban sokat lábatlankodtam a konyhában, elvarázsoltak a finom illatok – árulja el Anikó, akinek egyenes út vezetett a játékkonyhától az igazi tűzhelyig. Hamar elhatározta, hogy az ő élethivatása ez lesz: megédesíti az emberek életét. A cukrásziskolában megismerkedett a szakma minden szépségével, a nagy precizitást kívánó munka minden részletével, majd következtek a különböző továbbképző tanfolyamok.
Négy éven keresztül dolgozott a nagymegyeri Wagner cukrászdában, ahol dísztortákat készített rendelésre. Tavaly pedig úgy döntött, a maga ura lesz.
Anikó azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk is. Még csak 24 éves, de rengeteg inspiráció él, buzog fel benne. Kihívásnak tekint minden megrendelést, s mint mondja: ez viszi előre, ettől kap szárnyakat. Pedig ehhez munkához sok türelemre és kitartásra van szükség.
Első nagyobb megmérettetésére idén került sor, a mosonmagyaróvári Haller Gasztro Kupán (ez az Észak-Dunántúl legnagyobb vendéglátó-ipari fóruma). Itt kapta meg arany- és ezüstérmét munkájáért, s erre nagyon büszke.
– Már kislányként tudtam, hogy cukrász akarok lenni, de hogy a sajátomban akarok dolgozni, csak nemrég fogalmazódott meg bennem. Családom és párom (akinek más ugyan a szakmája: az egészségügyben dolgozik, és büszke vagyok rá, mert kiváló terapeuta) támogatásának köszönhetem, hogy idáig eljutottam. S ha sikerül a saját műhely kialakítása, mindent megteszünk majd azért, hogy vendégeink jó hírnevünket vigyék mindenfelé.
