Azt gondoljuk, művésznek születni kell. Pedig a dunaszerdahelyi Vasmera Aranka példája is mutatja: akár egy véletlen találkozás is sorsfordító lehet.
A kedves hölgy napközben titkárnőként dolgozik a helyi gimnáziumban, szabadidejében pedig szenvedélyének él, dekupázstechnikával csodadolgokat alkot. Nem hinnénk, hogy akad nagyobb mestere eme technikának hazánkban. De mi is az a dekupázs? Mondja el inkább ő.
– A découpage egy díszítési eljárás, mely a barokk kori Európában jött divatba – kezd bele a mesélésbe Aranka. – Bölcsője pedig Olaszország. A hajózás fellendülésével számos gazdagon díszített távol-keleti bútordarab érkezett a nemesi udvarokba. A különleges mintázatú ládikók és szekrények birtoklása divattá vált. A helyi mesterek hamarosan meglátták a lehetőségeket, s nekifogtak az egzotikus bútorok másolásának. A festetlen bútorokra és paravánokra színes papírokból kivágott motívumokat ragasztottak, majd ezeket lelakkozták. Innen származik a dekupázstechnika elnevezés is. A francia découper szó magyarul annyit tesz: kivágni.
Az eljárás persze nem maradt az asztalosmesterek kiváltsága, a legfelsőbb körökben csakhamar szabadidős tevékenységgé vált. Például Marie Antoinette is szívesen múlatta vele az idejét. A technika később elfelejtődött, s csak a 2000-es évek elején fedezték fel újra.
– Te magad hogyan találkoztál ezzel a díszítőeljárással?
– Vagy tíz éve betértem egy szőnyegeket árusító boltba, ahol a férfi tulajdonos – vevők híján – épp szalvétát ragasztott gipszalapra. Annyira megtetszett a dolog, hogy magam is elkezdtem vele foglalkozni. Akkoriban nálunk még alig lehetett hozzávalókat beszerezni, de a környező országokban már nagyon elterjedt volt a technika. Lázasan keresgéltem az interneten, és a böngészés során eljutottam Kardos Zsófiához, aki Budapesten a Découpage Művészeti Műhelyben a tanítványává fogadott. Szlovákiában én voltam az első, aki nála kezdtem tanulni. Zsófia a dekupázs olasz irányzatátOlaszországban tanulta, ahova férje munkája vezérelte, s ma már művészi szinten műveli. A gödöllői királyi kastély ajándékboltjában árulják például neves Sisi kollekcióját. (www.globealcontact.hu)
– Te is a szalvétatechnikát említetted. Ez ugyanaz, mint a dekupázs?
– Sokan összetévesztik a kettőt, holott a szalvétatechnika csupán egy soványka szelete a nagy dekupázs „tortának”. A découpage többféle díszítő technikát gyűjt az ernyője alá. Valóban különböző papírok felhasználásával dekorál, emellett azonban a díszítendő felület megmunkálása is szerephez jut. A kivágott minta vagy minták felragasztása után a díszítést úgy folytatjuk (árnyalási és festési technikák segítségével), hogy a végeredmény festmény hatását keltse. Ezen a ponton válik a technika művészetté! A szabadon maradt felületeket ugyanis kézzel kell hozzáfesteni, hogy a laikus szem ne lássa meg, melyik a kép kölcsönzött része, s melyik két kezünk munkája. A montázstechnika során speciális papírokból (mint például dekupázspapírból, rizspapírból, rizsszalvétából, szalvétából) kivágott motívumokat vagy képeslapokat, fotókat ragasztunk-kasírozunk a felületre.
Bizonyos esetekben viszont nem vágjuk, hanem „kitépjük” a mintát. A kollázstechnikánál pedig különféle képek és anyagok, például papír, szalag, gyöngy kombinálásával díszítjük a felületet. 2008-ban kezdtem Zsófiához járni. A dekupázs sokrétűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy az első három évben még havonta háromszor ingáztam Budapestre, és minden alkalommal új eljárást sajátítottam el!
– Milyen tárgyak, felületek díszíthetőek dekupázstechnikával?
– Azt kell mondjam, hogy igazából bármit dekorálni tudunk. A fa, az üveg, a fém, a műanyagok, a hungarocell, a papírmasé, a porcelán és a kerámia is alkalmas felületet biztosít hozzá. Csupán a fantázia szab neki határt. Egy fontos szabály van: a technika minden egyes anyagnál más és más. Szerencsére rengeteget fejlődött a hobbiboltok kínálata. Öt évvel ezelőtt például még csak szalvétával vagy egyszerű dekupázspapírral dolgozhattunk. Ma már könnyedén beszerezhető a nagyon közkedvelt rizspapír. Sőt, egy olasz gyártótól egyedi mintázatúakat is tudok rendelni. Újdonságként pedig ott a luxus érzetét keltő textilpapír, mely tökéletes például egy napló fedőlapjának díszítéséhez.
Az ékszertartó fedelét szivacsecsettel, apró mozdulatokkal lealapozom.
– Egy gyakorlatias háziasszonyban felmerül a kérdés: a dekupázzsal készült tárgyak pusztán díszek vagy használati tárgyak?
– A megfestett tárgyakat alapos száradás után – ez akár 6 napot is igénybe vehet! – 5-6 rétegnyi lakkal vonjuk be. Így azok a mindennapi gyűrődésnek, használatnak ellenállnak, és nedves ronggyal könnyedén eltávolítható róluk a por. A poharak esetében pedig speciális üveglakkot használunk, így azokat nem túl forró folyó víz alatt el lehet mosni.
A kerámia alsó részét akrilfestékkel festem be.
– Már régóta nemcsak tanítvány vagy, hanem magad is tanítasz.
– A helyi hobbibolt vezetői felkértek tanfolyamszervezésre. Így amit Zsófiától megtanultam, azt nemsokára nálunk, a kurzusokon továbbadtam. Jelenleg is vezetek felnőttek részére tematikus tanfolyamsorozatokat, a gimnazistáknak ingyenes szakkört tartok, a nyári szünetben pedig alkotótáborokat. Az elején persze nem voltam ennyire kreatív. Nem voltak saját elképzeléseim, csak próbáltam mindent leutánozni, Zsófiától ellesni. De ahogy több technikát tanultam, kiforrtak a saját ötletek is. Ugyanezt tapasztalom a tanítványaimnál is: kezdetben hiányzik belőlük az önbizalom. Sok tanítványom van, aki ma már az interneten árulja a műveit. Különben azt szoktam mondogatni, hogy én inkább tanításra születtem. A bemutatóarabjaimat általában csak elajándékozom. Számomra mindkettő, az alkotás és a tanítás is szenvedély: fantasztikus és megismételhetetlen folyamat. Nem szeretem, mikor kétszer ugyanazt, ugyanúgy kell bedekorálni. Sőt, vallom, hogy nem is lehet semmit kétszer ugyanúgy elkészíteni.
A minta kitépése rizspapírból. Vigyázat, vágni nem szabad!
Óvatosan betépkedem a mintát, hogy a domború felületre szépen rásimuljon.
A mintát vizes bázisú lakk segítségével az ékszertartó tetejére ragasztom.
Ékszerragasztó segítségével csinos csipke kerül a kerámia alsó része köré.
Száradás után akrilfestékekkel megfestem a fedél csupasz részeit. Úgy, mintha a minta véget sem ért volna.
Mézescsupor és hagymatartó.
Egyedi tolltartó.
Az elkészült ékszertartó a kollekció többi darabjával.
Variációk vallási témára – szárnyas oltár és táblakép.
