Ma már megszokott, hogy a magukat zöldnek titulálók zöldségeket beszélnek; például hogy nem kell a birkagyapjú.
Régen sok helyütt a nyers gyapjú számított a juhtenyésztés legértékesebb melléktermékének. A nők birkabundában parádéztak, ma azonban a műbunda a menő – amiről persze azóta bebizonyosodott, hogy sokkal környezetszennyezőbb, mint a gyapjú.
Szalay Zoltán karikatúrája
A gyapjú ugyanis lebomlik, és sok évig szolgálja a tulajdonosát. (Igaz, hogy sok vizet elhasználnak a feldolgozására, de hosszabb távon mégiscsak ez volna a zöld termék, nem a gyapjúnak kinéző műanyag.)
Szalay Zoltán karikatúrája jól mutatja a mai helyzetet. A gyapjú már semmit nem ér! Sőt, veszélyes hulladéknak minősül Európában.
Így a juhász nemcsak a nyíróknak fizet, akik megnyírják az állományt, de – miután a gyapjút zsákokba teszik – még az elszállításért is, mert ugye veszélyes hulladéknak számít.
Nem hogy nem keres a bolton, de még bukik is rajta. Az ok: a gyapjú feldolgozása drága, ezért inkább műanyagot hordunk magunkon. Az ehhez társult zöld maszlag csak zöldség, hiszen itt is a profit a döntő: azt pedig a műanyag jobban termeli. Az, hogy nem bomlik le, a „jövő zenéje”, és valahogy senkit sem érdekel.
Gergely László debrődi gazda azért is kezdett el sajtkészítéssel foglalkozni, mert valami hasznot azért le kell fölözni a természetes juhtenyésztésből.
A juhsajt belértékei kiválóak: a juhtejnek magasabb a zsír- és fehérjetartalma, mint a tehéntejnek; a szív- és érrendszeri funkciókra, valamint a csont- és fogegészségre is jó hatással van.
