A szépség rabság? Az orvosesztétika és a plasztikai sebészet rohamléptekkel halad előre a fejlődés útján. Száguldó mozdonyát nem más fűti, mint a kereslet: a nők (s ma már a férfiak is) szépek és még szebbek akarnak lenni. Az orvosesztétika hihetetlen eredményekkel dicsekedhet, s a kedvezményezettek legfőképp mi, nők vagyunk.
Alapvetés, hogy nem kell félni a kezelésektől, mert éveket fiatalodhatunk egy-egy esztétikai beavatkozás segítségével. Vegyük csak a glabellát, a haragos ráncot a két szemöldök között. Nem vagyunk haragosak, szeretjük a világot, s benne saját magunkat, az a fránya glabella meg csak begyűrődik. Lassan a gyerekünk sem tudja, hogy mikor haragszunk és mikor nem. Az orvosesztétika kezelések sorozatát állítja hadrendbe, hogy tömör és fiatalos bőrképet tudjunk magunkénak, s le tudja radírozni a mély betöréseket az arcunkról. Ám mint mindennek, ennek is van fonákja.
A plasztikai műtétek és a feltöltések ugyanis függést válthatnak ki. (Ahogy a tetoválás is – kevés embert látunk, akinek csak egy tetoválása van). A helyzetet komplikálja, hogy néha nem elég egy műtét, végső eredmény csak több műtét vagy beavatkozás után várható.
Van jele!
Az arcon is megjelenhet a testképzavar, a jó orvos felismeri! Az orvos már a konzultáción látja, hogy baj van, itt nem szabad elkezdeni a kezeléseket. Ilyenkor pszichológushoz kell fordulni, nem plasztikai sebészhez.
„Megpróbálok szárnyakat adni a nőknek. Megpróbálom inspirálni őket, hogy más fókuszt állítsanak be. A figyelem áthelyezése belső megnyugvást hoz. Másrészt sokszor csak megerősítésre van szükségük.” (Mikó Hilda coach)
A férj szempontja?
Ötvenen túl a nő nagyon kétségbeeshet, mikor észreveszi, hogy baj van, megjelentek a ráncok, a hasi zsír, s nem megy rá a ruha. S kapkodni kezd ide-oda: botoxon, arcfelvarráson, rácfelvarráson gondolkodik. Mi, nők nagyon meg tudunk ijedni. Főleg, mikor a férjünk a szemünkbe vágja, hogy „a nők előbb öregednek, mint a férfiak, ezért nincs más út számunkra, mint a válás. Katikától a férje az 52. születésnapján vált el. A férfi 59 éves volt, s kijelentette: Egy férfinak több élete van, mint a nőnek. A nőnek hamarabb elhasználódik az arca és a teste, mint a férfinak. Ő talál még fiatal csibét – de Katika már egy hatvanasnak is örülhet. A férj össze is állt egy 29 éves nővel...
Vannak, akiknek nem való a plasztika!
Vannak nők, akiknek nem valók az esztétikai beavatkozások, mert testképzavarban szenvednek. A testképzavar az arcon is megjelenik – s a jeleket a jó orvos azonnal észreveszi. Azontúl szakmailag nem etikus (és veszélyes is) a beteg által kért esztétikai kezeléseket elvégeznie. A függő embernek pszichológushoz kell fordulnia, mert az önsorsrontás – saját arcunk és testük „elrontása” – akár az öngyilkosságba is torkollhat. A nő depresszióssá válik, nap mint nap olyat fedez fel az arcán, ami nem tetszik neki, ezért újabb és újabb beavatkozásokat végeztet az arcán, kétszer műtötték az orrát, többször felvágták a száját, már felhúzták egészen az orráig... A nő átmenetileg megnyugszik, de pár hét múlva újra felfedez valamit az arcán, úgy látja, még mindig nincs egyenlő vonalban a szemöldöke... A hisztéria szélére kerül, orvostól orvosig jár, magába fordul, bezárkózik, nem kommunikál senkivel.
Orvostól orvosig
Azzal kezdődik, hogy először csak fél millit töltet a nő, aztán megszokja. Egy nap belenéz a tükörbe, mert amúgy is mindig magát nézegeti: „Ez kevés.” Megint elmegy szájtöltésre, csak már többet kér. Az elégedetlensége ezután sem szűnik meg... Egy hónap múlva bekopogtat máshova, mert az eddigi orvosa nem vállalja. Egy hónap múlva az új szájával is elégedetlen, bejelentkezik orrműtétre, a mellműtét már mögötte van. És így tovább.
Magát nézegeti!
A testképzavarban szenvedő nő a nap nagy részét azzal tölti, hogy magát fotózza, nézegeti a tükörben, régi fotókat vesz elő, különböző szögekből megvilágítja az arcát, újabb és újabb szépséghibákat fedez fel... Ilyenkor pszichológushoz kell fordulni, nem esztétikai orvoshoz.
„Az az orvos, aki ilyesmibe beleszúr, nem dolgozik etikusan” – mondja a szakirodalom. Gond viszont, hogy ilyenkor a betegségbelátás a beteg részéről sokszor egyenlő a nullával.
Feltűnőség
„Rengeteg az olyan nő, akiket, ha csak és kizárólag képen látnánk, azt mondanánk, hogy tényleg szépek, a világban viszont egyébként szürke, észrevehetetlen valakik, mert hiányzik belőlük a kisugárzás. Ők ettől mérhetetlenül szenvednek, s azt a bizonyos pluszt a beavatkozásokkal próbálják megszerezni. A megjelenésük más lesz, feltűnő vagy különleges, s ez nekik megtetszik, hisz aki eddig nem figyelt rájuk, az is észreveszi őket.”
