Az álomesküvő és egyebek

Eggyel tisztában kell lenni: ha mindent megszervezünk, akkor is lesz gubanc, amitől majd frászt kapunk. És ahogy az esküvőnk nem lesz tökéletes, a jövendő házaséletünk sem lesz csupa idill.

Minden kislány álma a rózsaszín habos-babos esküvő. Az enyém is az volt. „Megkérték a kezedet? Gratulálok! Azonnal kezdd el szervezni az esküvődet!” – riogattak a férjezett barátnők. Ők már pontosan tudták, hogy egy esküvő mekkora felhajtással jár. Bár én csupán egy pici-mini ünnepi vacsorát akartam, végül a nagy lagziba is belementem a vőlegényem kérésére. Így a 10 főből lett 120 fős vendégsereg. Végül is jó esetben csak egyszer házasodunk, és akkor már adjuk meg a módját, ergo: legyenek ott a nagyszülők, a szülők, a rokonok és a barátok is. Legalább összejön a két család és a násznép, akik remélhetőleg nem úgy fogják egymást szeretni, mint a Capuletek és a Montague-k.

(© Tanaka Tatsuya)

A listák listája

Több mint egy évvel az esküvő előtt létrehoztam a számítógépemben egy Word-dokumentumot, ahová sorjában felírtam, mit kell a nagy napig elintézni: időpont, helyszín, templom, vendégek száma, zenekar, meghívók, dekoráció, étel, vőfély, fotós, videós, ruha, gyűrűk, smink, haj... Hajaj! Mindjárt bele is fájdult a fejem, mert fogalmam sem volt, hol kezdjem a szervezést. Hamar kupaktanácsot tartottunk a vőlegényemmel, és felosztottuk egymás közt a feladatokat. Abban mindjárt megegyeztünk, hogy nem akarunk elrugaszkodni a gyökereinktől, ezért hagyományos esküvőt szeretnénk, vőfélyszalaggal, tányértöréssel...

Később jó tanácsokkal betársultak a szülők, a rokonok és a barátok is. Gyorsan lefoglaltuk a helyszínt, a vőfélyt már a vőlegényem intézte, a zenekart én foglaltam, a sütiket az örömanyák kóstolgatták, a borról az örömapák döntöttek. A költséghatékonyság érdekében nem bérelünk fel profi esküvőszervezőt, helyette megpróbáljuk önerőből, kalákában megszervezni a nagy napot (ahogy anyáink és nagyanyáink tették anno).

Ki a legjobb?

Nem hazudtak a barátnők és az esküvői blogok. Tényleg időben le kell foglalni a vőfélyt és a zenekart (egy-másfél évvel a lagzi előtt). Elsőként ajánlatos a helyszínt és az időpontot kiválasztani. Mi hamar eldöntöttük, hogy a lakodalmunk a helyi kultúrházban lesz. Ezt követte a többi szolgáltató – a jó zenekar, a mesterszakács, az ügyes pincérek – felkutatása. És talpraesett vőfélyt akartunk, mert talpraesett jegyespárnak az dukál! Így hát lóhalálában esküvői kiállításokat látogattunk, az interneten kutakodtunk, meghallgattuk a újdonsült házaspárok tapasztalatait, végül egy hosszú listát állítottunk össze, amiből később kedvünkre szemezgethettünk.

A fotós rögtön 4 vőfélyt tudott ajánlani, a vőfély 3 jó zenekart, a zenekar pedig újabb fotósokat... Szabály tehát, hogy a szakmabeliek ismerik egymást a legjobban, a fotósok és a vőfélyek is remek tippekkel tudnak szolgálni a jegyespárnak.

Nem áll össze a kép!

Naivan azt gondoltam, hogy mikor már mindent kipipáltam, akkor majd végre hátradőlhetek, és kiélvezhetem lányságom utolsó hónapjait. Balga tévhit! Az esküvőszervezés az esküvő napjával ér véget. Egy éve minden hétvégére jut valami: újrakóstoljuk a lagzis bort, konzultálni kell a grafikussal a meghívók ügyében, szerződést írunk a zenekarral, a virágkötővel időpontokat egyeztetünk és tologatunk (ő fontos aktor lesz, mert a dekorációért is ő felel). Minden részletet pontosítani kell, végre dönteni kéne az esküvői torta ügyében, kifilózni az ülésrendet – mivel kultúrházas lagziról van szó, a teremrajzot is nekünk kell kitalálni. Szombatonként pedig jegyesoktatásra járunk, vasárnap meg templomba, ahol a hosszú liturgia alatt kifigyelhetem, hogyan fogjuk felkötni az apró rezgőket a padokra... Személyesen visszük el a meghívókat a vendégeknek, akik hónapok óta azt kérdezgetik: van-e már menyasszonyi ruhám? És milyen lesz? Mikor pedig a fejemet rázom, nem kapnak levegőt. (Ugyanis csak egy hónappal az esküvő előtt lesz készen a menyasszonyi ruhám...)

Rengeteg az apró tennivaló!

Ebbe a legtöbb menyasszony először bele sem gondol, sokaknak csak a menyasszonyi ruha villan be, a kényelmes cipő, a cuki alsónemű, a virág, a smink, a menyecskeruha, a rozmaringos kitűzők, na és a csokor. És hogy legyen rajtunk valami kék meg valami öreg meg új is... Közben a vőlegényről se feledkezzünk meg: szép öltöny, mellény, nyakkendő, ing, cipő, jó borbély...

Újabban a lánybúcsú is sok energiát leköt (én történetesen kijelentettem, hogy köszönöm szépen, de nem kérek belőle). Ám az ember lánya hamar rájön, hogy ezeken kívül is mennyi rengeteg a meggondolnivaló. Ott van például a külföldi vagy messziről érkező vendégek elszállásolása vagy a megfáradt násznép hazaszállítása. Mert mi bizony nem követjük a nyugati módit, hogy mindenki menjen haza úgy, ahogy tud, és maga fizesse a szállást. A koszorúslányok és a vendégek külön óhajai újabb fejezetet nyitnak: Lesz-e vegetáriánus, illetve laktózmentes étel, a gyerekeknek gyereksarok? Készítsünk gyerekszéket és terítéket a kétéves babának? 120 ember óhajának és sóhajának próbálunk eleget tenni.

Akadnak persze olyanok, akik mindenképp szeretnék elvenni a kedvünket a nagy naptól: „Te jó ég, nagyon el vagytok késve!”, „Nincs külön dekorosod, csak virágkötőd?”, „Miért nem a falu templomában lesz a szertartás?”, „A múlt héten megismerkedtem egy cukorfalat pasival, magammal vihetem?”, „Mehetek törtfehér ruhában?“

Hófehér zűrzavar

A sok arcpirító kérdés kikezdi a házasulandók idegeit. Hallottam már olyan esetről, amikor bedobták a fiatalok a törülközőt. És lassan már nem is csodálkozom rajta. Mert közben azért ott motoszkál a fejünkben a kérdés: Esküvőre készülünk vagy házasságra? A sok hercehurca csak arra jó, hogy kikerüljük a nagy kérdést. Mert közben azért tudatosítani kéne, hogy mi házasságra készülünk – nem csupán a tökéletes nagy napra!

Fontos, hogy minden gördülékenyen menjen, de még ennél is fontosabb, hogy kedvesen tudjon egymáshoz szólni a menyasszony és a vőlegény. A fiú és a lány, a nő és a férfi! A saját példámból indulok ki. Az elején még az esküvői tortán is hajba tudtunk kapni, most viszont már ott tartunk, hogy azt mondjuk: megteszünk minden tőlünk telhetőt, ami rajtunk múlik. Ám közben egyre többet emlegetjük az esküvő utáni napokat, a közös kis családi fészket, a gyermekáldást. Lélekben már a fészekrakásra készülünk.

• Kiadások
  Az első és legfontosabb teendő a pénzügyek megbeszélése. Tanácsom: Ha már tudjátok, mekkora esküvőt szeretnétek, mindenképp kérjetek árajánlatot a kiszemelt zenekartól vagy fotóstól. Vezessetek listát arról, hogy kinek mennyi előleget adtatok! És ha mindent számításba vesztek, még akkor is lesz nem várt kiadás. Az én listám sárga és zöld színekben pompázik: a sárga jelenti a ki nem fizetett szolgáltatást, a zöld pedig a kiegyenlített számlát. Ne felejtsetek el szerződést kötni, mert az utolsó pillanatban is kiderülhet, hogy mégsem ér rá a vőfély vagy a zenekar.

Mindenről ti ketten döntsetek! Legyen tuti elképzelésetek a nagy napról, s ahhoz igazodjatok. Álljátok a sarat és a vészt, mert mindig akad pár túlbuzgó vendég, aki úgy viselkedik, mintha a saját esküvőjére készülne. A túlbuzgóknak még több feladat dukál.

• A lagzi menete
  Ha lefoglaltátok a szolgáltatásokat, egyezzetek meg a lagzi menetében, vessétek papírra a részleteket – és osszátok ki a feladatokat a családnak és a rokonoknak. Nekünk például lesz egy weblapunk, amire minden felkerül: a vendéglista, a lagzi menete, majd később a fotók. Ezt csakis a násznép érheti el a világhálón. Továbbá lesz három formás festőállványunk, amelyekre majd ki lesz függesztve a lagzi menete, az ülésrend és sok más hasznos információ.
• Pénz vagy ajándék?
  Mi megegyeztünk a vőlegényemmel, hogy aki kérdezi, annak megmondjuk, hogy a pénznek örülnénk a leginkább. Aki pedig nem kérdezi, arra ráhagyjuk az ajándékozást. A Nyugaton oly divatos ajándéklista készítését (a pár egy listán felsorolja, milyen ajándékokat vár el, a vendégek aztán ebből választanak) csak az igazán bátraknak ajánlom...
• Menyasszonyi ruha
  Azt mondják, mindig mindenki a menyasszonyt nézi, mintha a vőlegény ott se lenne. Ez nem igaz. Próbáljatok meg összhangban megjelenni. A menyasszonyoknak pedig azt ajánlom, hogy ne a tömeggyártott, abroncsos ruhákra vadásszanak. Ami engem illet, én nem próbálgattam, helyette személyre szabottan varratok magamnak egy alkatomra illő menyasszonyi és menyecskeruhát...