„Ha én meg nem csinálom, akkor sosem lesz megcsinálva! Ha nem én csinálom egyedül, akkor a többiek biztosan rosszul fogják megcsinálni“. Felismeri magát? Ha igen, akkor elsőszülött.
Vagy valami különleges oknál fogva elsőszülötti mentalitással rendelkezik. Áldás ez, vagy átok? Nem lehet egyértelműen eldönteni. Én is elsőszülött vagyok. Jókora teher ez az ember vállán!
Igen, ezek vagyunk mi, legidősebb testvérek (és gyakorlatilag az egykék is) – elsőszülöttek. A pszichológusok már tengernyi könyvet írtak rólunk. Szőrszálhasogatóknak látnak minket, akik ellentmondást nem tűrve megkövetelik, hogy mindig minden a helyes kerékvágásban menjen. Szekrényeink rendezettek, ceruzáink kihegyezettek, számláinkat rendesen befizetjük, még akkor is, ha emiatt fél éven át csak száraz kenyéren és vízen kell élnünk. Mert a világban rendnek kell lenni! Az elsőszülöttek a tradíciók konzervatív védelmezői, és gyakran vágnak reménytelen küzdelmekbe olyan célokért, amelyek értékesek ugyan, igazak, de az idő már régen meghaladta őket.
Sikerek
Az elsőszülöttek általában sikeresek a munkájukban. Az amerikai elnökök többsége elsőszülött fiú volt. Az első, világűrt is megjárt 23 űrhajósból 21 elsőszülött volt (a maradék kettő pedig egyke, ami lényegében ugyanaz: első gyerek). Vigyázat, az értékes elsőszülötti tulajdonságok gyakran kiverik ám a biztosítékot a családban! Különösen akkor, ha balsorsunk a munkahelyen vagy az otthonunkban egy csapatnyi gondtalan kistestvérrel hoz össze minket. A kistestvéreket ugyanis egyáltalán nem izgatják azok a komoly problémák, amelyeket mi emberfeletti erővel igyekszünk megoldani. Ők úgy gondolják, hogy majd, ha nagyon muszáj lesz, akkor foglalkoznak vele. (Az elsőszülött tudja, hogy a kistestvér soha nem fogja ezeket a dolgokat megoldani. Szegény elsőszülöttnek meg nem marad más választása, mint megcsinálni!)
Az elsőszülöttek, hacsak tehetik, nem válnak, inkább boldogtalan házasságban élnek. Nehogy csalódást okozzanak szüleiknek és környezetüknek, és isten ments, hogy azt gondolják róluk, hogy felelőtlenek!
Tökéletesség
Honnan ered az elsőszülöttek mániákus tökéletességhajhászása? Az első gyermekre a szülők öntudatlanul is nagyobb figyelmet fordítanak, de nagyobb elvárásokat is támasztanak vele szemben. A második vagy harmadik gyereknek már nem jut ennyi figyelem, az elvárások is megfogyatkoznak. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az elsőszülöttek általában felelősségteljes, igyekvő emberkék – csak éppen nehézkesek és örömtelenek... A testvéreiken már kisebb volt a nyomás. Ezért nem tartják annyira fontosnak a kötelességeket sem az elvárásokat.
Sokkal lazábbak, barátságosabbak és közkedveltebbek. A gondtalanságnak is van árnyoldala: a bulvárlapok tele vannak a sztárok (művészek, politikusok) drog- és alkoholfüggő fiatalabb testvéreinek botrányaival. A kérdés: talán a sikerért megdolgozó, tökéletességre törekvő, maximalista idősebb testvér sikerei kényszerítik térdre a fiatalabbat (aki ettől kevesebbnek érzi magát)? Ki tudja? Ezek szerint nem főnyeremény sem elsőszülöttnek, sem másodszülöttnek lenni. Az a testvér, akinek elsőszülötti tulajdonságai vannak, határozottan többet hajt és küszködik.
Rend
– Táblázatot készítettem arról, hogy hányszor mosogattunk, törölgettünk, porszívóztunk – mondta a most huszonnyolc éves Jutka, akinek két lusta fiútestvére folyton a számítógép mellett töltötte az időt. – Naivan úgy gondoltam, hogy ezzel minden megoldódik. Mert folyton csak én dolgoztam. Azt hittem, ha látni fogják, hogy eddig mindig én vittem le a szemetet, majd jobban igyekeznek. De nem így lett. Mikor már majdnem belefulladtunk a szemétbe, végül én pakoltam ki a szemetest.
A kivétel, ami erősíti a szabályt
Az elsőszülötti tulajdonságokat átveheti a család bármelyik gyereke. Vegyünk például egy elsőszülött fiúgyermeket, aki az igencsak bohém természetű apjával azonosul. Ilyen családban gyakran veszi át az elsőszülötti szerepkört a húga. (Valakiben mégiscsak kell hogy legyen felelősségtudat.) Olyan családokban, ahol az elsőszülött sérült, a fiatalabb testvére veszi át a védelmezői, elsőszülötti szerepet.
A patchworkcsaládok: más téma. Például Barack Obamának nyolc mostohatestvére van, mert az apja négyszer nősült, az édesanyja pedig kétszer volt férjnél. Lehet, hogy éppen ez a sokszínűség (és a kooperálni kell mindenkivel kényszere) segítette őt az elnöki pozícióhoz, mert a politikusi szerephez alkalmas tulajdonságokat fejlesztett ki benne. Ha a patchworkcsaládban találkozik két elsőszülött, akkor egymás közt újra leosztják a szerepeket (mert elsőszülöttből egy családban csak egy lehet). Az ilyen gyerekek megtanulják, hogyan juttassák érvényre akaratukat.
Kitűnő vezetők válnak belőlük, akik különböző személyiségtípusokkal is képesek dűlőre jutni. Gyakorlat teszi a mestert – az otthoni gyakorlatot csak át kell ültetni az életbe! Amint látható, az elsőszülöttek élete egyáltalán nem móka és kacagás, hanem kemény munka, aminek persze idővel meglesz a gyümölcse. Sorstársaimnak annyit tanácsolhatok: nem, semmit sem muszáj. Meg kell tanulni lelkiismeretfurdalás nélkül nemet mondani. Meg kell tanulni felszabadultan nevetni. Fütyülni a világra, és elnyúlni a heverőn, ennyi nekünk is jár...
