Hova menjünk ünnepi hangulatért? Kihez máshoz, ha nem egy gyönyörű szép anyukához. Az ünnep szíve a nőkben dobog, ezért egy színésznőt kérdeztünk meg arról, hogy mit tanít meg gyerekeinek a szeretetről...
Első felvonás
A gyönyörű színész anyukát, Kiss Szilviát három gyermekével, Rékával, Ádámmal és Virággal együtt fényképeztük. Megbeszéltük, hogy a fotózásra mindenki elhozza a legszebb és a legkedvesebb ünneplő ruháját. Hosszas egyeztetés után jött össze a randi, mert a színészcsaládnak néha több előadása van, mint ahány nap van egy hónapban. Az is hamar kiderül, hogy miért kísérte el őket a családfő, Gál Tamás. Szilvia tegnapelőtt előadás közben elesett, eltört a bordája, és az orvos alig akarta elengedni. Gálék egyenest Hetényből érkeztek, ahol egy szép házban élnek, a ház mellett istálló is van, két kezes lóval, egy csikóval... Ezt az első felvonás végén tudjuk meg, amelyik az átöltözésről szól (az egész szoba teli lesz velük). S míg a lányok nyitóruhát választanak, apuka sztorizgatni kezd. Eljátssza nekünk a füstokádós jelenetet, mikor tavaly flexszel levágott az istállóban egy kiálló csavart. A felizzott csavarvég a szalmában landolt, ő meg bement a házba. S mivel volt vagy harmincöt fok árnyékban, a szikra lángra kapott, s égett az istálló. A család és a fél falu a füsttől szédülten próbálta a tüzet oltani, nagy volt a veszély, hogy átterjed a házra. Szerencsére az utolsó pillanatban megjelent egy széles felmentő vízsugár... Tamás hátranézett, és egy koromfekete tűzoltót látott, a kezében cigarettával. A lánglovag visszanézett a színészre, majd fejével cinikusan oldalra bökött, s csak ennyit mondott: – Azt a Citroënt újonnan vette? Csak mert én Belgiumból hozattam be ugyanezt, marha olcsó áron... Tamás nem hitt a fülének, mintha egy groteszk részese lenne, aminek folytatásaként megérkeztek a rend őrei, akik szlovákul kérdezgették, pedig magyarok voltak. Tamás színpadiasan a földre rogyott, s egyre csak azt ismételgette: Majdnem odalett a házunk, és még ilyenkor is szlovákul kell beszélnem?!
A második felvonás Ebben a család nőtagjaié a főszerep. Az anyát és a nagylányt faggatjuk felváltva. Először arra vagyunk kíváncsiak, milyen céljai voltak az anyának, és miről álmodik a tizennyolc éves lánya. Milyen életet él a színész szülők gyermeke? Lehet összeegyeztetni a színészi karriert és a családot? (Mindeközben a legkisebb, Virág olyan bájosan és kitartóan pózol a fényképészünknek, mintha világéletében mást se csinált volna. A türelmes bátyó, Ádám pedig a színfalak mögül figyeli.)
A zsabó és a fodros tölcsérujj nosztalgikus korokat idéz
A Kiss Szilvia–Gál Tamás színész házaspár Csavar Színház néven vándortársulatot működtet: kollégáikkal kis falvakba, de nagy városokba is próbálják elvinni a magyar színházat. Most éppen a Jelenetek egy házasságból című darabot játsszák nagy sikerrel. (Gál Tamást már Szlovákia legjobb színészének is megválasztották. Magyar színész még nem kapott ilyen kitüntetést.)
–nagyvendégi–
Anyukámra ütöttem!
Ma már nem titok, hogy a 18 éves Réka anyuka nyomdokaiba szeretne lépni. – Igen, gyerekkorom óta versenyszerűen szavalok és táncolok – mondja Réka. – Jól látom, mennyi nehézséggel kell megküzdeniük a szüleimnek. Ez a szakma egyáltalán nem kíméli a családokat, hisz az esték foglaltak.
Divatos pliszírozott ruha masnis verzióban
– A ti családotok viszont rendkívül összetartó!
– Ezért nagyon hálás vagyok a jóistennek. Törekedni kell arra, hogy a karrier mellett a család még véletlenül se kerüljön egy poros kis zsöllyére.
– Még van egy éved eldönteni, milyen pályát válassz...
– Érdekelt az orvosi pálya és a pszichológia is, de rájöttem, hogy én a színházban nem a nézőtéren szeretnék ücsörögni. Nem lesz könnyű, tudom. Míg a színész a színpadon áll, addig sok szépet kap, a 3-4 perces taps után viszont néma a csönd.
– Hogy érzed, fel vagy vértezve a pályára?
– Nem ismerek lehetetlent. Hátrányom viszont, hogy nem viselem jól a kudarcokat, és meg tudnak karcolni a rosszindulatú megjegyzések. Sokan azt hiszik, könnyű annak a gyereknek, aki színészcsaládból jön. Pedig! Nem akarják látni, hogy a szüleim milyen jó példával járnak elől nekem és a testvéreimnek. Csak remélni tudom, hogy én is találok majd magam mellé egy biztos és szerető társat! Sok színész egyedülálló, még a siker sem élteti őket.
– Feltételezem, most a karrier az első.
– Fontos az iskola, de korán szeretnék családot alapítani. Olyan jó, ha sok évet tölthetünk a családunkkal! Nekem tetszik, hogy fiatal anyukám van, és hogy a szüleim korán vállaltak bennünket. A kortársaimnál a karrier az első, bizonyítani akarnak a világnak – ám én nem félek a gyerektől. Ez biztosan azért van, mert gyerekkoromtól kezdve rengeteget vigyáztam a húgomra.
– Mind a mai napig te vagy a bébicsősz?
– Most az öcsémnek mintha jobban menne. Bár könnyű dolgunk van, hiszen Virág jó gyerek. Pörög az élet nálunk! Olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család! (nevet) Az a vágyam, hogy egyszer én is egy ilyen nagy és összetartó családban éljek. Nemrég fordult elő először, hogy a szüleim nem engedtek el diszkóba, és én megköszöntem nekik. Ők jobban tudják! Mindig nagyon odafigyeltek ránk, és ezt a gondoskodást mi tényleg tetőtől talpig érezzük a testvéreimmel.
Szilvia vallomása
Először egy nagy lélegzetvétellel bevallja: rögös út van mögötte. Ám mindig nemet tudott mondani, mikor nagy felkérést kapott, de picit is veszélyeztetve érezte a családi boldogságot.
Először egy nagy lélegzetvétellel bevallja: rögös út van mögötte. Ám mindig nemet tudott mondani, mikor nagy felkérést kapott, de picit is veszélyeztetve érezte a családi boldogságot.
Vidám rojttömeg
– Sosem volt kérdés, melyik legyen az első: a család vagy a karrier?
– Ha Tomi nincs mellettem, akkor nehezebb lett volna. Benne olyan erős a család és a gyerekek iránti elköteleződés, hogy nekem könnyű dolgom volt mellette. Ahogy jöttek a gyerekek, a család került az előtérbe, és mindent hozzáigazítottunk: ha azt mondtam, hogy beteg a gyerek, és nem tudok játszani, nem volt baj.
– A színészet mellett más pálya is megfordult a fejedben?
– Az orvosi segítő szakma, ezért közel állt a szívemhez, sőt, építészetire is jártam. 10-12 évesen elkezdtem lovagolni, amit azóta is imádok. Ha más lett volna a csillagállás, talán ma zsoké vagyok. A színészet azonban szívszerelem. Pozsonyban végeztem a Színművészetin.
– A főiskolai évek alatt lettél anya. Mindig is fiatalon szerettél volna szülni?
– Pici korom óta anyuka szerettem volna lenni. Egyfolytában babáztam, és ahogy nődögéltem, mindig szívesen vigyáztam a családban, rokonságban, sőt, a szomszédságban a gyerekekre. Amikor megtudtam, hogy anya leszek, azt éreztem, hogy én jó anya szeretnék lenni. Számomra ez volt a legfontosabb.
– Össze tudtátok hangolni az iskolát, a munkát és a családot?
– Magamra kötöttem a gyereket, és mentünk. Közben szoptattam, tanultam és játszottam, de sosem hagytam a gyereket otthon. Mikor az egyikünk forgatott, akkor – anélkül, hogy megbeszéltük volna – a másik vissza tudott venni a lángból. Persze, kevesebb esti előadást vállaltam, amikor Réka és Ádám még kisebbek voltak.
– Hogy zajlik az egyeztetés és a mindennapok forgataga?
– Tomi telefonjában is benne van a programom, és vice versa: így tudjuk, ki mit csinál éppen. Naponta megbeszéljük, ki lesz a gyerekekkel. Tavaly Veszprémben például a főszerepet úgy tudtuk elvállalni, hogy azt mondtuk a rendezőnek: jövünk, de nem este! A rendező beleegyezett, a színházigazgató is azt mondta, tárt karokkal várnak minket. Hét közben néha még az óvó néni is besegít, hazaviszi Virágot Ádámhoz, ha éppen úton vagyunk. Nemrég például Sopronba ingáztunk, felváltva vezettünk, és útközben szöveget tanultunk. Otthon viszont már csak a családdal foglalkozunk. Nehéz, nem tagadom. Szerencsére van két csodálatos gyerekünk, akik már mindenben tudnak nekünk segíteni.
– Réka említette, hogy Ádámmal sokat vigyáznak Virágra.
– Simogatja a lelkem, hogy Virág jól érzi magát velük. Ádámra már korán rá tudtuk bízni Virágot: fürdette, altatta, mesélt neki, és vigyázott rá. Rékával pedig csajos napokat tartanak. Csodálatos látni, hogy ők hárman így szeretik egymást.
– Sokszor van nálatok közös ebéd, vacsora vagy kupaktanács?
– A szabadúszás azért jó, mert sokat tudunk együtt lenni, annak ellenére, hogy sokat turnézunk. Sokszor a gyerekeket is visszük magunkkal, közben rengeteget beszélgetünk, nevetünk, kártyázunk. Néha mi is csodálkozunk azon, hogy a 14 éves még mindig velünk akar lenni, sőt, a 18 éves is velünk szeret kirándulni.
– Mi a titkotok?
– Kiskoruktól kezdve számít a gyerekek véleménye, még az előadásokat is megbeszéljük velük. Hiszen gyerekeknek is készülnek produkciók, és a tanácsaikat mindig megfogadjuk. Emellett nem félünk beismerni, ha hibázunk. Sőt, az is megengedett nálunk, hogy rossz napja vagy kedve legyen valakinek. Engedékeny szülők vagyunk. (mosolyog)
– Ma később vállalnak gyermeket a nők. Mit gondolsz erről?
– Néha azért, mert az a kényelmesebb. Ám a nők ma nagy kihívások előtt állnak, s útközben nem mindegyik talál támogató társra. Nem baj, ha egy nő beismeri, hogy nem egy anyatigris, és nem vállal több gyereket, mert nem tudja őket egyforma odafigyeléssel felnevelni. Én viszont ősanya vagyok.
– Azt mondtad, mindig jó anyuka szerettél volna lenni. Sikerült. A gyerekek mosolya téged igazol!
– Nem tudom, hogy jól neveltem-e őket, de arra nagyon büszke vagyok, hogy nekem mindent elmondhatnak. Sokszor elismétlem nekik, hogy az életben az a legfontosabb, hogy élvezzék azt, amit csinálnak. Ahogy mi is élvezzük és szeretjük a munkánkat.
– Rengeteget dolgozol: sorozatot forgatsz, sokat utazol. Lesz azért egy kis pihenő is karácsony tájékán?
– Idén síelni megyünk! Nyáron nem jutottunk el sehová, mire Tomi kijelentette: Mi lenne, ha minden nap úgy tennénk, mintha üdülnénk? Elvégre lovaink vannak, medencénk is van – máshol ezért fizetnénk! Úgyhogy kiélveztük a nyarat, éjjeli fürdőzést rendeztünk, tábortüzet gyújtottunk. A gyerekek pedig azt mondták: olyan, mintha karácsony lenne! Mert néha a hétköznapokba is bele lehet csempészni az ünnepeket. A 365 napból nálunk többször van karácsony, s már csak ezért megéri! Kellenek az olyan napok, amikor semmi mást nem csinálunk, csak a családdal vagyunk: beszélgetünk, lebzselünk, játszunk vagy éppen lovagolunk...
Utolsó felvonás
Zárszóként a legkisebb Gál királylány, Virág sorolni kezdi az otthon föllelhető összes háziállat színét és nevét. Neki ők jelentik az otthont! Azt mondja, állatorvos szeretne lenni, főleg, miután kapott egy kiscsikót. Boldogan mesél édesanyja ölében, a két testvér, Réka és Ádám pedig mosolyogva hallgatják. A büszke apa pedig a háttérből figyeli a nagy és boldog családját. Függöny le!
Zárszóként a legkisebb Gál királylány, Virág sorolni kezdi az otthon föllelhető összes háziállat színét és nevét. Neki ők jelentik az otthont! Azt mondja, állatorvos szeretne lenni, főleg, miután kapott egy kiscsikót. Boldogan mesél édesanyja ölében, a két testvér, Réka és Ádám pedig mosolyogva hallgatják. A büszke apa pedig a háttérből figyeli a nagy és boldog családját. Függöny le!
Derzsi Bernadett
