Manapság gyorsan terjed a hír. „Elszerette a legjobb barátnője fiúját.” „Megbolondította terhes barátnője férjét.” „Tönkretette barátnője házasságát.” Szappanoperába illő, mégis valós eseteket tárgyal nagy izgalommal a család és a baráti kör. A barátnők nemegyszer hatalmas meglepetéseket, keserves csalódásokat okoznak egymásnak, hiszen ők azok, akik legféltettebb titkaikat is megosztják egymással.
Minél bizalmasabb a barátnő, annál többet tud a család életéről, annál jobban ismeri barátnője észjárását, tetteinek okait, megoldási lehetőségeit. Dicsekszünk egymásnak, irigyeljük a másikat, olykor-olykor kegyetlenül összekapunk, de a végén valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz. Sok barátság kétszemélyes kamaradrámához hasonlít, amelyben mi, a szereplők a valóságosnál jobbnak, szebbnek, ügyesebbnek mutatjuk magunkat.
De vajon tényleg annyit változott a világ, hogy a nők már nem képesek igazán egymás bizalmasai lenni? Valóban olyan hárpiákká váltunk a modern kori versengés hatására, hogy már csak azért figyelünk legjobb barátnőnk minden egyes mozdulatára, hogy később majd elkönyvelhessük magunkban, hogy mi jobbak, ügyesebbek vagyunk?
A gyógyító barátság
Életünk során mintegy négyszáz emberrel kerülünk bizalmas, közeli kapcsolatba. Nem mindegyikből lesz barátság, de ha a körülmények egymás mellé sodornak minket, akár éveken át tartó ismeretség is születhet. Egyes emberek megmaradnak, mások egy hét után örökre kisétálnak az életünkből, és soha többé nem látjuk őket. Veronika szívesen beszél a barátságról:
– Összesen öt jó barátnőm van. A legeslegjobb Gabika, akivel hároméves korunkban ismerkedtünk meg az óvodában. Ma is pontosan emlékszem, hogy együtt hahotáztunk egy viccen. Gabika harsányan tud nevetni, ez máig sem változott. Életem folytán jó párszor kihúzott a pácból. Bár mindketten túl vagyunk a harmincon, van két-két gyerekünk, de még mindig szívből tudunk nevetni, s a vele töltött idő ugyanolyan gondtalan és vidám, mint gyerekkorunkban. Mindent el tudunk mondani egymásnak, és soha nem játsszuk meg magunkat. Bár messze lakunk egymástól, különbözik a munkánk és az érdeklődésünk is, és csak elvétve találkozunk, mégis minden alkalommal úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha tegnap hagytuk volna abba. Én minden találkozás után úgy érzem, tele vagyok energiával.
A jó barátság gyógyít. Egy amerikai onkológiai intézet felmérése szerint az igazi barátságnak gyógyító ereje van. A felmérés a mellrákban szenvedő nők állapotát vizsgálta, s azok a betegek, akiknek nem volt barátnőjük, négyszer hamarabb haltak meg, mint azok, akiket jó ismerősök vettek körül, akikkel megoszthatták bánatukat, félelmeiket.
A szoros barátnői kapcsolatok az őszinteségen és a bizalmon alapulnak. A nők megbíznak egymásban, és mindent nyíltan megbeszélnek: sokat foglalkoznak egymás érzelmeivel, véleményével és gondolataival.
A nők inkább barátkoznak
A felmérés azt is megállapította, hogy a nők jobban bíznak a barátság erejében, mint a férfiak. Ennek az az oka, hogy a nők egészen mást értenek barátságon: nyíltabban és többet beszélnek a gondjaikról. Szoros barátság inkább nők, mint férfiak között fordul elő, ugyanis a férfiak gyanakvóak, és félnek kitárulkozni a másik előtt, mert tartanak az irigységtől. Miről lehet felismerni, hogy ki a jó barátnő, és ki nem az? Sajnos erre nincs bevált recept. A csalódás fáj: legalább annyira, mint amikor a szerelmünkben csalódunk. Veronika is csalódott már, és bevallása szerint keservesen megsiratta ,,barátnőjét”.
Külön fejezetet érdemelnek a felszínes barátságok, amelyek valójában nem is nevezhetők barátságnak, s utólag a fejünket verjük a falba, hogy miért voltunk ennyire vakok. Sok „barátnő” nem őszinte, jobbnak mutatja magát, mint amilyen, verseng a barátnőjével, féltékeny a sikerére, irigykedik. Ezért Veronika már résen van, megnézi, kivel kezd barátkozni, s akitől nem tanulhat, aki nem gazdagítja őt semmivel, attól távol tartja magát.
Sok pszichológus szerint napjaink egyáltalán nem kedveznek a mély, őszinte kapcsolatoknak. Sokan a barátságot is csak arra használják, hogy a külvilág előtt kedvezőbb kép alakuljon ki róluk, hogy sikeresnek tűnjenek, de ezzel a hozzáállással éppen a bensőségesség tűnik el a barátságból.
Fogunk-e még barátkozni?
Létezhet-e tehát igaz barátság a mai atomizálódott, versengés mozgatta világban, vagy ez is megszűnik, mint annyi minden más? A régi barátságok tartósabbak, szorosabbak voltak? Nem állíthatjuk. Megcsalás, árulás mindig volt, sőt, ami érdekes: a pletyka, a fecsegés elősegítette a nyelv fejlődését, gazdagodását. Az ember ugyanis társas lény, együtt él, együtt tevékenykedik a többiekkel, ezért fontos, hogy a lehető legtöbbet tudja a másikról, ki kivel barátkozik, kivel gyűlölik egymást, kivel áll bizalmas kapcsolatban.
A barátnői kapcsolatok minősége függ a személyiségtől, a környezettől, és sok más tényező is befolyásolja. Minden embernek más és más az igénye, a barátságok is különböző mélységűek.
Virtuális világ kontra valóság?
Mi az, ami manapság legjobban hiányzik a kapcsolatokból? Egyértelműen az idő. Felgyorsult az élet, rengeteg a tennivaló, s nem bírjuk elvégezni minden feladatunkat, emiatt állandó rajtunk a nyomás. Nemegyszer rádöbbenünk, hogy ezzel vagy azzal a rokonunkkal, barátunkkal már egy éve nem találkoztunk: úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettük!
A szakemberek szerint a közösségi média is sok időt vesz el, ezenkívül felületességre is szoktat. Virtuálisan sok emberrel kapcsolatba kerülünk, azonban a pszichológusok szerint az emberi agy befogadóképessége korlátozott olyan értelemben, hogy mennyi emberrel tud foglalkozni.
Ha tehát sok emberrel beszélgetünk a neten, a valódi személyekre már nem marad energiánk. Robin Dunbar brit pszichológus ezt úgy fogalmazta meg, hogy a modern kor és a közeli jövő legnagyobb veszedelme a magány. Sok filozófus vallja, hogy a magány lesz a modern társadalom gyilkosa – sokkal több áldozatot szed majd, mint az elhízás és a dohányzás. A helyzet az, hogy virtuálisan sok barátunk van, a valóságban viszont egy sem. Egyedül vagyunk a felszínes kapcsolatok hálójában.
Éppen ezért a barátságokat gondosan ápolni kell. És már ma érdemes elkezdeni: akár azzal, hogy máris felhívjuk a barátnőnket, akivel ezer éve nem beszéltünk.
Varga Klára
Kapcsolódó írásunk: Ki a legjobb barátnőm?
