Vágyott utazások emlékei! Ki tudja, hogy miért találták ki a „bőröndczímkéket”?
Nem először jönnek velem szembe a Thurn-Taxisok! Már újságírópalántaként róluk tanultuk, miszerint nekik köszönhető az újságok elterjedése – ugyanis ők találták ki a postakocsi-szolgálatot. (Vagyis a postát.) A postakocsik nem csupán a leveleket, az újságokat is el tudták vinni más városokba.
Most pedig kiderült, hogy a Thurn-Taxis családnak a bőröndcímkéhez is köze van, mert a postakocsi-forgalom az utazást is fellendítette. Elszaporodtak a lóváltó állomások és a közbeni megállók, hisz a lovaknak és a futároknak meg kellett pihenni. A lovaskocsikon később már komoly utasok is ültek, akik számára fogadókat létesítettek, ugyanis a hosszú úton enni-inni is kellett, mikor rájuk esteledett. Persze, a postakocsi utasának még egyszerű volt az utasládája, leszálláskor a batár tetejére felpakolt „podgyászát” egyszerű volt azonosítani.
Később azonban már, mikor megjelentek a vonatok és a gőzhajók, a gyakran többnapos menetidő alatt a hordárok vagy az inasok nehezen tudtak kiigazodni a rakodótérbe bezsúfolt csomagok között.
Szükségesnek tűnt már az utazás előtt – ezt csinálják most a repülőtereken is! – felcédulázni a poggyászokat, hogy aztán a pályaudvaron vagy a kikötőben késedelem és vita nélkül át tudják adni a hordárok kezébe. Ami, ugye, igaz volt a visszaútra is... S ekkor jöttek képbe a szállodások, akik rájöttek, hogy a bőröndök felcímkézésével ingyenreklámot biztosíthatnak a szállodájuknak.
A poggyászcédulákra az utas nevét, lakhelyét tartalmazó rubrika mellé – majd később helyett – felkerült a hotel neve és rajza is. Az utazók akkor már nem tiltakoztak az enyv ellen, amivel a cédulákat felragasztották (pedig alkalmasint nyomot hagyott). A címkék egyre szaporodó száma ugyanis hitelesen bizonyította, hogy a bőrönd gazdája elegáns helyeken száll meg. A bőröndcímkék pedig egyre tökéletesedtek, és látványos grafikai megjelenítéssel bírtak... Az utasok pedig „mozgó reklámként” toboroztak újabb utasokat a hoteleknek.
Visszatérve a Thurn-Taxisokra: a sok újdonság bevezetésével a család Európa leggazdagabb családjává avanzsált – a mostani fiatal herceg, I. Albert sokáig a leggazdagabb európai örökösnek számított. Többször járt a patonyi Slovakiaringen, mert hű maradt a család „kocsiszeretetéhez”: de ő már nem „taxizik”, hanem sikeres autóversenyző. Albert szerény fiatalember, az ő bőröndjét már nem díszítik előkelő címkék, útközben megelégszik a szerényebb panziókkal is. Dunaszerdahelyen több alkalommal például a Villa Rosa panzióban szállt meg...
