Miriam, akinek olyan szép cicás arca van, közel hét éve kezdett állatmentésbe. – Az első cicát az egyik lakótelepen találtuk, ő lett Mázli – mondja Miriam. – Mázlit hazavittem, és meggyógyítottam. Miriam társaival azóta cicalakot nyitott, és minden hányatott sorsú cicát megment, amelyik a szeme elé kerül. A cicalakban pedig szeretet és cicaboldogság uralkodik. Ettől olyan sugárzóan boldog Miriam és kis csapata.
A cicalak Dunaszerdahely szívében, a Rózsaliget szomszédságában bújik meg. A nyári melegben az egyszintes épület ablakai tárva-nyitva szellőznek, a cicák a szúnyogháló mögött heverésznek. Rögtön tudjuk, hogy jó helyen járunk: cicalakra bukkantunk. S azonnal beleszeretünk!
A menhelyi cicák szelídek, s igen-igen szeretnek pózolni. Villog a vaku, készülnek a sztárfotók, mi pedig cserébe hálás dorombolást kapunk. A fotósunkhoz azonnal odaszegődik Johann, a fiatal kandúr. Itt ugyanis minden cicának neve, sőt, egyénisége van! Fotósunk, Ede a technikájával együtt kis híján becsomagolja a játékos, mindig kíváncsi Johannt. Péntek Miriam, akinek olyan szép cicás arca van, hét éve kezdett állatmentésbe Dunaszerdahelyen.
– Az első cicát az egyik lakótelepen találtuk, ő lett Mázli! – kezdi a beszélgetést a cicamentő. – Mázlit hazavittem, ápolgattam, majd kezdtem böngészni a szakirodalmat. Szerettem volna mindent megtudni a macskákról és a betegségeikről. Ebben maximalista vagyok. Majd mikor Mollyt találtam, úgy gondoltam: ahol egy cica van, ott elfér kettő is. Amikor a nyolcadik cicát vittem haza, a család lázadozni kezdett. Mégsem adhatunk otthont minden kóbor állatnak! Így négy éve macskamentő társaimmal megalapítottuk a polgári társulásunkat, majd létrehoztuk ezt a menhelyet.
Rengeteg a kóbor macska! A gazdik nem akarják etetni a sok éhes macskát, inkább kidobják őket. Az ivartalanításra sajnálják a pénzt, vagy pedig nem tartják humánus eljárásnak. – És az mennyire humánus, mikor az anyamacskát a kölykeivel együtt a sorsára hagyják?! – kérdezi Péntek Miriam. – Egyszer egy elhagyott udvaron egy beteg macska nyávogott, de hiába hívtam a rendőrséget. Végül bementem érte. Én tűzön-vízen átmegyek értük! – mondja Miriam.
Cicamenhely
A cicalak két részből áll. A kisebbik felében két helyiség szolgál az újonnan érkező cicáknak, ezek az elkülönített karanténhelyiségek. További négy helyiségben lakik a többi macska, kor és vérmérséklet szerint elosztva. Minden cica szabadon jár-kel, kivéve a műtétre várakozókat, és a műtét utáni lábadozókat. Az anyamacskáknak pedig kölykeikkel együtt külön ketrec jár. Így az anya nem tudja a kicsinyeit hordozni, de mivel biztonságban érzi magát, szorgosan szoptat. A menhely igazi lakásra hajaz: az ajtók szobáról szobára nyílnak, van bútor, asztal, kaparófa, cicajáték, macskaalom.
A cicalak jelenleg 60 macskának szolgál otthonául, ebből 15 kölyökmacskának. Májusban több anyamacskát is befogadtak a kölykökkel együtt. Némelyik egészen Nagyszombatból érkezett, mert ott épp helyhiány volt a cicaotthonban. Tegyük hozzá: a rengeteg macska rengeteg törődést igényel, amihez időre, és nem utolsósorban pénzre van szükség.
Péntek Miriam (Dunaszerdahely) a macskamentésben találta meg a hivatását. Szenvedélyesen szereti az állatokat, nem nézi tétlenül a szenvedésüket. Felkarolja az elhagyott cicákat, odaadóan ápolja a betegeket, gondozza, majd szerető otthont keres négylábú védenceinek. Boldog lehet az a macska, amelyik Miriam kezébe kerül! A képen: Miriam egy csokor öthetes kiscicával, akik Nagyszombatból érkeztek…
Fenntartás? Miből?
Egy ilyen menhely kiadásai havonta 2100–2300 euró között mozognak. A bérlet, a macskaalom és a macskatáp nagyjából 1000 euróba kerülnek, a költségek másik felét a mentett cicák orvosi kezelése, tesztelése és az ivartalanítása teszi ki. A polgári társulás idén először igényelhette a személyi jövedelemadó adó két százalékát, továbbá adományokat és felajánlásokat is szívesen fogadnak. – A közösségi hálón aukciókat szervezünk, és a befolyt összeget a cicák ellátására költjük. Ha pedig nincs elég pénz az alapítvány számláján, akkor saját zsebből térítek. A cicák nem nélkülözhetnek! – vallja Miriam.
A mentés
A mentésre szakosodott kis csapatot a városból és a környező falvakból hívják. Mentik a kidobott, magára hagyott macskákat, a baleset utáni túlélőket és minden beteg, segítségre szoruló cicát. Több százezer macska sínylődik az országban, jó gazdát találni minden cicának ilyen túlszaporulat mellett lehetetlen. Ne szépítsünk: nincs annyi gazdi, ahány kidobott állat. És mit csinálnak az emberek azzal, ami felesleges? Kidobják útszélre, kukába, megfojtják, elégetik(!), fejbe csapják, esetleg csak hagyják elpusztulni. Vagy odaadják a sintérnek, jó esetben a menhelynek (ahol a gazdátlan állat menedékre lelhet).
– Fülest kapunk, mi pedig megyünk. Ahol tudunk, segítünk. Amelyik cica szelíd, balesetet vagy traumát szenvedett, azt orvosi kesztyűben fogom meg és macskahordozóban szállítom. A félős, vadabb egyedekre pedig befogóketrecet használok, a belsejébe csaliként ételt rakok. Ahogy a cica bemegy, mindkét oldalon lezáródik. Ilyenkor egy pokróccal letakarom, ettől az ijedt macska megnyugszik. Ha szükséges, vastag munkáskesztyűt húzok, nehogy ijedtében megkarmoljon. Innen a karanténhelyiségbe vagy azonnal állatorvoshoz kerül. A mentés értelmetlen, ha nem tudunk karantént biztosítani. A látszólag egészséges cicának is lehet a társaira nézve fertőző betegsége – magyarázza az állatmentő.
Tudni illik! A macska az egyik legtisztább állat, ösztönösen használja az almot. A kölykök már három hetes koruktól utánozzák anyjukat, szobatiszták lesznek. A karantén vagy vesztegzár a járványügyi elkülönítésre szolgál. A gyanús állatot bezárják és monitorozzák egy jól elkülönített helyen: egy ideig figyelik, hogy nem mutat-e betegségre utaló tüneteket.
A karantén
A menhelyen két hétig karanténban, megfigyelés alatt tartják az újoncot. Miriam az első nap kipucolja a kóbor cica fülét (fülatkás lehet), féregtelenítőt ad, majd állatorvoshoz viszi, aki leteszteli, vagyis felméri a macska egészségügyi állapotát. A sok törődés hatására még a legvadabb cica is megenyhül. Ha a lappangási idő alatt a macska semmi tünetet nem mutat, elkezdik az oltási programot: először megkapja a kombinált oltást, és pár nap múlva kikerülhet a karanténból. Mehet a többi cicához szocializálódni (vagyis betagozódhat a cicák doromboló társadalmába). Egy hónap múlva megint átoltják és beoltják veszettség ellen is, majd egyéves kor előtt ivartalanítják: eltávolítják a petefészkeit és a méhét. A szakértők manapság az első és a második tüzelés között, vagy még az első tüzelés előtt (ekkor válik a macska ivaréretté) ajánlják a műtétet.
Ivartalanítás
Szlovákiában évente több százezer egészséges macskát tesznek el láb alól, mert nem kellenek senkinek… Régen faluhelyen nem volt annyi kóbor macska, mint most. A felesleges szaporulatot egyszerűen földhöz csapták, de ez ma már állatkínzásnak minősül. Így aztán kiviszik az erdőbe vagy az út mellé a kiscicákat, és a sorsukra hagyják. A falvak és városok pedig tele vannak – sokszor fertőző betegségeket terjesztő – macskákkal és kutyákkal. A megoldás az ivartalanítás lehet, ez azonban pénzbe kerül, és a macskások nem akarnak fizetni.
Pedig az ivartalanítás már rutinműtétnek számít, komoly és halálos betegségektől menti meg a cicát és sok kiadástól a gazdit.
– Az ivartalanítás mentorprogramunk része, amivel megakadályozzuk a felesleges szaporulatot. A nősténymacskákat már öt hónapos korukban ivartalanítjuk, míg a kandúrokat a hetedik hónapban. Sajnos, sokan elutasítják az ivartalanítást. Sajnálják rá a pénzt, esetleg nem tartják elég humánusnak, és inkább fejbe csapják a felesleges szaporulatot. Vagy pedig az anyát a kölykeivel együtt kidobják az utcára! – mutat rá a tényekre az állatmentő, aki hozzáteszi, hogy a műtéti beavatkozást csak egyszer kell megfizetni, ezért befektetésnek is felfoghatjuk. Nincs több véletlen párzás, hisz egy alomban akár 3-7 macska is lehet.
– A nőstény macska élete során rengetegszer képes kölykezni, és a felesleges cicákból lesznek a kóbor macskák. Gyakran az anyamacska a sok szüléstől legyengül, képtelen felnevelni utódait, a cicák így elpusztulnak. Ez pedig állatkínzásnak minősül! A baj ott kezdődik, hogy az állam nem szabályozza a macskák ügyét. Igazság szerint én kötelezővé tenném minden állattartónak, akinek nincs tenyészete, hogy a macskáját ivartalanítsa. Az állam a kóbor macskákkal sem foglalkozik, nem születnek idevonatkozó törvények és rendeletek. A mentést főleg önkéntesek végzik. Csakhogy kevés az önkéntes, nem tudunk minden kóbor állaton segíteni!
Az ivartalanítás kevesebb gonddal jár, mint a betegségeket kezelni, az utódokat beoltani, etetni, gazdához adni. Ivartalanítás után az állat nyugodtabb lesz, nem csavarog, megszűnik a területjelölési és csavargási ingere. Nem kóborol, nem lesz agresszív, nem okoz közlekedési balesetet, nincs újabb felesleges szaporulat – s ezzel esélyt adunk az utcákon sínylődő kicsapott cicáknak, mert nem növeljük többé a számukat.
A gyógyítás
Miriam mindig ugyanazokkal az orvosokkal dolgozik együtt. Tudják, hogy macskamenhelyet működtet, ezért némi árengedményben is részesül.
– Tesztek, vérvétel, röntgen és oltás ügyében a madi Nagy-Vet állatklinikához fordulok. Ha törést szenvedett macskát találok, azzal az érsekújvári állatklinikára sietek, ahol Vladimír Serafín, az ország egyik legjobb traumatológusa fogad. Az ivartalanítást pedig Pozsonyban az Animavet klinikán végeztetem – sorolja.
Vajon hogy telik Miriam egy napja?
Mindenképp sok-sok munkával. – Hétköznap fél ötkor kelek, és megetetem az otthoni cicákat. – (Kiderül, jelenleg nyolcan vannak.)
Ha van mentett macska, amelyik állandó felügyeletre szorul – műtét utáni lábadozás, szondás táplálás –, akkor azt is hazaviszi. Fél hatkor indul a menhelyre, fél nyolcig megeteti és ellátja az összes cicát, kitakarítja az almokat, majd munkába indul. Egy temetkezési vállalatnál adminisztrál. Munka után intézi a többi teendőt, állatorvoshoz szállítja a cicákat, majd munka után irány a menhely. Itt eltölt újabb két órát, hazaindulás előtt pedig még kimegy etetni a Vámbéry térre. (Ez azt jelenti, hogy enni ad az itt gyülekező kóbor cicáknak.) A kóborlás során rengeteg veszély fenyegeti a macskákat: verekedés más hímekkel, sérülések, csapdába esés, parazitafertőzések, kullancs okozta halálos fertőzések... Másrészt a kóbor macskák elidegenednek az embertől, agresszívek lesznek. A nősténymacskák szervezetét pedig megterheli a vemhesség és sok szoptatás. Az „ablakok alatt bagzó macskák” rettentő sok gondot okoznak a környéken: szagos, kijelölő vizelet, rombolások, vonítások...
Johannt, a fiatal, barátságos kandúrt három hónapos korában elgázolták. A fotósunkhoz azonnal odaszegődött. A riport végén a technikával együtt majdnem becsomagoltuk
– A kolléganőm a város északi részében teszi ugyanezt! – veszi számba a teendőket a menhely fenntartója, akinek a hétvégéje is a négylábú kedvencekről szól. A munkatársak, Erika, Ágika és Évike felváltva segédkeznek neki. Vasárnap pedig nagytakarítást tartanak: ilyenkor önkéntesek érkeznek, hogy mihamarabb végezzenek. Mindent fertőtlenítenek, lemossák az ablakokat és a talajt, valamint a bútort. Kezdetben egyedül volt mindenre, akkor hét-nyolc órába telt, mire végzett az egésszel. – Jó embereknek hála, mára jóval könnyebb a dolgom – mondja boldogan.
Cicatörténetek
Nem hiába mondják, hogy a macskáknak kilenc életük van.
– Volt olyan cica, amelyiket szájpadlástöréssel vittünk orvoshoz, többeket elgázoltak, de túlélték. Ha helyzet van, én tűzön-vízen át megyek értük. Két szép nagylányom van, Szilvia és Jázmin. Ők a mindenem, és a mentorált cicusok. Nekem tőlük szép az élet!
Végezetül még elmeséli a „hetedik cicus” történetét. – Épp osztálytalálkozón voltam, amikor a telefonomon felvillant egy értesítés. Egy cica kiesett a nyolcadik emeletről, rá egy üzlet tetejére! Mint utóbb kiderült, kidobták. Esett az eső, hiába hívtam a tűzoltókat és a rendőröket, az égvilágon senki nem segített. Felhívtam a férjemet, hogy szükség volna egy magasemelőre, amivel feljuthatok a macskához. Ügyesen kerített egyet, beültem a kanálba, felemeltek, ámde a kandúr nagyon rossz állapotban volt. Szinte már kihűlt állapotban, nehezen szedte a levegőt.
Futottam vele a pozsonyi állatorvoshoz, aki öt százalék esélyt nem adott neki a túlélésre. Fohászkodtam az égiekhez, ha már Pozsonyig kibírta az utat, akkor maradjon velünk. Egy héten keresztül naponta többször meglátogattam: végül életben maradt. Miután hazahoztam, úgy döntöttem: ha már ennyit küzdöttünk érte, nálam lesz a legjobb helye.
Örökbefogadás
A menhely célja nem a begyűjtés, hanem a cicák rehabilitációja: hogy betegségeikből felépüljenek, majd szerető otthonra leljenek. Csak így juthat hely az újabb rászorulóknak.
– Mivel cicáink rengeteg szeretetet, törődést kapnak, fontos, hogy jó helyre kerüljenek. Ezért benti cicaként adjuk örökbe őket. Az örökbefogadás ingyenes – magyarázza Miriam. Még hozzáteszi, hogy az új gazdival továbbra is tartják a kapcsolatot.
Az ember felelősséggel tartozik azért az állatért, amelyiket megszelídített. Sok gazdi, aki kidobja vemhes kedvencét az erdőbe (ivartalanítás helyett), erről elfeledkezik...
– Örömteli, hogy a koronavírus-járvány idején megnövekedett az örökbefogadások száma. Másfél hónap alatt 11 cicát adtunk örökbe, és a helyükre 15 macska, illetve kölyökmacska érkezett…
A cicusok eddigi hányatott sorsa a múlté, mert a cicalakban szeretet és cicaboldogság várja őket. A sok törődést pedig a szeretetükkel hálálják meg. Ettől olyan sugárzóan boldog Miriam és kis csapata.
Fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásaink: Doromboló négylábú: édes vagy veszélyes?; Kukorica Jancsi egy hűséges macska, mikor eltávozom, integet a mancsa
