Így vigasztaljuk a csemeténket, ha picit megüti magát. Semmi baj, gyorsan begyógyul majd, nyugtatjuk. Aztán fertőtlenítünk, és ha szükséges, ragtapaszt helyezünk a sebre. Szerencse, hogy nem történt nagyobb baj.
Nyárból az őszbe csúszni: az horzsolás. Az ember szeretne mindig ott maradni, ahol jó neki. Maradni a napfényben, a part mellett, a laza nyárestékben. Abban az évszakban, ahol valamiért mindig egy leheletnyivel könnyebb az élet.
Szeptember kíméletlen és undok tud lenni. Uzsonnásdobozok feltöltése, szakkörök, időhiány, rohanás. Beindul a jól ismert mókuskerék. Az időjárás eközben a bolondját járatja velünk. Néha komor és melankolikus.
Esőkabátot veszünk magunkra, de másnap kiengesztel a langymeleg. A klímakutatók azt mondják, örüljünk, amíg változnak az évszakok, amíg van nyarunk, s utána az ősz következik.
Örülünk, örülünk, de az éles váltások attól még nem jók. Ahogy Nádasdy írja versében, azok bizony mindent összekuszálnak.
A korai sötétedés és a rövid nappalok igenis zavaróak, még akkor is, ha apránként hozzájuk szokunk. A változás szükségszerű. Akkor is, ha olykor-olykor megkarcol minket. Aki ezzel dacol, szélmalomharcot vív. Aki pedig elfogadja, annak hamarabb gyógyul minden sebe.
Ahogy a gyerekeinket, úgy magunkat is vigasztaljuk meg. Felnőttként is jólesnek a bátorító, istápoló szavak. Hiszen ez tényleg csak egy kis horzsolás! Szerencse, hogy nincs nagyobb baj.
Nádasdy Ádám
Maradni, maradni
Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.
Ezek a nehezek.
Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.
