A stresszmentes élet csak álom. Van viszont egy-két trükk, melyekkel akár az állandó stresszt is kordában lehet tartani: és akkor életünk könnyebb, gondtalanabb lesz. Gondoljunk vissza egy olyan napra, amikor semmi miatt nem idegeskedtünk. Talán egy nyugodt hétvégére egy folyóparti házban. Mert ha akarjuk, ha nem, a 21. század számos stresszhelyzetet szül. Kinyomjuk reggel az ébresztőt, és máris nyakunkba zúdul egy csomó gond.
Bosszankodunk, mert száraz a kifli, a gyerek elfelejtette megírni a házi feladatát, az e-mail-fiókunk tele van üzenetekkel, a tanító néni ránk telefonál, munkából hazafelé dugóba kerülünk… S ha ezekhez a mindennapos stresszekhez hozzávesszük az esti híreket a háborúról, az árvizekről, a terrortámadásokról, egy telefonhívást egy rokon betegségéről, máris összeállt a napi stresszadag. Hogyan védekezhetünk a krónikus stressz ellen? Lehet-e egyáltalán?
Sajnos, nem lehet. De van egy lehetőség – elfogadjuk, hogy a stressz a mindennapok velejárója, az élet része. Megtanulhatjuk, hogyan reagáljunk a stresszre. Erre tanít bennünket egy amerikai pszichológus, dr. Elissa Epel a The Seven-day Stress Prescription című művében. A könyv arról szól, hogyan éljük meg az elkerülhetetlen élethelyzeteket, hogyan találjuk meg bennük a pozitív elemeket, amelyek a testünket éltetik. Felvázol hét egyszerű szokást, amelyeket játszva beépíthetünk az életünkbe, s amelyek a negatív stresszt pozitív tapasztalattá változtatják.
Fogadd el a bizonytalanságot
Tegye fel a kezét az, aki szereti a bizonytalanságot... Az emberi agy a bizonyosságot kedveli, mert csak az előre látható és stabil körülmények vezetnek a problémák megoldásához, a kreativitáshoz, a gondolatok szabad áramlásához. Igen ám, de az élet tele van mély bizonytalanságokkal. Soha nem tudhatjuk, találunk-e parkolóhelyet a közelben, s azt sem, hogy öt év múlva egészséges lesz-e a gyermekünk. Fejünkben állandóan ott motoszkál a kérdés, a „mi lesz, ha…”. Ez azt jelenti, hogy napjaink része a folytonos bizonytalanság. Mégis létezik erre egy könnyű megoldás: fogadjuk el, hogy soha nem tudhatjuk előre, hogyan alakulnak a napjaink. Ezért ne töprengjünk a jövőn, ne írjunk katasztrófa-forgatókönyveket, inkább legyünk nyitottak a sokféle lehetséges megoldás felé.
Ne törődj vele!
Bele tudsz szólni az ukrajnai háborúba? Aligha. Tehetsz valamit azért, hogy megjavuljon a munkahelyi helyzeted? Igen. Elissa Epel ezt mondja: „Ha úrrá akarunk lenni a stresszen, tudatosítanunk kell, min tudunk változtatni – mibe van beleszólásunk, illetve mibe nincs.”. Példának felhozta egy asszony történetét, aki súlyos beteg édesanyját ápolta. Nehezen tudta elfogadni, hogy nem tudja meggyógyítani őt, sem megváltoztatni a betegség lefolyását. Amikor megértette ezt, már minden erejét az ápolásra tudta fordítani, amivel sokat javított édesanyja közérzetén.
Gyakorlási javaslat: Írjuk össze, milyen gondok nyomasztanak bennünket, azután pedig válasszuk szét őket aszerint, hogy melyiken tudunk változtatni és melyiken nem.
A nőstényoroszlán
A „stressz” szó helyett használjuk ezt: „kihívás”. Apróságnak tűnik, de számos előnye van, ha a negatív kifejezést pozitívra cseréljük. A cserének köszönhetően üldözött gazellából önbizalommal teli oroszlánná változunk. „A kihívás után a test sokkal gyorsabban megnyugszik, mint a veszélyhelyzet után. A félelem és ijedség hormonjai sokkal tovább megmaradnak a szervezetben, ha folyton visszapörgetjük a negatív élményt. A kihívás esetében más a helyzet. A keletkezett stresszhormon erőssé tesz, szinte hegyeket tudunk megmozgatni, hatása olyan, mint amikor felmászunk a hegycsúcsra, majd leereszkedünk a túloldalon” – magyarázza Elissa Epel.
Tal Ben-Shahar amerikai pszichológus a SPIRE címszó alá sorolta be a spiritualitást, a fizikai és intellektuális aktivitást, a jó emberi kapcsolatokat és a pozitív érzelmi élményeket. Ezek jelenthetik ugyanis a boldogság esszenciáit. Miért hajszolnánk valami elképzelt boldogságot, ha konkrét tevékenységeket is végezhetünk, amelyek valódi boldogsághoz vezetnek? S ha ráadásul megtanulunk örülni a kis dolgoknak is, megnyílik előttünk az elégedett és értelemmel teli élet útja.
Gyakoroljuk az ellenállást
Talán furcsa, de a stressz legyőzésében hasznos a hideg vizes zuhany és a magas intenzitású intervallumedzés (HIIT). Ezek során a testet pozitív stressz éri, ami hasznos a szervezet számára, mert a sejtekben regenerációs folyamatokat indít el, ezáltal ellenállóbbakká válunk a stresszel szemben. Elissa Epel ezt a védőoltáshoz hasonlítja, amikor kis adagban szervezetünkbe jut a vírus, és ha ezután találkozunk a betegséggel, már könnyen legyőzzük a fertőzést.
Ki a szabadba!
Nem akarjuk szidni a mai életkörülményeket, de el kell ismernünk, hogy a mai világ megehetősen kaotikus, és számos kihívás elé állít bennünket. Napjaink nagy részét a négy fal között töltjük, szabad perceinkben a közösségi hálót böngésszük, este pedig leülünk a tévé elé. Sokkal egyszerűbb lenne kimenni a természetbe. Ez a legolcsóbb orvosság. Az új-zélandi orvosok kedvelik ezt az egyszerű gyógyszert, gyakran felírják a betegeiknek. Japánban pedig igen népszerű az erdőfürdő, amelyet „sinrin joku”-nak neveznek. Az erdei séta tehermentesíti az elmét, és csökkenti a vérben a stresszhormon, a kortizol szintjét. Nem kell megijedni, nem azt ajánljuk, hogy fürödjünk az erdei tavakban, bőven elég, ha néhány órát a fák között töltünk.
Mély ellazulás
A kutyasétáltatás, a sorozatnézés vagy a kötés lazulós időtöltésnek tűnik, de valójában nem az, mert odafigyelést kíván. A mély relaxálás az az állapot, amikor valóban nem csinálunk semmit, egyszerűen csak létezünk. Légzésünk lelassul, tüdőnkből több oxigén kerül a véráramba, csökken a vérnyomásunk, lassul a szívműködésünk – szervezetünk a mély ellazulás állapotába kerül. A relaxálás könnyűnek látszik, de nem az, mert nem könnyű elérni. A mély ellazuláshoz hozzásegítenek a légzőgyakorlatok és egyes ászanák, amelyeket jógázás közben sajátíthatunk el.
Az öröm hatása
Magunkon is tapasztalhattuk, hogy jobban le tudjuk küzdeni a stresszt akkor, amikor boldogok vagyunk, mégpedig azért, mert amikor örülünk, nem törődünk a stresszel. Nem kell erőfeszítéseket tennünk, hogy legyőzzük és megszüntessük rossz hatásait. Mit tehetünk, ha a boldogság nem hullik az ölünkbe? Csak annyit, hogy elébe megyünk: megkeressük azokat a lehetőségeket, amelyek örömmel töltenek el bennünket.
