Mit ne mondjunk, véletlenül fedeztük fel a karvai kertészeti iskolát: a töltés mellett szedelőzködtünk, mikor felnéztünk. Jé, milyen csodás villa, igazi olaszos hangulata van a kis terasszal! Kiderült, hogy jól gondoltuk, mert a középiskola az egykori Szarvassy-kastélyban kapott helyet.
A Duna mentében, egy tündéri faluban, Karván bújik meg ez a vidékfejlesztési iskola: az utolsó igazi magyar kertészeti középiskolának számít. A nagy hírű gadóci mezőgazdasági iskola örökösének vallják magukat. Az igazgató úr, Varga Péter, akivel bebarangoltuk az iskolát.
A karvaiak azelőtt 90 hektáron gazdálkodtak, és állattenyésztés is folyt a tangazdaságukban. Mára ebből maradt 5-6 hektár, de látványos hektárok: a kis kertészek itt aztán mindent kipróbálhatnak, hiszen szürke minden elmélet, és zöld az élet aranyfája! Jó lenne hinni abban, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztés a reneszánszát éli, a gabonatermesztés ugyanis mostanság nagy válságban van (mint ahogy később megjegyzi az igazgató úr is).
A kép a felújítás előtti állapotot mutatja: a teraszról a töltésre látunk, s hallgathatjuk, hogyan „fecseg” a Duna.
Kertész leszek, kelő nappal én is kelek!
Karván ma már virágkötészetet is oktatnak: abból kiindulva, hogy felfutó ágban van nálunk avirágkötő szakma. A kerettantervet magyarországi iskoláktól hozták át, végül a szlovák nyelvű iskolák is átvették tőlük az oktatási programot. Akiket azonban mi csodálunk, azok a kis kertészek. A kertészek, akik „a kelő nappal kelnek”, és a földeken szorgoskodnak, persze a modern kertészeti irányzatokkal összhangban...
Varga Péter, az igazgató
Karva ma már négyéves kertészeti középiskolaként is működik, a szakirány érettségivel végződik. Az első két évben a tanulók általános kertészeti ismereteket szereznek, később pedig szakosodnak: vagy kerttervezést-kertépítést tanulnak, vagy szőlészetet-borászatot. (Ezenkívül már csak a modori középiskolában lehet borásznak tanulni, ott persze szlovák nyelven.)
Ráépülő tanulmányi programokat is indítottak, ahol könyvelési, ügyviteli és gazdálkodási ismereteket, valamint idegen nyelvet tanulhatnak a diákok, akik vállalkozói képesítéssel végeznek. Azok a rátermett tanulók jönnek ide át, akik a hároméves szakképzés után érettségizni szeretnének.
Az üvegházkomplexum hat hajóból áll, az egyikben éppen szaporítás folyik. Nem a kommersz termelés a lényeg, hanem hogy a diákok minél több növényt megismerjenek.
Virágjaik a szomszédban
A karvaiak évente 40-50 ezer egynyári dísznövényt termesztenek, továbbá 10-15 ezer zöldségpalántát. Van fél hektár új telepítésű gyümölcsösük. Egy magyar pályázat segítségével berendeztek egy kis feldolgozót, ahol professzionális gépek segítik a munkát. A megtermelt gyümölcs egy részét a saját konyhájukban hasznosítják, az almából ivólevet készítenek, de van alma-meggy keverékük és szőlőlevük is. Még lekvárt is főznek, továbbá gyümölcsöt és zöldséget aszalnak.
A dísz- és évelő növényeket eladják a közeli falvakba: Komárom városa is tőlük vásárolja az egynyári virágokat.
Külföldi szakmai utak
Az Erasmus programban együttműködnek külföldi iskolákkal. Kertépítő diákjaik idén Milánóban jártak, tavaly pedig Londonban, a világ második legnagyobb botanikus kertjében, a Kew Gardens-ben gyakorlatoztak. A kertészek számítógépes grafikával profi kertterveket tudnak készíteni. Magyar nyelven folyik az oktatás, de alkalmazzák a szlovák szakkifejezéseket is. Van autóvezetői szimulátoruk, hisz a tanulók számára fontos a jogosítvány megszerzése.
Az iskola történetéből
A háború után megalakultak a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok, tehát szükség volt szakemberekre. Karván ideálisak voltak a körülmények (ez az ország egyik legmelegebb része) ahhoz, hogy ide települjön egy mezőgazdasági iskola.
Az első tanév 1953-ban indult: a növénytermesztés mellett állattenyésztést is oktattak, de gépszerelő műhelyük is volt kovácsinasokkal. A kezdeteknél érdekes szakmákat találunk az évkönyvekben, ilyen volt például a bognáré. A bognár az ötvenes években kereket gyártott, csak aztán eltűntek a lovaskocsik, s a bognárképzésből kádárképzés lett (ők hordókat, kádakat, dézsákat gyártottak). Az ő örökségüket viszik tovább a mostani asztalos tanulók.
Az elmúlás fájdalma
1989 után, a szocializmus bukásával megcsappant az érdeklődés a mezőgazdaság iránt: a piacot elárasztották a külföldről behozott zöldségek, gyümölcsök és húsok. Minek itthon drágán termelni, ha a szupermarketek olyan olcsók? Megszűnt a nagy tradíciójú mezőgazdasági középiskola Gadócon, de a nagysurányi és az udvardi iskola is. A nagy öregek, akik Gadócon végeztek, azóta is krokodilkönnyeket hullatnak, mert az iskola egyben szellemi műhely is volt; eme szerepében pedig azóta is pótolhatatlan. (Azóta a jó hírű pöstyéni kertészeti középiskola is megszűnt, sőt az éberhardi is.)
Ma már kevés vidékfejlesztési iskola van talpon az országban, pedig a gyümölcs és zöldség sosem volt ilyen drága, a húsról nem is beszélve. A gyümölcsöt és zöldséget pedig még mindig külföldről hozzuk be...
Dél-Szlovákiában egy kezünkön meg tudjuk számolni a termesztőket – épp itt, ahol létjogosultsága volna a mezőgazdaságnak! Nem ellentmondás ez? Főleg annak fényében, hogy zöldségfronton az olcsó világnak nagyon is leáldozott.
Nő, aki mezőgazdász!
A kilencvenes években, mikor döcögött az iskola, Karván mezőgazdász lányokat is képeztek a vidéki szolgáltatások számára. Ez a hosszú név egy hároméves szakképzést takart: szépen, magyarul gazdasszonyképzőnek mondanánk. A lányok kertészkedni tanultak, főztek a gyakorlókonyhában, átjártak a búcsi szövetkezetbe a haszonállatokhoz, üzletvitelt is tanultak, na meg egy kis szabás-varrást.
Aztán ennek is leáldozott, s Karván új szakokkal kísérleteztek: pincér-szakács szakot nyitottak, hisz a gasztronómiának is köze van a vidékhez. (Hogyisne, még ha manapság gyárakban gyártják is az élelmiszert. A jó alapanyag azonban még mindig a földben terem, a húsmarha pedig kérődzik...)
A gyümölcsfák fölé húzott jégháló a fényt is szűri, befolyásolja a gyümölcs színeződését is. A gyümölcsösben a kis kertészek tudják a metszést gyakorolni: van itt alma, körte, őszibarack, szilva, meggy, sárgabarack...
Digitális meteorológiai állomás. Egy mobilapplikáción keresztül lehet figyelni a szél sebességét, a páratartalmat a levélzónában. Ez azért fontos, mert a gombás megbetegedés egy bizonyos páratartalomnál üti fel a fejét.
A képen az igazgató úr.
A gyümölcsösben akkumulátoros fűkaszát használnak.
