Körbevesznek jó barátok... családtagok. Család és vállalkozás. A kettő nem illik egybe?
Dehogynem, sőt, sikersztorit, boldogságot is hozhat, ha el tudjuk különíteni a munkát és a családot. Azt, hogy hol kezdődik a munka, és mikor van családi vacsora.
Retkes Rebeka
Felvidéki manufaktúra
Ma már a párkányi nénike biciklikosarából is szikvizes üveg lóg ki, és már a trendi kávéházak is igényt tartanak a felvidéki szikvízre. A fő aktorok a családi vállalkozásban az apa, Retkes János (52) és csodaszép lánya, Rebeka (26). Ami érdekesség: a szikvízzel családi hagyományra alapoztak. Már a dédpapa is szikvízben „utazott”! Az ebedi dédnagyapa, Gurbicz Mihály a visszacsatolást követően kezdett hideg kútvízből szikvizet gyártani. Az akkori eljárás a mostanihoz képest kezdetleges volt, a vizet mindössze szén-dioxiddal dúsította. Rebeka nagymamája még hatévesen dolgozott a dédapa üzemében...
Majd 14 szorgos év után a kommunista rezsim felszámolta az üzemet. És jó 60 év elteltével a család újból a szikvíz felé fordult. Rebeka Budapesten közgazdászként végzett, a szerelem is a magyar fővárosban talált rá, de a szülőföld hazahúzta: otthon kezdett vállalkozásba.
Kevesen tudják, hogy a szikvíz itteni találmány, mégpedig Jedlik Ányosnak, Szímő szülöttének a nevéhez fűződik (ő találta fel a dinamót is). Ja, és azt is illik tudni, hogy a szikvíz hungarikumnak számít.
– Semmi mást nem lehet annyira magadénak tudni, mint egy családi vállalkozást – vallja lelkesen Rebeka. – A név ugyanaz, de a mi szikvizünk már más technológiával készül. A mi berendezésünk mechanikus szűrést végez, majd aktív szénszűrés által kiszűri az ammóniát, az arzént, a mangánt és a sót, végül pedig egy UV cső csírátlanítja a vizet. Ezáltal kristálytiszta, selymes vizet kapunk, amit lehűtünk 6 fokra, és szén-dioxiddal dúsítunk. Szőgyénben hoztuk létre a manufaktúránkat, mert Szőgyén felénk az utolsó falu, ahol még csallóközi vízellátás van. Ezért is olvasható a palackokon a felirat: „Tiszta forrás a Csallóköz szívéből” – magyarázza Rebeka, aki ódzkodik a szódavíz kifejezés használatától.
Mert ez volt az első, amit megkérdeztünk tőle: Mi a különbség a szóda és a szikvíz között?
– A szóda megnevezés felhígult. A mai dizájnos szódagépek – mint a sodastream – csak a csapvizet dúsítják szén-dioxiddal. Nem működnek másként, mint az egykori patronos szódásüvegek. Mi a vizet megtisztítjuk, lágyítjuk, és csak ezután dúsítjuk szén-dioxiddal. Ez az első termék Szlovákiában, amely a Felvidéki nevet viseli.
– Tudjuk, hogy ezzel a döntéssel leszűkítjük a piacunkat – folytatja Rebeka. – A zöld-fehér szín is erre utal. Nem bánjuk, mert a közösség lelkesen visszaigazolta, hogy kell neki a felvidéki termék...
Bár a szezon eleji indulással késtek, mivel későn szállították le a gyártóberendezést, mára teljesen kifogytak: az előrendelt 7000 palack mind a piacon van, rotációs formában.
– Jövő tavasszal a duplájával szeretnénk folytatni, illetve gasztropalackokat forgalmazunk majd a vendéglátóhelyek számára.
Rebeka felel a marketingért és a kapcsolattartásért, édesapja pedig a termelésért.
– A szikvíz három kiszerelésben kapható. Az 1-1,5 literes palackok mellett a 25 literes ballonos kiszerelés is kapható a vendéglátóegységeknek.
Terveink között szerepel, hogy a Csallóközben, a Gömörben és a keleti végeken is legyen majd egy bázisunk, hogy az egész Felvidék számára biztosíthassuk a Felvidéki szikvizet.
A ReyBag az egyetlen hazai iskolatáska-márka!
A zselízi Mira Office épp a generációváltás előtt áll, ami minden családi vállalkozás szempontjából kritikus. Szlovákiában csak a vállalkozások harminc százaléka éli túl az első generációváltást. Szóval, a tulajdonosok nagyon vigyáznak, hogyan lépjenek. A „legkirályabb iskolatáska” márkáját három éve alapította a Csenger család.
– Szüleim 11 éve nyitottak egy papír-és írószerboltot Léván, majd később Zólyomban. Az üzletekben először magyar és cseh iskolatáskákat forgalmaztunk – kezdi a beszélgetést Adrienn, aki ötödik éve dolgozik együtt a szüleivel. Öccse, ifjabb Tibor pedig három éve csatlakozott hozzájuk. – Az én ötletem volt a saját iskolatáska! – folytatja. – Az egyik márkaképviseletet egyik napról a másikra elveszítettük. Ekkor jött az ötlet, hogy legyen egy saját márkánk, amit ezentúl senki nem tud majd elvenni tőlünk. A többi már csak rajtunk múlik...
Ők az egyetlen hazai iskolatáska-márka... Adrienn ötlete volt a márkaépítés és a dizájn
Az első – hat darab iskolatáskából álló – kollekciót Adrienn photoshop segítségével tervezte meg. Azóta évről évre egyre szebb iskolatáskák készülnek a ReyBag márkanév alatt.
– Saját dizájnt alakítottunk ki, és mindig szettekben gondolkodunk. Az egész táskát mi tervezzük, a hozzá való anyagokat, mintákat, színeket is mi válogatjuk. A táskákhoz tornazsákot, füzettartókat és tolltartót is kínálunk. Kifejezetten elsősöknek ajánljuk iskolatáskáinkat! Kompakt, merev falú táskákat tervezünk, melyek belseje könnyen áttekinthető. A hátizsák forma már nagyobb diákoknak való – magyarázza Adrienn. A gyártást kiküldik Kínába, mert Szlovákiában nincs táskagyártás, de a környező országokban sem. Az ok nagyon egyszerű: nem éri meg!
A gyártónk Németországnak gyárt táskákat, ezért a minőség garantált. Egy vajdasági magyar családi vállalkozással is egybedolgozunk, ők is varrnak a számunkra – teszi hozzá.
Az idei kollekció 17 különböző dizájnból áll. Itthon több mint nyolcvan boltban értékesítenek, és Magyarországon is egyre nagyobb sikereket érnek el. Piacvezetés a cél, hiszen a ReyBag az egyetlen hazai iskolatáska-márka! A legkirályabb táskáról még tudni kell, hogy a legkönnyebb iskolatáska a piacon, ami fontos szempont egy 6 éves gyereknek. Kihagyták belőle a felesleges kütyüket, mint a mágneszár és az alumíniumkonstrukció. A pántok három helyen állíthatóak, a hátrész illeszkedik a gerinchez, és szellős. Megszólítottak öt hazai véleményvezér anyukát a világhálón, hogy teszteljék és véleményezzék a táskákat.
– Az elején, mikor gazdasági végzettséggel a kezemben munkába álltam, mindent meg akartam reformálni – folytatja Adrienn, aki a marketinget is viszi. – Apukám addig a stratégiát fejben „írta”. Én az ötleteimet papírra vetettem, hogy mindenki számára olvashatóak legyenek. Felépítettem egy webáruházat, és ma már az eladási stratégiát is én dolgozom ki. Öcsém az informatikával és a működtetéssel foglalkozik, anyukám mindig is a pénzügyekre figyelt. A kezdetekkor 6 embert alkalmaztunk, mára 27 munkahelyet biztosítunk.
További céljuk a választékbővítés: egy hátizsákos kollekciót szeretnének piacra dobni. Az új táskákhoz már hazai és magyarországi illusztrátorok kreatív segítségét kérik. Zselízi raktárukat pedig kinőtték, a közeljövőben új helyre költöznek. Csengerék szenvedéllyel dolgoznak, a döntésektől nem félnek, céltudatosan menetelnek előre. Szorítsunk nekik!
Szenvedélyes tészták egy szenvedélyes lánytól
A komáromszentpéteri Ma-ja tésztái igenis így készülnek: szenvedéllyel és tűzzel. A cég azért érdekes, mert náluk is a következő generáció – Cintia – színre lépésével gyorsult fel a saját termékvonal kiépítése. Majtán Cintia 27 évesen vette át a családi tésztagyárat, s szíve azóta a gyártósor dallamára dobog. Nagyot álmodik, és szorgosan dolgozik, hogy álma egyszer valóra váljon.
– Gyártásvezető vagyok egy tésztagyárban, melyet szüleim alapítottak húsz évvel ezelőtt – kezdi csillogó szemmel. – Munkám sokrétű: én osztom be a munkásokat, én rendelem meg az alapanyagokat, felügyelem a gyártást, illetve én adom ki és veszem át az árut. Kardinális kérdésekben egyelőre még édesapámé a döntő szó, ám a gyártás már az én felelősségem.
Majtán Cintia
– A családi üzemek átka: mi lesz, ha a gyereket nem érdekli a családi biznisz... Magától értetődő volt, hogy egyszer te veszed át a vállalkozást?
– Egyáltalán nem – mondja határozottan. – Művészléleknek tartom magam. Számítógépes grafikát tanultam, és nagyon élveztem. Mikor diákmunkát kerestem, a szüleim felvetették, hogy dolgozzak otthon. Az alapoktól kezdtem: besoroltak a férfiak mellé a gyártásba, velük hordtam a hatalmas szitákat, az asszonyokkal együtt csomagoltam a tésztát. Lediplomáztam, ám még mindig két műszakban dolgoztam, idővel beletanultam az irányítómunkákba is. Hagytam magam sodortatni az árral, és lassan szívügyemmé vált, hogy mi lesz cégünk sorsa. S mivel nincs fiú a családban, a húgom pedig mást szeretne csinálni, nekem maradt a kormányrúd.
– Nem szeretted volna mégis a saját utadat járni?
– Ma már ez az én utam! Az egyetem után egy ideig kerestem a helyemet. Édesanyám mindig azt hangoztatta, hogy mindent alulról kell kezdeni, csak úgy juthatunk feljebb. Nálam ez a forgatókönyv bejött. A gyártásban eltöltött idő alatt rengeteg tapasztalatot szereztem, közben új ötletem támadt: ezt lehetne megújítani, amazt...
Nem vagyunk megacég, ám mégis büszke vagyok a szüleimre, akik egy generáció alatt rengeteget elértek. Édesapám szinte a semmiből indult. Sokat kellett dolgozni azért, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk.
– Nap mint nap több ember munkájáért felelsz. Hogyan tudsz fiatal nőként helytállni?
– A beosztottak többsége jóval idősebb nálam, és bizony van, aki ezzel nem tud mit kezdeni. Arról nem is szólva, hogy nemrég még én is lent dolgoztam velük. A férfiak keményebbek, és nem annyira elnézőek, mint mi, nők. Azt látom, hogy a nők a még több munkával igyekeznek bizonyítani. Az emberek elvárják, hogy egy nő legyen nőies, ám határozott. Ez együtt nemigen megy, és nehéz, hogy néha ne menjek át teljesen férfiba...
– Mik a jövőbeli terveid?
– A közelmúltban sokat fejlődött a cég, korszerű gépekkel igyekszünk hatékonnyá tenni a gyártást. Húsz éven keresztül nem volt saját termékünk, árnyékcégként működtünk, bedolgoztunk másoknak. Mára már – Klasy néven – saját termékeink is elérhetőek a boltokban. Manapság sok ember szenved gluténérzékenységben, ezért gluténmentes termékekben is gondolkodom. Ez a jövő zenéje. A marketinget is véresen komolyan veszem, weboldalfejlesztést tervezek.
– Végezetül muszáj megkérdeznem: ha már tészta, akkor melyik a kedvenc tésztaételed?
– A bolognai spagetti, ami a közhiedelemmel ellentétben nem spagettitésztából, hanem az eredeti receptúra szerint szélesmetéltből készül. Természetesen a saját, öttojásos szélesmetéltünkből készítem el (kacsint).
A Kenzel kerékpárok
A Kender család kerékpárgyára Ógyallán található. Kender József, az édesapa a rendszerváltást követően kezdett vállalkozni. Zöldségfelvásárlással kezdte, majd a gútai Babetta gyárnak szállított alkatrészeket. Idővel áttért a kerékpáralkatrészek forgalmazására, olasz és cseh bicikliket hozott be az országba.
– 1995-ben kezdtük az összeszerelést – mesél a kezdetekről. – Kész alkatrészekkel kezdtünk. Két évre rá elkezdtük a felni, majd a teljes kerék gyártását, később ez bővült az acélvázzal, majd a villával. 2001-től pedig magunk festjük a kerékpárokat, egyedi színeink is vannak. Három éve saját matricákkal dolgozunk: a mi bringáink igazából ettől különlegesek!
Mára a Kenzel gyártócsarnokai 35 ezer négyzetméternyi területet foglalnak el. 150 fajta kerékpárt szerelnek össze és gyártanak, így a vásárló sokféléből válogathat. Saját dizájnőreik és technológusaik vannak, akik évről évre új modelleket álmodnak meg. A gyerekek szinte „belenőttek” a cégbe.
– Mindenkinek megvan a maga dolga – mondja Kender Roman. – Én a gyártást felügyelem, Mónika, aki most gyermekgondozási szabadságon van, a vállalat marketingrészét viszi, igazából ő reprezentálta céget. Most én helyettesítem. Édesanyám a pénzügyekkel foglalkozik, édesapám pedig mindenes: felügyeli az egész gyárat.
Nincs megállás. Mára egész szettjeik vannak. A kollekció a bringa mellett kiegészítőket, táskákat, gyerekülést és ruházatot is tartalmaz.
A kezdetekben egyszemélyes vállalkozás voltak
József egy Zsigulival és utánfutóval járta az országot, mindenkivel személyesen tárgyalt.
– A fiatalok nagyon jól végzik a munkájukat – mondja nevetve. – Nemsokára ők viszik tovább a Kenzel márkát, én csak a háttérből fogok rájuk figyelni! Huszonkét évvel ezelőtt mindössze tízen dolgoztunk a cégnél, mára 75 munkahelyet biztosítunk – magyarázza.
A gyártás egész évben folyik, a tavaszi hónapokban havonta 3000 kerékpár hagyja el a szerelőcsarnokot. A forgalmazásnak a tavasz és a nyár – áprilistól júliusig – a szezonja, de ez erősen időjárásfüggő. A leggyengébb hónapok az október és a november. Decemberben kezdik a külföldi gyártást, ugyanis Szlovákián kívül még 14 országban forgalmaznak Kenzel kerékpárokat. Május végén fejezték be az új katalógusukat, és a júliusi németországi kerékpár-kiállításon (ez a legnagyobb volumenű kerékpár-kiállítás!) már be tudták mutatni a jövő évi modelljeiket. Ősztől már a 2020-as kollekció tervein dolgoznak...
– Mi voltunk az elsők, akik itthon behoztuk a retrókerékpár-stílust, mert hittünk benne! – veszi át a szót Roman. – Az idei fejlesztésünk pedig egy nagyon könnyű, alumíniumvázas, összecsukható, csomagolható kompakt kerékpár, ami elfér egy nagyobb táskában, és autóban, liftben is szállítható. Az ógyallai üzletünk mellett van egy pozsonyi is, és mindkét helyen szervizelünk.
A széles modellkínálatban az elektromos kerékpárok is megtalálhatóak. Ezek Nyugat-Európában nagyon felkapottak, és nálunk is egyre népszerűbbek. Számos projektben vettek részt: Oslóba például kölcsönözhető utcai elektromos kerékpárokat szállítottak. A jövőben új csarnokot szeretnének építeni, továbbá bővíteni szeretnék a vázgyártást. A festés területén pedig a robotizálásban van a jövő. Szóval, a Kenzelnél kész terve van a terjeszkedésnek...
