Csodatévő zarándoklat

A zarándokutak már nemcsak a vallásos embereket vonzzák, hanem a kíváncsi turistákat is. Viszont több száz kilométert legyalogolni korántsem egy leányálom. Aki azonban útra kel, az változtatni akar az életén, vagy legalábbis szemléletváltásra vágyik. Azt mondják, aki végigmegy egy-egy zarándokúton, az az élet nagy kérdéseire választ talál. Mégis miben rejlik a zarándokutak csodája?

Minden vallásban megtalálható a zarándoklat, amely testben és lélekben egyaránt fejleszti és megedzi az embert. A zarándok definíciója szerint az a hívő, aki egy távoli szent helyet hitbuzgóságból keres fel. A modern kori zarándok azonban már nem csupán hitbuzgóságból vállalkozik a hosszú útra, hanem egyszerűen kíváncsi, mi történik vele az út során, illetve az önmegvalósítás gondolata lebeg a szeme előtt. Nemcsak a szent hely felkeresése foglalkoztatja őt, hanem az is, hogy gyaloglás közben megtalálja élete értelmét, a szellemi békéjét és a lelki nyugalmát.

A zarándoklat nehézségei

Rengetegen teszik meg az utat annak reményében, hogy az megváltoztatja az egész életüket. Pedig a gyaloglás közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Az ember többkilós hátizsákkal vág neki a nagy útnak, de rögtön az elején át kell gondolnia, mit tesz abba. Sokan arról számolnak be, hogy az első néhány kilométer megtétele után kiszedtek minden felesleges holmit a táskájukból, s azokat a kukába dobták. Ekkor döbbentek rá, hogy nemcsak a hátizsákban cipeltek felesleges dolgokat, hanem az életükben is. A cipő nyom, a boka beduzzad, vízhólyagos a láb – az ember elfáradt gyaloglás közben. Ami viszont kárpótolja a vándort, az a csodaszép táj, és az, hogy sosincs egyedül útja során.

Egyedül vagy közösségben?

Az igaz, hogy a zarándokok többsége egyedül vág neki a nagy útnak, mégsem marad teljesen egyedül a gyalogtúrája során. Az utazók családjába kerül, ahol meglepően konstatálja, hogy mindenki a segítségére van: ha éhes, étellel kínálják, ha szomjas, megitatják. Ha sebtapaszra van szüksége, kerítenek neki. A társaktól, akik az utazás során mellé szegődnek, mindig tanulhat valami újat, sőt, úgy tartják, hogy az ember mindig találkozik valakivel, akinek fontos mondanivalója van a számára.

A leghíresebb keresztény zarándokút a Szent Jakab útja, az El Camino, amely Santiago de Compostelába vezet. Több útvonal is létezik, de mindegyik a santiagói székesegyházba viszi a zarándokot, ahol Szent Jakab apostol, Spanyolország védőszentjének földi maradványait őrzik. Az út jele a fésűskagyló, amely a zarándokút mentén mindenütt megtalálható.

Az ősrégi zarándokút Franciaországban kezdődik, áthalad a Pireneusokon, és végül Spanyolországban végződik, körülbelül 800 km hosszú. A zarándokút mentén városok, szálláshelyek, éttermek, műemlékek találhatóak, amellett, hogy a táj gyönyörű, s az út a világörökség részét képezi.

Tényleg csoda történik?

A zarándokló gyalogol és gyalogol, napsütésben, szélben és esőben. Akár napi 30-40 kilométert is. Az biztos, hogy aki szívós, és van akarata, az út végét eléri, bár a zarándoklat nem egy versenyfutás. Itt nem az számít, ki ér a célba hamarabb.

Hogy milyen csoda történik a vándorral a zarándokút közben vagy a végén, az teljesen változó és emberfüggő, ugyanis mindenkire máshogy hat a hosszú és fáradságos út. Van, aki ott folytatja az életét, ahol abbahagyta, és van, akinek rögtön gyökeres változás áll be a mindennapjaiban. Legtöbbször átértékeli az eddigi életét és a kapcsolatait, s csak miután hazatér, érzi magán a nagy változást. Az az egy biztos, hogy mindenkit megérint az út, vagy így, vagy úgy.