A dália az ősz legszebb virága, az újabb trendek nagyon felkapták. Nálunk régen minden virágoskertben ott volt, aztán háttérbe szorult.
Pedig gyönyörű, főleg csoportosan mutat jól.
A fáktól távoli helyeket szereti, legalább 6 órás napsütéssel, s a jó vízáteresztő talajt (a pangó vizet ki nem állhatja).
A virágokat Soós Ádám bodaki kertjében csodáltuk meg; s melléjük mindjárt gondozási tanácsokat is kaptunk. A dália nem fagyálló: ezért gumóit csak májusban ültessük ki!
Ha szeretnénk, hogy előbb virágozzon, érdemes januárban vagy februárban egy meleg, világos helyen, cserépben előnevelni.
Mikor kihajt – kb. 15 cm hosszú hajtásokat ereszt –, érdemes a hajtásokat visszacsípni, hogy jobban elbokrosodjon.
Szaporíthatjuk is, a lecsípett, hosszabb hajtásokat perlites szubsztrátba beszúrva; így jövőre új növénykékre tehetünk szert. Kiültetve nem igényes, de szereti a tápanyagban gazdag talajt és az öntözést... Érdemes kis murvát vagy apró kavicsot keverni a földjébe, esetleg szerves trágyát (abból is kapni fertőtlenített granulátumot).
Mindig vágjuk le növénykénk elszáradt virágait, ez serkenti az új virágok képződését.
Gumóit ásóvillával, a szár húzása nélkül szedjük fel, utána érdemes a földtől megtisztítani, és hűvös, száraz helyen teleltetni papírzsákban vagy újságpapírba csavarva.
