Az ún. tromboembóliás betegségek legsúlyosabb formája a tüdőembólia. Mielőtt bővebben szólnánk e gyakori betegségről, tisztázni kell az alapfogalmakat.
A trombózis véralvadék/vérrög (trombus) képződése az éren belül – a vérrög akadályozza a vér zavartalan áramlását, azaz a szervek, szövetek oxigénnel való ellátását. A vérrög azonban nem mindig marad keletkezése helyén: a véráram tovasodorhatja – e tovasodort vérrög neve az embólus. A végül megrekedt embólus ugyancsak gátolja a vér zavartalan áramlását.
Az egyik leggyakoribb megrekedési hely a vénás („elhasznált”) vért a szívből a tüdőbe szállító tüdőartéria. Ha tehát az embólus elzárja ezt az artériát, akut (heveny) tüdőembólia keletkezik. A tüdőbe sodródó embólus leggyakrabban az alsó végtag vénáiból (visszereiből) származik. Álló helyzetben a vérkeringés a lábszár vénáiban meglehetősen lassú. Még lassúbbá válik a kitágult, rugalmasságukat vesztett varixok esetében.
A vénás keringés meglassúbbodása, a vér pangása az erekben a vér alvadékonyságának fokozódásához vezet. Előbb-utóbb vérrög alakul ki, amelyből embólus sodródhat tova, egészen a már említett tüdőverőérig. Az így kialakuló tüdőembólia tehát tulajdonképpen nem önálló betegség, hanem hirtelen kialakuló szövődmény.
A vázolt kórfolyamatból következtethetünk arra, hogy mely alapbetegségnél, állapotoknál kell gondolni a tüdőembólia veszélyére. A legnagyobb rizikót természetesen az alsó végtag visszereiben történő, véráramlást befolyásoló balesetek (lábtörés), nagy csont- és ízületi (ortopédiai) műtétek jelentik.
Különösen akkor, ha ezek a beteget ágyban fekvésre (immobilizációra) kényszerítik. Ilyen kikényszerített immobilizáció jön létre azonban a hat órától tovább tartó repülőút (autózás) során is. Ugyancsak rizikófaktort jelent a hormonális antikoncepció, de olykor maga az elhúzódó szülés, gyermekágy is fokozhatja a véralvadást. A véralvadásra való hatása miatt a dohányzás is a tüdőembólia rizikófaktora.
A tüdőembóliás betegek körülbelül egyharmadánál azonban nem regisztrálható rizikófaktor – náluk valóban „derült égből villámcsapásnak” tűnik a rosszullét. Sajnos körülbelül minden tizedik esetnél a tüdőembólia azonnali, hirtelen halált okoz.
Milyen panaszok, tünetek esetén merül fel a tüdőembólia gyanúja? A beteg hirtelen óriási, ütésszerű fájdalmat érez a szegycsont mögött – ott, ahol a nyakkendő lóg –, halálsápadt, levegő után kapkod, esetleg szaporán, felületesen lélegzik. Ajkai pillanatok alatt elkékülnek, és sokkos állapotba kerül: azaz pulzusa gyorsul, vérnyomásának felső értéke 90 alá esik. Nem ritkán el is ájul.
Mit tehet a laikus szemtanú?
Azonnal hívja a 155-ös számot, s röviden mondja be a beteg panaszait. Ügyeljen arra, hogy a beteg – állapotának romlása miatt (eszméletvesztés) – ne szenvedjen sérülést. Amennyiben a beteg eszméletlen, s a nyaki verőerén nem tapintható a pulzusa, kemény alapra (padló, járda) fektetendő, és azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést (szívmasszázst) az ismert szabályok szerint. Az újraélesztés a gyorsmentő megérkeztéig folytatandó!
