Nagyon fiatal, tele életörömmel és tervekkel. Egy lány, aki friss diplomásként azzal foglalkozhat, amivel a legjobban szeret: festészettel. Beszélgetőtársam a komáromi Golasz Tímea.
– Kezdetben a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán, biológia-rajz szakon tanultam – kezdi. – Amikor befejeztem az alapképzést, eldöntöttem: most már csak a képzőművészettel akarok foglalkozni. Mesterképzésben a képzőművészetet választottam. A rajziskolában Szilva Józsefnél tanultam. Jóska bácsival a mai napig jóban vagyok. Találkozunk, konzultálunk a festészetről. Az egyetemen Harangozó tanár úrnál (Stanislav Harangozó) végeztem.
– Magyar vagy, magyar alap- és középiskolába jártál. Hogyan érezted magad Pozsonyban, az egyetemen?
– A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségiztem. Jól éreztem magam az egyetemi évek alatt. A mi szakunkon nem fordult elő, hogy bárkit megszóltak volna azért, mert magyar. A művészek lazák, nagyvonalúbbak ennél. Festő és szobrász tanáraink sokat járnak magyarországi szimpóziumokra. Főként festészettel foglalkozom, de érdekel a kerámia is. Két alkalommal is részt vehettem festészeti szimpóziumon. Két évvel ezelőtt a bécsi Agórán, pozsonyi képzőművész barátokkal, tavaly pedig Rab szigetén, Horvátországban. Ott alkottunk egy héten keresztül, reggeltől estig festettünk. Nem volt megadott téma.
Nem tájképeket kellett festeni, inkább absztrakt, önkifejező műveket vártak tőlünk. Sokat tanulunk egymástól. Az ember látja, ahogy a másik művész alkot, és összehasonlít. Az sem mellékes, hogy jó a hangulat.
– Hogyan tapasztaltad, milyen arányban vannak nők a festők közt?
– Még mindig a régi időkből ismert az arány: több a férfi, mint a nő. A horvátországi szimpóziumon összesen négyen voltunk nők. Az viszont, hogy valaki nő, ezen a pályán nem jelent hátrányt.
Tímea festményei: balról jobbra az Élet a víz alatt, Karl May, a Magányos lovas.
– Még csak most diplomáztál, de már több kiállításod is volt.
– Kiállítottam Komáromban és Ógyallán a képzőművészeti alapiskolában. Munkáimmal többször is szerepelhettem csoportos kiállításokon, Pozsonyban, a Szlovák Rádió épületében. Az egyik a horvátországi szimpózium anyagából, Találkozások címmel és egy másik, Karl May életével és műveivel kapcsolatban, ahova portrékat és figurális absztrakt képeket festettem: az indiánok társalgását, a lovas indiánt és a szerző portréját. Ezt a kiállítást Karl May, az indián regények ismert szerzője – hogy csak egypárat említsek: Winnetou, Az Ezüst-tó kincse, Old Shatterhand –, halálának 100. évfordulója alkalmából rendezték. Pozsonyban, a Pálffy- palotában „Viem prekvapiť“ (Tudok meglepetést szerezni) címmel önálló kiállítást tarthattam.
– Mik a további terveid?
– Továbbra is szeretnék a festészettel foglalkozni. Legszívesebben művészeti jellegű iskolában tanítanék. Gondolkodom a doktorátuson is, de erre a döntésre még fel kell készülnöm.
