Elmondhatatlan, mennyit szeretnék nem tudni rólad...
Fodor Ákos verse
Légy nő mindhalálig
Kriszta fiatal és szép lány, túl szép ahhoz, hogy szerelmes gondokkal küszködjön. Leült, és megírta a levelét nekünk.
Krisztinek se éjjele, se nappala. A párja, gyermekének apja talán megcsalta... Vagy nem is tudja. Kriszti remeg, de remél.
SZERINTETEK? Írjátok meg a véleményeteket! Hiszen kívülről mindig olyan jól meg tudjuk mondani, mi lenne a másiknak a jó. Kriszti szereti a párját, visszament hozzá, mert „most csak erre van benső lehetősége”. Jól tette? Hogy látjátok? Jókat gondol Kriszti?
– 23 éves vagyok – kezdi. – Még csak nem is 30, 40 vagy 50. Nem mintha bármelyik női korosztály is megérdemelné, hogy megcsalják. Ám azt hittem, hogy ehhez én még fiatal vagyok. Pedig fülig szerelmesek voltunk egymásba a párommal, azért is jött olyan hamar a baba. Minek vesztegetni az időt, ha nap mint nap elveszünk egymás szemében, nem igaz? A terhességem alatt az édesem vigyázott rám, és tudtam, hogy ő lesz a legjobb apuka a világon. Ez még igaz is. Tavasszal megszületett a kislányunk, és mi voltunk a legboldogabb szülők a föld kerekén. Ebből is lett a baj. A szülés után a szerelemre nem sok idő maradt, az én gondolataim csak a kislányom körül forogtak. Nem kívántam a szexet, elveszett belőlem a nő. Tudom, hogy a hormonok is tehetnek róla, mert a prolaktin nem csupán tejet termel, de a vágyat is fékezi – és ezzel a tüszőérést is. Ami, ugye, azért van, hogy ne essünk újra teherbe; mindenesetre a természet ezt bölcsen elrendezte. Csak éppen a kismama szexuális visszahúzódását a férfiak nem nagyon értik meg. Sok barátnőm küzd hasonló gonddal: ők is kezdtek megnyílni, ahogy én elkezdtem erről beszélni.
Nem kívántam a szexet, elveszett belőlem a nő.
Persze, én még fiatal vagyok, rugalmas
Tudtam, mindenbe csak beleállni nehéz, de ha már benne vagy, pikk-pakk, ugyanolyan lesz, mint régen. A sokadik próbálkozásra már élvezni tudtam a szexet. Nagy kő esett le a szívemről. Ám ahogy a baba nődögélt, valahogy minden megváltozott. A nap végére nagyon elfáradtam, örültem, ha estig végezni tudtam a házimunkával. Nyolc után a párom elvitte a kislányunkat megfürdetni, én pedig elrendeztem a szobát az altatáshoz. Minden édesanya tudja, hogy ez a legjobb pillanat a napban. A gyerek alszik, végre jut idő magadra. Egymásra már nem mindig... Az a pillanat valahogy nagyon ritkán jön el, hiszen nagyon „kivagy”. A párom egyre később ért haza, utána már csak ott nyomkodtuk a telefont a kanapén, egymáshoz nem is szóltunk. Pizsamában, főzelékszagúan járkáltam egész nap, nem költöttem ruhára, mert minek? Hisz úgysem járok sehova.
A nap végére nagyon elfáradtam, örültem, ha estig végezni tudtam a házimunkával.
Néha ugyan csaptunk egy laza péntek estét a csajokkal, amitől napokra feltöltődtem. Ilyenkor felvettem a legvagányabb, tavalyelőtti rucimat (tavaly már nem vettem partiszetteket), egy isteni magas sarkút, és már nem is látszott rajtam, hogy egy lestrapált anya vagyok. Megnéztek a férfiak, az idősebbek és a fiatalabbak is, és én élveztem a figyelmet. Persze, az én hibám, tudom, de valahogy kócos hajjal, egész nap egy kicsi baba szellemi szintjére leszállva nem tudok csábos nő lenni. Pedig próbálkoztam, esküszöm! Ha az Instán megláttam egy szexis szuperanyucit, akinek tökéletes a babája és a lakása, elhatároztam: mától én is ilyen leszek. Kisminkelve vártam haza a párom, izgatottan, mint az első randin. A „Hova mész?” kérdést a „Kinek akarsz tetszeni?” követte. Semmi „de szép vagy”! Sírva dobtam a szexis piros melltartót a szennyesbe...
A párom meg egyre később járt haza, egy gyors megbeszélés itt, egy másik amott: a hozzá hasonló menedzserek mind nagyon elfoglaltak. Az egyik este előbb végeztem, és azt gondoltam: Na, most megijesztjük apát a fürdőszobában. Miközben a vizet engedte a kádba, a gyerekkel a kezemben hátulról mögé surrantam. Meglepődve láttam, hogy a telefonjával babrál, és nagyon fura az arca. Intim, nagyon belefeledkezős póz volt! Rákérdeztem, hogy kinek írt. Teljesen zavarba jött, magyarázni kezdte, hogy épp videót nézett, de tudtam, hogy ennek a fele sem igaz: Egy nő megérzi, ha a párja hazudik... A kezemben a gyerekkel csak annyit mondtam, ha most azonnal nem mutatja meg a telefonját, fogom a gyereket, és visszaköltözöm édesanyámhoz. Nagyon dühös voltam.
„Annyira kívánlak.” „Akarlak.” És több hasonló üzenet sorjázott a képernyőn. Undorodtam! A karjai közé dobtam a gyereket, s csak annyit mondtam: „Fürdesd meg!”
Olyan összetört volt, mintha átment volna rajta az úthenger.
Akkor és ott százfelé törtem
A testem, a lelkem darabokra hullott. Mindig azt éreztem, hogy én olyan nő vagyok – kedves, okos, csinos, intelligens –, akit nem érdemes megcsalni. Másnap mintha mi sem történt volna... Mosolyogtam, pedig a szívembe tőrt döftek. Semmi nem lesz olyan, mint régen volt, az ég beborult. Hazamentem pár napra anyuhoz. Olyan erősnek éreztem magamat, mint előtte soha. Ő pedig… Olyan összetört volt, mintha átment volna rajta az úthenger. Tudtam, hogy ő többet veszíthet: a lányomat és engem, vagyis az egész a családját. Harmadnap utánam jött, megkért, hogy bocsássak meg neki, és kezdjünk mindent elölről.
Megbocsátottam, mert nem akarom, hogy a lányom csonka családban nőjön fel.
A lányunk megszületése óta nem beszéltünk annyit, mint akkor. Megbocsátottam, mert nem akarom, hogy a lányom csonka családban nőjön fel. Hiszen úgy szeretik egymást. Elmondta, hogy mennyire sajnálja, és azzal a nővel csak egy csók volt közöttük. Kiderült, hogy a nő az egyik beosztottja, akivel nap mint nap találkoznak azóta is. Míg én otthon az ő gyerekét nevelem, vezetem a háztartását, mosom a ruháit, addig ő ezzel a nővel egy levegőt szív... Nem. Nem akarom elhinni! Mert az a nő még mindig ott dolgozik mellette. Vagyis minden nap szembesülök azzal, hogy ők találkoznak. Ez a rossz álom mindenesetre felébresztett, hogy igenis tenni kell azért, hogy nőként vonzók legyünk. Szóval, szerezzünk be új fehérneműket, menjünk el edzeni, és merjünk nők lenni.
–varga–
