Ha azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek, és belső emberi kvalitásaink, ne pedig nemiségünk szerint ítéljenek meg bennünket: örök darabokra és letisztult formákra van szükségünk.
Vagyis: klasszikusokra minden nőnek szüksége van.
Nadrágkosztüm melegszürke pamutszaténból, klasszikus vonalakkal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 10-20 év múlva is nyúlhatunk érte.
S hogy a kötött se maradjon ki a felvonultatásból, íme, egy klasszikus maxipulóver, szürkés levendula angóragyapjúból.
A mellvonal alatt dúsan redőzött miniruha aláhulló drapériája a csípőt jótékonyan rejti. Mivel a kardigán is poros, tompa homokszín, így az antiknak tűnő medálos nyaklánc kulcsfontosságú stílusjegy.
A mindig népszerű capri most derékfazonú, s a klasszikus ing sem változik formailag, de selyemfényével mindig lenyűgöző a mogyorószínű szaténkelme.
A denevérujjas, angóragarbó jelentéktelennek tűnne az izgalmas szabású, rafinált ráncolású csőszoknya nélkül. Némi fényes csillogás – szemüvegen, kézitáskán – még kijár a látvány teljességének.
Külön-külön felejthető, mármint a fehér, rakott nyakrészű blúz és az acélszürke répanadrág, ám így, a homokszínű, nyakkendőmód megkötött selyemsállal a derekán egyszerűen lehengerlő.
