Anna (32) egy jó kedélyű, mosolygós ember: mosolyog a szeme, mosolyog minden sejtje. Mindenki – még az orvosai is – lustának bélyegezték, nem hitték el, hogy nem tud lefogyni. Megjárta a poklot, mire négy évvel ezelőtt a kezébe kapta a diagnózisát. Anna inzulinrezisztenciában szenved.
Anna ma egy ötéves kislány édesanyja. Férje autószerelő, Anna kozmetikusnak tanult, Nagymegyer mellett élnek. Azt mondta: inkognitóban akar maradni, mert nem szeretné a családját vagy a barátait megbántani, akik néha negatív szereplők voltak a történetben. Azoknak szeretne segíteni, akik egy labirintusban bolyonganak, s nem lelik a kiutat: nála is csak a véletlenen múlt a kiugrás. „A cukor méreg egy masszív IR-esnek, és erre itt, Szlovákiában, csak nagyon kevés orvos figyelmeztet. Lehet, hogy éveken át mérgeztem magamat, közben erről mit sem sejtettem...” – mondja. Kanyarodjunk a történet elejére.
(© Gemmy Woud-Binnendijk)
– Melyek voltak az első jelek?
– Kiskorom óta erős testalkatú lány voltam. Teniszeztem, mozogtam, de a pluszkilók csak nem akartak leolvadni rólam. A gyerekek rengeteget bántottak, azzal szekáltak, hogy titokban biztos csokival tömöm magam. A családom sem hitt nekem. Mindenki elkönyvelte, hogy lusta vagyok, és nem is akarok lefogyni. Néhány évvel az első menstruációm után cisztákat találtak a mellemben, ezeket végül műtéti úton eltávolították. Sajnos, kifogtam egy gyermeknőgyógyászt, aki fogamzásgátlót írt fel a bajaimra: 15 éves voltam akkor. Így aztán a betegségem évekig rejtve maradt.
– Feltételezem, ezután még nagyobb bajjal találtad szembe magad...
– Igen. Hat év után úgy döntöttem, abbahagyom a fogamzásgátló tabletták szedését. Elhatároztam, hogy radikálisan életmódot váltok. Crossfitedzésre kezdtem járni, s fél év alatt közel 30 kilótól sikerült megszabadulnom. Hozzáteszem, még így is 42-44-es méret voltam! Eleinte elbagatellizáltam, hogy az edzések során gyakran elfog a rosszullét, ám egyszer annyira leesett a vércukrom, hogy összeestem. Felkerestem a körzeti orvosomat, mire ő annyit mondott: ha rosszul vagyok, üljek le... S persze, mivel már nem szedtem a tablettát, menstruációs zavarok is jelentkeztek. Volt, hogy három hónapig nem menstruáltam, erre progeszteroninjekciókat kaptam.
Fél év hormonkezelés után aztán óriási öröm ért, várandós lettem a kislányommal. A terhességem viszont – ahogy arra számítani lehetett – szintén nem volt zökkenőmentes.
– Gondolom, ismét jelentkeztek a súlyproblémák. Mikor derült ki a valódi ok?
– Már az első trimeszter alatt 28 kilót híztam. Újra megkaptam, hogy biztos degeszre eszem magam: senki sem akarta elhinni, hogy csak úgy maguktól kúsznak fel rám a kilók. Ekkor vettem részt az első cukorterheléses vizsgálatomon, s az nagyon alacsony vércukorszintet mutatott. Az orvosom pedig örült, hiszen ez annyit jelentett, hogy a vérképem jó! Igen ám, csak épp nem tudták, hogy a vércukorszintem azért alacsony, mert a hasnyálmirigyem turbófokozaton termeli az inzulint. A terhességem végére 40 kilót szedtem fel, s ez az óriási súlyfelesleg a kisbabám születése után is rajtam maradt. Még mindig fogalmam sem volt arról, hogy inzulinrezisztens vagyok...
– Mikor kezdtél el gyanakodni, hogy az inzulinnal lehet a gond?
– Egyik nap ügyintézés miatt látogattam a bankba, ahol az ott dolgozó ismerős hölgy a képembe mondta: De hisz ordít rólad az inzulinrezisztencia! Őszintén szólva, úgy éreztem, mintha arcul csaptak volna. Viszont megkaptam a kezdőlökést, s másnap elindultam, hogy kivizsgáltassam magam. A hölgy azt javasolta, hogy Győrben próbálkozzak, mert nálunk az IR-t nem nagyon vizsgálják... Így hát időpontot kértem egy győri szakorvoshoz. Talán mondanom sem kell: végig mindenki hipochondernek tartott.
– Ez hány évvel ezelőtt volt?
– Négy évvel ezelőtt. Győrben egy újabb cukorterheléses vizsgálat várt rám. Reggel éhgyomorra vért vettek tőlem, majd meg kellett innom 200-250 milliliter vizet, amelyben 75 gramm tömény glükózt oldottak fel. Erre alig öt percem volt! Majd a 60. és a 120. percben megint vért vettek tőlem – ebből állt az egész procedúra. A doktornő nagyon arrogáns módon viselkedett velem szemben, lekezelő volt. Pedig 100 eurót fizettem a kivizsgálásért. Nagyjából egy hét múlva megjött a diagnózis, és ott állt feketén-fehéren: masszív inzulinrezisztens vagyok. Persze a vércukorszintem – mivelhogy a hasnyálmirigyem rengeteg inzulint termelt – akkor is tökéletes volt, még ekkora „cukorsokk” után sem lengett ki. Hadd jegyezzem meg: már ebből gyanakodni lehetett volna az IR-re, hiszen ha egy szénhidrátdús étel elfogyasztása után nem fut fel egészségesen a cukrunk, ott valószínűleg rengeteg inzulin termelődik.
– Mihez kezdtél az eredménnyel?
– Megmondom őszintén: fogalmam sem volt arról, hogyan tovább. Az ímélben az állt, hogy keressek Szlovákiában egy jó cukororvost, endokrinológust és nőgyógyászt, mert fennáll a PCOS – a sokcisztás ovárium szindróma – gyanúja is. A győri doktornő később kategorikusan kijelentette, hogy nem hajlandó tovább foglalkozni velem. Elkezdtem hát felhívni az itthoni cukororvosokat, s itt jött az újabb meglepetés. Kilencven százalékuk azt sem tudta, mi az az inzulinrezisztencia! Amikor elmondtam nekik, hogy Győrben voltam kivizsgáláson, azt mondták: akkor kezeltessem ott magam... Végül Rummer Károly doktor úrhoz kerültem, akinek rengeteget köszönhetek. Ő diabetológusként szerencsére tudta, hogy mit jelent az IR, s elmagyarázta, miért olyan nagy a kockázata, hogy egy IR-es nőnek PCOS-e is lehet. A magas inzulinszint ugyanis jó körülményeket teremt a cisztáknak. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a menstruációm elmaradását a PCOS okozza, amiről a korábbi orvosaimtól még csak említés szintjén sem hallottam. Pedig, ugye, ott volt az a sok ciszta a mellemben... Elintéztek annyival, hogy nassoljak kevesebbet. Rummer doktor úr viszont a mai napig a lehető legnagyobb szakértelemmel kezel.
,,Szlovákiában az IR-betegséggel (inzulinrezisztenciával) nem nagyon foglalkoznak. Az orvosaim gyenge akaratúnak tartottak, olyan embernek, aki nem akarja kezébe venni a sorsát – holott csak ők voltak tájékozatlanok. Hosszú volt az út, mire megtaláltam azokat a szakorvosokat, akik mellett tényleg úgy érzem, hogy jó kezekben vagyok. Ők soha nem sértegettek a túlsúlyom miatt, hiszen tudták: ilyen értékek mellett a fogyás szinte lehetetlen."
– Milyen fázisban van jelenleg a betegséged?
– Masszív IR-esként életem végéig Metformint (inzulinérzékenységet fokozó gyógyszer – a szerk. megj.) kell szednem. Mivel szeretnénk még egy kisbabát, lassan egy éve hormonkezelésre járok, progeszteront kapok tabletta formájában. Amúgy nem lenne ciklusom... Emiatt azonban a hasnyálmirigyem nem reagál megfelelően a tablettákra, így nagy a kockázata, hogy lassan, de biztosan 2-es típusú cukorbetegségem lesz. Sajnos, nem hiába mondják, hogy az IR a cukorbetegség előszobája... Már most úgy táplálkozom, mint egy cukorbeteg. Semmi cukor, semmi fehér liszt! Kipróbáltam a 160 grammos diétát is, de nálam ez egyáltalán nem működött. Sőt: az értékeim romlottak tőle. Ami viszont bevált, az az időszakos böjt. A napi ételmennyiséget egy 8 órás időablakban eszem meg, majd 16 órán át pihentetem a szervezetemet.
– Van valamiféle elképzelésed arról, hogy minek „köszönheted” a betegségedet?
– Érdekes, hogy a nagyénim is elment cukorterheléses vizsgálatra. És lám: neki is masszív inzulinrezisztenciája van... Tehát az IR-re való hajlam nálunk genetikai örökség. Ugyanakkor biztos vagyok benne, ha időben észrevették volna a betegségemet, nem romlik le ennyire az állapotom. Ezért mindenkinek, aki hasonló tünetekben szenved, azt tanácsolnám: mielőbb vizsgáltassa ki magát IR-re. Lehet, hogy így még időben sikerül visszaszorítani egy később visszafordíthatatlan betegséget.
(© Gemmy Woud-Binnendijk)
PCOS: Mit is jelent pontosan?
A policisztás ovárium szindróma szó szerint: „petefészek sok cisztával”. Nem egy betegség, hanem sok betegség egy csokorba szedve. Ezért is nehéz felismerni. Endokrin, azaz hormonrendszeri rendellenesség, kihat a petefészekre is. A meddőséggel küzdő nők 15-20%-ánál igazolható. A tünetek sokfélék, ezért az orvosok sem ismerik fel rögtön. Jellemzői lehetnek: sok ciszta, hajhullás vagy kopaszodás, aknés bőr, inzulinrezisztencia vagy lappangó cukorbaj, férfias szőrnövekedés, pattanásos bőr, olykor túlsúly, hasi hízás stb. A fokozott inzulintermelődéskövetkeztében nő a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kockázata.
