Manapság minden azt sugallja: a világ rossz irányban halad. A híradó olyan, mint egy folytatásos krimi, megfűszerezve némi celeb-történéssel. A televízió gagyi vígjátékokkal, esetleg gyilkossággal „szórakoztat”. Azt akarják elhitetni velünk, hogy a ma embere buta és tunya, züllött, hogy nem hisz semmiben. Hogy lehetőleg érezzük magunkat apró, tehetetlen bábfigurának egy hatalmas sakk-játszmában. A játékból nem tudunk kiszállni, ne is próbálkozzunk...
Nos, azt javaslom, kapcsoljuk ki a tévét, és nézzük meg inkább, ki lakik a szomszédban. Jó érzéssel fogjuk tapasztalni: a világ tele van „lázadókkal”. Gondolkodó, tettrekész emberekkel. Igaz, nem ők szerepelnek a kereskedelmi tévékben, mert nekik igazi álmaik vannak. Kőhídgyarmat több ilyen emberrel is találkoztunk.
A repülés szerelmese – Kormoš László
Az első utunk a község repülőterére vezet. Micsoda? Egy 1100 lelket számláló faluban ilyen is van? Na, erre kíváncsi vagyok! A repülőtér valójában egy sima mező – a laikus nem gondolná, hogy kisrepülők landolnak rajta. Kiderül, hogy mindez a környékbeli Kormoš Lászlónak köszönhető. Nem akárkit tisztelhetünk benne: a ’80-as években Csehszlovákia egyik legsikeresebb sárkányrepülőse volt, hétszeres országos-, és Európa-bajnok. Később vállalkozásba fogott, alapítója a sikeres Kormoš Betonüzemnek – többek közt ők készítették Párkányban a felújított Mária Valéria hídhoz a betont. László a cég irányítását átadta fiának, ő pedig visszatért nagy szerelméhez, a repüléshez.
– A időm nagy részét itt töltöm, fényesítem, szerelgetem gépeimet – mosolyog elégedetten. – Merthogy három is van: egy vitorlázó, és két kétszemélyes, ún. ultralight. Nagyjából annyiba kerülnek, mint egy-egy drágább autó. A benzinköltség – a rövidebb útidő miatt – viszont valójában olcsóbban jön ki. Ha barátaimnak sürgős dolga akad például Pozsonyban, gyakran megkérnek egy fuvarra.
Kormoš László
Akár hiszik, akár nem: a kőhídgyarmati repülőtér helyén 5-6 éve még szeméttelep állt. A területet maga Kormoš úr tette rendbe, barátjával, Gulyás József vállalkozóval (elsősorban állami és kisebb összegű községi támogatásból). A repülőteret nem csak ő használja, hanem az egész környék. Összesen hét kisrepülő, egy helikopter és egy autogéró (helikopter és kisrepülő keveréke) parkol itt. Az ide szerveződő repülős-klub 18 tagot számlál – legtöbbjüket „Laci bácsi” tanította.
Akiknek pedig nincs pénzük a nagyjárgányokra? Kicsikkel szórakoznak: ugyanitt repülőgép-modellező klub is működik, 15 környékbeli taggal.
Az énekes pincérnő – Magát Kati
Miközben beugrunk ebédelni a helyi vendéglőbe – kiderül, hogy a pincérnő mellékállásban énekesnő. Magát Kati (33) ugyanis a környéken egyre népszerűbb „Johnny és a Ricsajok” nevezetű formáció tagja, amelyben egy férfi és öt nő énekel.
– Az egész úgy indult – meséli Kati –, hogy szerettünk karaokézni. Egyre nagyobb sikerünk lett. Két éve úgy döntöttünk, együttest alapítunk. Ha kérik, egész estét betöltő bulit szolgáltatunk. Ez nem a pénzről szól, „örömzenélünk”: Kőhídgyarmaton ingyen lépünk fel.
Magát Kati
A falumentő csontkovács – Batka Péter
Batka Péter csontkovácsként ismerik, de ő jobban szereti a „népi gyógyász” kifejezést. Tudománya – kihasználja a növények és állatok gyógyító erejét is – élő hagyományokból fakad: elsősorban erdélyi parasztbácsiktól tanulta. Igyekszik példát mutatni, mint mondja: a ma embere is, ha rajta van, igenis lehet önellátó, és élhet egészségesen, mérgező ipari élelmiszerek nélkül. Családja abból a minigazdaságából táplálkozik, amit a saját kertjében tart fenn. Mindemellett a Mag Polgári Társaság létrehozója, mely szintén a fenti jelszó jegyében fogant.
Mit is jelent ez pontosan? Első akciójuk a község játszóterének felújítása volt, 2010-ben. Volt falubeli, aki pénzt adott, volt, aki alapanyagot, mások viszont megtisztították a területet a gaztól.
A következő lépésben fafaragó táborokat szerveztek-szerveznek. De nem szobrocskákat faragtak, hanem padokat a község számára, illetve az idén kukákat. Mindezeken kívül agyagozó tanfolyamot is indítottak. A tanfolyamra elsősorban hátrányos helyzetű nők jelentkeztek. Van köztük mozgássérült, egyedülálló kismama, munkanélküli is.
– Több okból döntöttünk az agyag mellett – feleli kérdésemre Batka Péter. – Először is az agyagból készült tárgyakat a kézműves vásárokon el lehet adni, így az asszonyok némi bevételhez juthatnak. Másodsorban Kőhídgyarmat határában sok az agyag, amelyet előbb-utóbb fel tudunk majd használni: így saját forrásból meríthetünk. (Érdekesség: Kőhídgyarmat egészen az őskőkor óta lakott terület. Erről az itt talált agyagedények is tanúskodnak, amelyek ma a lévai múzeumban találhatók!) Harmadsorban pedig az agyagnak – bármilyen különösen is hangzik – gyógyító ereje van.
Batka Péter
Puss Bernadet évek óta gondozza beteg nagymamáját, emellett ő maga is különféle nyavalyákkal küszködik.
– Hét hónapja kezdtem el agyagozni – mondja. – Magam sem értem hogy lehet, de azóta nem kellett se pszichológus, se nyugtató, se orvos. Az agyag számomra maga a csoda: minden gondomat-bajomat bele tudom gyúrni.
Bernadettről egyébként azt mondják a faluban: kész művész. Megihlette már őt Republic- és Kárpátia-szám, de községe népviselete is.
Puss Bernadet
A suttogó – ifj. Kotra Péter
Bizonyára sokan hallották már azt a kifejezést, hogy „suttogó”. Azokra az észak-amerikai lovasokra vonatkozik, akik nem erőszakkal törik be a lovat, hanem halkan a ló fülébe suttognak. Így különleges kapcsolat alakul ki ló és lovasa között, és az állat egyszer csak teljesíti gazdája kívánságát. Ezt vallja a western-lovaglás kőhidgyarmati képviselője, ifj. Kotra Péter (akinek gyönyörű ménese 15 lóból áll). Kottráék idén először western-napot is szerveztek.
Megvásárolta a régi szövetkezet elhanyagolt, begazosodott épületét, ahol birkákkal és magyar fajta szarvasmarhákkal is foglalkozik. Az állatokat rideg tartásban tartja – azaz az kint vannak és legelnek, csak éjjel, illetve télen mennek istállóba. Ezáltal egészségesek maradnak – az állatorvosnak nincs sok dolga itt.
Ifj. Kotra Pétert egyébként a faluban úgy nevezik, hogy Kismaszek – édesapja pedig a Nagymaszek. A család többféle, jövedelmező vállalkozással is foglalkozik.
– Az állattenyésztés azonban egyelőre csak munkát ad – mondja Péter. – Mégis megéri. Egyrészt szeretem az állatokat. Másrészt pedig örülök annak, hogy kijárnak hozzánk a gyerekek, a falubeliektől nem kérek pénzt. Nekem is van két lányom: az állatok gondozása felelősségre tanítja a gyerekeket.
Kotra Péter
Sportemberek – Trenka Zoltán és Miroslav Rybár
Zoli és Miroslav küzdősporttal foglalkozik, Zoli kempózik, Miro pedig kyokushin karatézik. Mindkettőnek megvan a saját csapata Esztergomban, illetve Párkányban. Ők is közösségben gondolkodnak: nem tudták tétlenül elnézni, hogy a futballpálya és a kis edzőterem mellette üresen áll, miközben a tizenévesek nem találják fel magukat. Ezért ingyen edzéseket tartanak.
– Az összes küzdősportnak van szellemisége, etikája. Ezt itt egyelőre nehéz átörökíteni, hiszen nem klubról van szó. A célunk egyelőre az, hogy megmozgassuk a fiatalokat, hogy kialakítsunk egy megfelelő hozzáállást – idővel magához az élethez is...
Trenka Zoltán és Miroslav Rybár
A 16 eves Krajčír Gábor a Párkányban megrendezett break-tánc versenyen első lett szólóban – tavaly pedig a második csoportban.
– A break nehéz, balesetveszélyes, ugyanakkor dögös tánc. Nem egyedül breakelek a faluban – időnként kimegyünk a buszmegállóhoz, kitesszük a magnót, aztán hajrá! Az emberek nagyot néznek! Tetszik, hogy leszakad az álluk. Egyik álmom, hogy később saját csapatot alakíthassak – vagy Párkányban, vagy itt, a faluban...
Ha kicsit kinyitjuk a szemünket, láthatjuk: nem igaz, amit szajkóznak nekünk. Nem igaz, hogy semmink nincs, és hogy itt nem lehet semmihez kezdeni. Igenis, vannak emberek, akik képesek jobbá tenni a világot.
Krajčír Gábor