...bazsarózsát ültettem”: folytatódik az ismert gyermekdalocska. Nos, bazsarózsát éppen nem ültettem, mert az már itt volt, amikor megvettük a házat. Viszont sok minden mással gyarapodott a kiskert, ahogy kertészkedés közben én is egy új hobbival lettem gazdagabb. Egy kezdő kertészkedő „elsővirágos” csetlései-botlásai következnek.
Szóval, házat vettünk Krasznahorkaváralján... Az előző tulajdonosnak valaha csinos kis virágoskertje volt, amiből, sajnos, nem sok maradt. A házfelújítás alatt a munkások itt-ott elszórták az építési törmeléket, árkokat ástak, csöveket raktak le, a munkálatoknak több növény áldozatul esett. Amikor végre beköltöztünk, és úgy-ahogy berendezkedtünk, eljött az idő, hogy az utcára néző előkerttel is foglalkozni kezdjek. Nagy lelkesedéssel – és rendkívül csekély tapasztalattal vágtam bele.
Tájkép csata után!
Az alaphelyzet a már említett, „örökölt” szép sor bazsarózsa, pünkösdi rózsa volt, néhány orgona, egy labdarózsa, aranycserje, egy gyönyörű nagy annabellehortenzia-bokor, sok gyöngyvirág, pár rózsatő, elszórtan árnyliliom, tulipánok és nárciszok. A többi káosz és csatatér, úgyhogy az tűnt a legegyszerűbbnek, ha a ház előtt és a kerítés mellett körben meghagyjuk a régi növényeket, középen pedig kitakarítjuk, felássuk az egészet, és új ágyásokat alakítunk ki. Itt jött aztán az izgalmas rész: kitalálni, mit és hová ültessek!
Eleinte, bevallom, nagyobb volt bennem a lendület, mint a tudatosság. Azt hiszem, a legtöbb kezdő kertész beleesik ebbe a hibába, hogy mindent akar és azonnal.
A nagymamámnál járva megemlítettem, hogy éppen most alakítom ki a virágoskertemet, erre kaptam tőle sásliliomot és hegyi imolát, a nagynéném cickafarkat, szegfűt ásott ki nekem. Ezek voltak az első szerzemények. A szüleim kertjéből nőszirom, primula, hibiszkusz, kecskerágó, boglárkacserje települt át hozzánk. A családból kaptam még tollbugát, levendulát, délvirágot és a balzsamos jegenyefenyő törpe változatát. A szomszéd díszfűvel ajándékozott meg, a boltban nem tudtam ellenállni a pompás varjúhájnak és a csillagfürtnek. A piacon lángvirágot, harangvirágot láttam meg… Szóval, beindult. Észre sem vettem, mikor lett az elvégzendő házimunkából szenvedély. Igazi hobbi! Lelkesen ültettem, öntöztem, gyomláltam, gyönyörködtem... Így, ebben a sorrendben.
Prékop Ivett
Az első évad
Amikor tavaly a koronavírus-járvány mindenkit fogságba ejtett, igencsak jót tett a lelkiállapotunknak, hogy a lányommal és a férjemmel a szabadban, a veteményesben és a virágoskertben szorgoskodhattunk. A kertünk zugaiban újabb, múltból itt maradt egyedeket fedeztem fel. Például a gyönyörű rózsaszín törpemandula-bokrot, a nefelejcset, a kerítés tövében megbújó szívvirágot és a gyöngyikét, amelyik annyira elszaporodott, hogy április tájékán valóságos liláskék virágszőnyeget alkotott.
Ezeket az eltévedt kóborkákat mind átültettem az első kertbe, mert egyelőre csak azt próbáltam rendbe szedni. Az első évben az évelők még nem igazán mutatósak, ezért az üres helyeket egynyári virágokkal töltöttem ki.
Verbénát, vaníliavirágot, tömpevirágot, paprikavirágot szereztem be. Egészen jól alakult kis virágoskertem első szezonja, a hosszan tartó jó időnek hála még ősszel is rengeteg szépség virított. Kevésnek éreztem a tavaszi hagymásokat, ezért még a fagyok beállta előtt további tulipán-, jácint- és nárciszcsoportokat ültettem el. Aztán jött a hideg, a várakozás.
Jácint
Téli gyorstalpaló
A végtelen hosszúnak tűnő telet és a vírus újabb hullámát az álmodozás, a tervezgetés segített átvészelni. Többet szerettem volna tudni a virágokról, ezért ebben a téli holtszezonban rávetettem magam az internetre, sokszor éjszakákon át böngésztem a kertészkedős oldalakat tudnivalók, tanácsok, inspirációk után kutatva.
Kiderült, hogy kezdőként sok mindent ösztönösen jól csináltam, és a tapasztalat hiányában elkövetett hibákra is rájöttem. Jobb későn, mint soha.
Bevált szokásom szerint a Pinteresten gyűjtöttem az ötleteket, listáztam, milyen virágokat szeretnék még beszerezni. Innen már csak egy lépés volt, hogy nyomozni kezdtem, a nekem tetsző virág vajon évelő-e vagy egynyári, hagymás, magról vagy palántáról szaporítható? Hová ültessem (ágyásba, szoliternek, talajtakarónak vagy szegélynövénynek való), mikor virágzik, milyen talajt kedvel, napimádó vagy árnyékkedvelő?
Szívvirág
Az is fontos, hogy igényli-e a rendszeres öntözést vagy szárazságtűrő, mikor és hogyan kell metszeni, vannak-e betegségei, kártevői? És az sem mindegy, magas vagy alacsony növésű-e a virág, mikkel lehet társítani, hogy a színek, a formák párosításával harmonikus legyen az összhatás.
Fokozatosan kitisztult a kép, milyen kert áll hozzám a legközelebb. A kutakodás során eleinte azt láttam, hogy az a vidéki stílusú, régimódi nagymama kertje, ami nekem tetszik, szinte kiment a divatból, és a kócos, szabálytalan angolkertre sem találtam tájainkon sok példát.
Örök körforgás
Idén tavasszal immár némi elméleti tudással és konkrétabb elképzelésekkel felvértezve vágtam neki csöppnyi kertem második évadjának. Türelmetlenül vártam, mikor foghatok neki megint a munkának, és kíváncsian lestem, mi bújik ki a tavalyi szerzemények közül. A hűvös, esős időjárás miatt a virágzás legalább két héttel elcsúszott, hogy aztán a júniusi, júliusi kánikulában minden berobbanjon.
Meglepetésemre szinte minden megeredt, még olyan évelők is megmaradtak, megerősödtek, amikről már lemondtam. Számba vettem a kudarcokat is.
Több mini örökzöld nem élte túl a telet, a tollbugát árnyékos helyre kellett volna ültetni, és elhibáztam az ágyások méretét. A tíz tujából egy maradt meg, az is satnya, de nem is erőltetem tovább, most újabb sövénynek való bokrok után kutatok. Először próbálkoztam azzal, hogy saját virágpalántát neveljek, de gyengék lettek, és a cica is ráfeküdt... Így továbbra is a kertészetek kínálatából, a piacról és az ismerősöktől szerzem be az új virágokat.
Figyelgetem, mi hogyan reagál, hol van még üres hely, ahová illene egy újabb növényke. Hihetetlen kikapcsolódás ez a molyolgatás a kertben. A fizikai fáradtság ellenére kitisztítja az elmét, kisimítja az ember idegeit. Jó látni, ahogy a természet csodájának és a kezünk munkájának köszönhetően napról napra, évszakról évszakra változik.
Egy kicsit olyan, mint a női lét szakaszai. Tavasszal serdülő lány még, elsőbálozó pasztellszínekben: göndörödő fürtű rózsaszín, fehér, halványlila jácintot terem, karcsú, elegáns tulipánt, napsárga nárciszt. Nyáron fiatal nő, kirobbanóan életerős, kicsit kacér, buja, élénk színekkel és bódító illatokkal kecsegtet. Ősszel érett, elmélkedő, halványabb színű, finom, visszafogott. Mindig ugyanaz és mégis más.
Valószínűleg ez az, ami rabul ejtett benne, ami további munkára ösztönöz. Van előttem egy kép: az én álomkertem kicsit zegzugos, romantikus, legyenek benne árnyékos részek, madáritató, szobrocska, kerti pad, színpompás virágkavalkád. Persze, ettől még fényévekre vagyunk, de nemcsak az eredmény, maga az út, az alkotás is élmény. Ha készen lesz az előkert, még ott az oldalsó rész a nagy fenyőfa alatt, oda árnyéktűrők mehetnének. Mondjuk azálea meg hortenzia, és a hátsó kertben is ki lehetne alakítani néhány ágyást...
