Természetellenesen sűrű szempillák, túldúsított (felturbózott) hajfürtök, extramagas tűsarkú, minden alaposan eltúlozva... Vajon miért akarnak a nők műnőnek látszani?
Nem is olyan régen még a Barbie volt az ideál, mára a pornószínésznők eltúlzott idomai és szilikonnal felfújt szája. Ha körülnézek az utcán, vagy ne adj’ isten! egy plázában, csupa-csupa ilyen nőt látok magam körül. Pedig állítólag a fejlett nyugati társadalmakban csak a legalacsonyabb néprétegekre jellemző a női szexus eme bazári változatának fitogtatása. Ha egy mit sem sejtő idegen erre téved, nem csoda, hogy azt gondolja: ebben az országban minden lány megvásárolható.
(Kép forrása: parismatch.com)
Mert a (nálunk) hódító nőiességet – valami különös oknál fogva – a kihívó, testhez tapadó szettek, póthajak, műkörmök és extrafekete műszempillák testesítik meg. Akik ráadásul egyediek is kívánnak lenni, „fantáziadús“ tetkókkal lepik meg magukat. Így aztán tucatnyi celebhasonmás szaladgál a mi kis utcáinkon, platinaszőke, bronzvörös vagy ébenfekete kiadásban. Vajon miért akarnak a nők az olcsó playmatek utánzatainak látszani, akiket, ha lemossák róluk a leszedhető festéket – már ami nincs véglegesen az arcukra tetoválva –, valószínűleg már a tulajdon szülőanyjuk sem ismerne fel a maguk istenadta valójában
Műarcok, műmellek, műhajak – műnők
A pszichológusok szerint ez azért van, mert a mai kor szinte a képünkbe tolja a tökéletes bőrű, alakú és arcú modelleket (akiket photoshoppal még tökéletesebbé varázsolnak). Minden nő csúnyának és unalmasnak érzi magát mellettük. Egy idő után elkezdenek vágyakozni egy trendibb külső iránt. Hisz még én is, a magam puritán felfogásával, kipróbáltam a zselés műkörmöket (persze, gondolhattam volna, hogy akadályozni fognak, és mellette az sem hagyott nyugodni, hogy mindenféle kosz megtapadt alattuk).
A kevesebb több
Ha sodródunk az árral, tökéletes fogyasztókká válunk – s ez itt a cél! Az egyenhajfesték, az éppen trendi műszempilla, a szolizott bőr, a festészeti műremeknek is beillő körmök (sajnos, sokan nem tudják megkülönböztetni a művészit a tökéletes giccstől), az ajakdúsító rúzsok, de az ajakfeltöltés, a zsírleszívás és a szilikonmellek is megvásárolhatók. Ezeket meg kell fizetni, és aki pénzes, ezzel azt is mutatja, hogy lám, bizony neki telik rá.
Egyébként a celeb nők utánzása már csak azért is siralmas egy szórakozás, mert ami jól mutat a tévében vagy egy fellépésen, az túl sok lehet az utcán, a mindennapokban.
Az extrém külső nem természetellenes, de nem is előnyös
Az extrém külső a természetben elsősorban a hímek fegyvere – hogy felkeltsék a női nem figyelmét. Gondoljunk csak a páva ékes tollazatára vagy a szarvasok ágas-bogas agancsára. Azután gondoljuk el azt is, hogy ez a gyönyörű agancs milyen kényelmetlen lehet, ha beakad egy fa ágai közé. A szépítkezés terén az emberek világában egyelőre még a nők viszik el a pálmát. Mindenféle vélt fontosságú dolgokkal ékesítik fel magukat. Műszempillával, amely olyan legyezőszerűen terül el a szemük felett, mint a páva tollazata. Agancs helyett a karmaikat növesztik és díszítik. A műköröm az önkifejezés egyik formájává vált. Tájképek, titokzatos jelek, apró csillagok, miniatűr figurák jelennek meg a női körmökön. (A múltkor a titkárnőnk új körmökkel jelent meg, és a fél cég összefutott, hogy megnézze azokat. A 3D szempilláit is megrebegtette, amelyek szintén előző nap készültek...)
Nem tudom megállni, hogy ne említsem meg, amit egyszer Détár Enikő, aki valóban egy díva, mondott erről. Állandóan „furcsa szagot érzett“ maga körül. Akkoriban még kicsi volt a fia, pelenkázni kellett, és hát közben apró baleset történt: a kaka a valódi és a műköröm közé került... Más történeteket is hallani olykor műköröm alatt megsárgult, begombásodott vagy egyéb módon megbetegedett valódi körmökről. (Egyébként a körmünk nagyon sok mindenről árulkodik: az egészségi állapotunkról, vitamin- vagy ásványianyag-hiányról, még a vérszegénység és a belső vérzés jelei is megmutatkoznak rajta. Persze nem akkor, ha műremekkel elfedjük.)
A nagy mellű az igazi
A szép nagy mellek mindig is a nőiesség szimbólumának számítottak. Mára inkább státusszimbólummá váltak. A Tankcsapda egyik örök érvényű dalszövegét hoznám csak például: „Az jelenti a rangot, Hogy mennyire állat az autód, Mekkora mellű a nőd és, hogy Meddig bírod feltekerni A kocsiban a hangerőt.“ A természet adta lehetőségeink mellett ott van a plasztikai sebészet, amely korlátlan lehetőségeket biztosít az óriásibbnál óriásibb mellek megszerzésére. Az őskori termékenységszobrok hatalmas mellű és fenekű asszonyságokat ábrázoltak. Ez az irreális forma – ha valakinek úgy tetszik – ma már bárkinek és bármikor elérhető (élő példa rá Nicki Minaj). A nagy mellek és a fiús csípők korát kezdi felváltani a nagy mellek és szilikonpopsik világa. Ez is mind-mind olyan dolog, mint a páva farka vagy a szarvas agancsa a természetben.
A nagyon kis mellű nőknek áldás lehet egy mellnagyobbító műtét, de sokan csak nagyobb és még nagyobb melleket akarnak, hogy a gerincük is belepúposodik a nagy teher viselésébe. És – milyen tragédia – semmi biztosítékuk sincs arra, hogy az óriási kebleikbe és feltöltött kacsaszájukba beleszeret egy igazi férfi.
Még arra sincs garancia, hogy a műtétek után majd odalesznek értük a férfiak. Mert a nőiesség nem csak a formákban lakozik. A nőiesség belülről árad.
Az óriási mellű nők könnyen úgy járhatnak, mint azok a férfiak, akik kizárólag az izomtömegük növelésével vannak elfoglalva. Ahogy a nőknek általában nem tetszik a túlságosan izmos férfi, úgy a férfiak is legfeljebb státusszimbólumként kezelik az óriási mellű szilikonnőt. Azt pedig mi, nők tudjuk a leginkább, hogy ezek a műnők nem feltétlenül a férfiak kegyeiért vonulnak csatába. Sokkal inkább a többi nő felett akarnak győzelmet aratni.
Az, hogy a nők élnek a fegyvereikkel, nem jelent önmagában semmi gondot. A szilikonmell is kinézhet természetesnek, nem kell mindjárt egy medicinlabdát varázsolni a dekoltázsunkba. Elvégre nők vagyunk – és nem pucsító játékbabák!
