Úgy tűnik, hogy a több gyermeket vállaló nő hosszabb termékeny (reproduktív) életszakasza csökkenti az illető rákkockázatát.
A magyarázat abban keresendő, hogy a nemi hormonok egészséges egyensúlya, ami a termékenységnek is feltétele, a már említett szisztémás rákellenes hatását is kifejti.
Régi laikus megfigyelés, de statisztikailag alátámasztott orvosi tapasztalat is, hogy a nők, egészen a változókorig, ritkábban szenvednek daganatos betegségben, mint a hasonló korú férfiak. A klimax elérése után, illetve időskorban ez a védettség megszűnik, és a „rák” mindkét nemet egyforma gyakorisággal sújthatja. A magyarázatot korábban abban keresték, hogy a férfi életvitelét, foglalkozását stb. tekintve, fokozottabban ki van téve a külső ártalmaknak, az ún. rákkeltő anyagok (karcinogének) hatásának.
Ez a feltételezés azonban nem magyarázta meg maradéktalanul a két nem „daganatra való hajlamossága” közti különbséget. A belső elválasztású mirigyek, ill. egyenesen a vérbe kiválasztott termékeik, a hormonok megismerése után egyre több adat arra mutatott, hogy az említett nemi különbség hátterében a két nem különböző – a női ösztrogén, ill. a férfi androgén – hormonjai állnak.
Tudománytörténeti érdekesség, hogy a női nemi hormonok és az emlőrák közötti kapcsolat már akkor felmerült, amikor a hormonok létezését még csak sejtették. 1896-ban egy emlőrákos asszonynál figyelték meg, hogy miután eltávolították a petefészkeit, emlőrákja kisebbedni kezdett.
Később, a nemi hormonok felfedezése után egyre jobban erősödött a vélemény, hogy a női nemi hormon, az ösztrogén, bizonyos esetekben rákkeltő lehet, különösen a nagyon hormonigényes női szerveket (emlő, anyaméh, petefészek) illetően.
Ezért is okozott gondot a változókor utáni panaszok (pl. a csontritkulás) kezelése női hormonokkal. Egy 2002-ben befejezett, 160 000, a klimaxon túl levő nő bevonásával végzett nemzetközi vizsgálat végső következtetése az volt, hogy a hormonpótlás, vagyis az ösztrogénkezelés jelentősen fokozza az emlőrák kockázatát. Alig telt el egy évtized, és kiderült, hogy az ösztrogén „bűnbaknak”, rákkeltőnek való kikiáltása elhamarkodott volt!
Sőt, a legfrissebb szakirodalom egyenesen „pálfordulást” emleget: nem a sok ösztrogén, hanem éppen ellenkezőleg, a kevés ösztrogén, az ösztrogénhiány a rákkeltő. Sőt, az is kiderült, hogy az ösztrogén szerepe szélesebb körű, mint eddig hittük, és nem csak a nemi szervekre terjed ki. Az ösztrogén egyrészt segít a különböző szerveket bélelő hámfelszín (epitel) épségének megőrzésében, így az epitelsejtek fokozottan tudnak ellenállni a külső rákkeltő anyagok hatásának. Másrészt az ösztrogénnek szisztémás, azaz az egész testre ki terjedő rákellenes hatása is van.
Az igazi szenzációt azonban egy 2010-es vizsgálat eredménye jelentette: a már említett, 2002-es vizsgálat adatainak újraértékelésekor az ösztrogén kifejezetten védőhatásúnak bizonyult az emlőrákkal szemben! Ennek fényében értékelhető az a régóta ismert tény, hogy a szülések száma és a rákkockázat között igenis lehet összefüggés: minél többször terhes egy nő, annál kisebb a kockázata a daganatos betegségnek!
