Az egyházi rend szerint a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a farsang, más néven böjtelő hava. Ez a mulatságok, a maskarás-táncos vigadalmak időszaka volt. Mára a népszokások kikoptak, viszont vannak vidékek, ahol megőrződött a régi farsangi kerülés szokása.
A Palócföld legdélebbi részén terül el Csákányháza és Ragyolc. A két falu már-már összenőtt, csupán pár méter és a határhíd választja el őket egymástól.
Pieter Bruegel: Farsang és böjt harca (1559)
Beszélgetőtársunk Csákányházán Kovács Fábián, a falu aktív hagyományőrzője:
– Valamikor külön jártak a fiúk és a lányok is farsangolni, farsanghétfőn és farsangkedden, tehát hamvazószerda előtt 2 nappal. Hétfőn volt az asszonybál, de csak éjfélig mulathattak akkoriban. Az asszonybálba régen elhívták vacsorára a legényeket is – viszont a legények már nem hívták vissza az asszonyokat. Mi már nem hétfőn járunk farsangolni, mert nem mehet a tanulás rovására. Közvetlen hamvazószerda előtt farsangolunk, az idén vasárnap megyünk. Amit megőriztünk az öregektől, azok a dalok és versek, továbbá, hogy csak a hajadon tizen- és huszonévesek járunk farsangolni. Asszonybál is lesz az idén, de nem farsanghétfőn, mint annak idején, hanem szombaton. Régen nem a kultúrházban tartották az asszonybált, hanem a falusi kiskocsmában. Külön volt egy helyiség, ahol az asszonyok mulathattak, a férfiaknak is külön a söntés, ahol iszogattak. Mikor a férfiak átmentek a tánctermen, az asszonyok lekapták róluk a kalapot, és csak pénzért vagy egy üveg pálinka fejében válthatták ki.
A csákányházi kerülők ruházata és álarca, de az arcukra kent festék is a megjelenített figura jellegzetességeit tükrözi. A násznép, illetőleg a menyasszony túlzottan is ki vannak kenve-fenve (arcpirosítóval) – és éppen ez a lényeg! A „nőies” vonalakat a ruha alá gyűrt rongydarabok biztosítják.
– Minden házhoz betértek farsangolni?
– Minden házhoz nem tudunk betérni, hiszen több mint ezer lakosú faluról van szó. Évente olyan száz háznál fordulunk meg. Általában délután egykor kezdjük a farsangolást, és sötétedésig járjuk. Ha végeztünk, az összegyűjtött elemózsiát a kultúrházban fogyasztjuk el.
– Mi volt a legszebb farsangi élményetek?
– Az, amikor Agócs Gergő néprajz-kutató megnézett minket, diktafonnal felvételeket készített, sőt, zenélt is velünk egy rövidet. Nagy megtiszteltetés volt számunkra. Az meg vicces volt, mikor a határhídon összetalálkoztunk a ragyolci kerülőkkel. Nevettünk egyet, és mi is mentünk a magunk útján, meg ők is. Mert tudni kell, hogy mi átjárunk Ragyolcra farsangolni egypár házhoz, meg ők is Csákányházára.
A csákányháziak alaposan rákészülnek a 40 napos böjtre. A hamvazószerdát megelőző napokban, tehát farsangfarkán elkezdődik a dínomdánom, a farsangjárás, az asszonybál – az igazi mulatozás és eszem-iszom.
– Újjáélesztettük a régi farsangi szokásokat a faluban, hisz korábban is jártak „kerülni” (farsangolni) a fiatalok, csakhogy a 80-as évek végén abbamaradt. Mi 2005-től járjuk a falut, hatan kezdtük el – mondja Fábián, aki alig nyolcévesen megújította a szinte feledésbe merült farsangjárást a faluban.
A farsangolás rögtönzésen alapul – a közönséget, tehát a ház lakóit is bevonják a bolondos játékba. Énekelnek, nótáznak, porzik tőlük az út:
„Porzik, porzik a csákányházi utca, mikor végigmegyek rajta.
Nyílik, nyílik a babám ablaka, mikor kopogtatok rajta.
Nyisd ki babám ablakaidat, hagy mondjam el panaszaimat,
megyek katonának, bánatos a szívem, nincsen, akit megöleljek.”
A fiatalok hatéves kortól huszonéves korig maskarában és csupa jókedvvel vártak minket. Minden évben falusi lakodalmat „játszanak el” a helyi szokásoknak megfelelően – a szereplők a játék során nemet váltanak, tehát van menyasszonynak öltözött fiú, vőlegénynek öltözött lány, koszorúslányok, szülők, keresztszülők, vőfély, pásztorgyerek és násznép.
Mikor a farsangolók egy házhoz érnek, még jobban rázendítenek, és énekbe foglalják annak a gazdának nevét, akinél éppen megálltak:
„Józsi bácsi házán tőketüzet raktam,
futok, megyek a Dunába, fényes halat fogtam.
Teszem tányérkámba, küldöm Istenkének.
A jó néni, a jó bácsi hajtsa ki a kiskutyát,
mer’ ha ki nem hajtja, majd ki-hajtom én!
Se nem itatom, se nem etetem,
csak úgy bömböltetem.
Bömzik a farsang, kövérzik a farsang,
látom a Gazdát, fenyi a baltát.
Menjen fel a padra, vágjon egy
darab szalonnát, tűzze a nyársamra.
Az ágy alatt kilenc tojás, zsupsz, a tarisznyámba!”
Viccelődnek, nevetgélnek, jó hangulatban mulatozik a társaság apraja-nagyja. Majd a gazdaasszony kaput nyit, és vendégül látja a kerülőket.
– Eladó a menyasszony! – kiabálják a farsangolók.– Mennyibe kerül, mer’ van nálam pénz – kérdi a gazda. – Ötszázas! – felelik.
Így huncutkodnak tovább, míg a gazdaasszony össze nem szedi nekik az adományt, ami általában egy oldal szalonna, amelyet ők a nyársukra húznak, a rúd kolbász, a pár darab tojás pedig kosárba kerül. Néha bort is kapnak, s némi aprópénz is üti a markukat.
– Babakocsit is szoktunk vinni magunkkal, mert sok az adomány, és nem fér bele a kosarunkba, hál’ istennek! De volt már úgy is, hogy pónifogattal jártuk a falut, és a szekérbe gyűjtöttük az elemózsiát – mondja az egyik farsangoló.
Csákányházától pár méterre fekvő Ragyolcon ízében és felépítésében is más a farsangolás. A versikék és dalocskák is másképp hangzanak. Akarom mondani: itt már nem olyan lágyan „fenyi a baltát” a gazda, mint ahogy a népdalban is szólt a csákányháziaktól. Mindezek ellenére csupa vidám gyerekarc és mosolygós bajuszos férfi fogad minket. Póczos Józsefet, György Henriettát és Márton Máriát kérdeztük a ragyolci farsangolás hagyományáról.
A veterán farsangolók szószólója köszönti a háznak lakóit: „Adjon isten jó napot! Nyissák ki az ajtót, az ablakot, jöjjenek má’, és nézzenek meg, mer’ mi farsangolunk!”
Itt is a farsangi időszak végén, farsangfarka utolsó szombatján járják a falut. Annyi adományt kapnak, hogy nem bírnak vele, jut belőle még a helybeli tánccsoportnak is a táncpróbákra. Ezzel a sok finomsággal igazán ki lehet bírni „torkoscsütörtökig”.
– Hogyan farsangoltok?
– Henikével és tanítványaival olyan dél körül találkozunk a kultúrház előtt – és indulunk a faluba. Minden házhoz nem tudunk betérni, de 20-30 helyen azért minden évben megfordulunk. Sőt, a szomszéd Csákányházára is feljárunk. Már akkor abba az énekbe kezdünk bele, hogy „Sej, Ragyolcra két úton kell bemenni...” – meséli örömmel József. – 1987 tavaszán voltunk először farsangolni, azóta minden évben járunk azokkal a versikékkel, énekekkel, amelyeket szüleinktől, nagyszüleinktől gyűjtöttünk össze.
– Jó érzés fogadni a farsangolókat, vidámságot hoznak a hétköznapokba – mondja Heni. – Örülünk, hogy sikerült a tantervbe bevezetnünk a Regionális ismeretek elnevezésű órát, melyen a gyerekekkel megszerettetjük az itteni szokásokat és nem utolsósorban a hazai ízeket. A híres ragyolci görhe receptjét is megtanulhatják.
Ragyolcon is hosszú a farsangfarka. Kezdődik szombaton a farsangjárással, majd vasárnap főpróbát tartanak az asszonybálra, mert bizony itt már hatvanéves hagyománya van a híres ragyolci asszonybálnak!
A vezetőség néhány férfi tagja minden évben műsorral áll elő a bálon. Tavaly jósnők jöttek, és próbálták megjósolni, mit hoz az elkövetkezendő év, de eljátszották már az olimpiát, mesét is feldolgoztak már. A hétfői asszonybál után kedden a nyugdíjasbálra készülnek. Ezt követi hamvazószerda, a böjti időszak küszöbje.
– A lemondások és a csend ideje a böjt, ekkor nem mulatunk, és ki mit megfogad, azt általában betartja – tette hozzá József.
A farsangolókat a gazdaasszony vendégül látja. Van az asztalon pampuska (farsangi fánk), herőce (csörögefánk), tepertős bogácsa (töpörtyűs pogácsa), megannyi finomság és persze bor, pálinka. Leülnek egy rövid időre, majd megköszönik az adományt. A kiadós csomag megérdemel egy télűző versikét, amit a pásztorfiúcska ad elő.
A farsangzáró hét e két faluban nagyon szépen példázza a gyakorlatias ünnepkialakítást. Mint a régi szép időkben! A sok modernitást néha igazán jó leváltani valami egyszerűre és tiszta emberire.
