Egy szép iskolában jártunk, felújított falak között, melyek az új festés ellenére is a régi idők nagy szellemiségét sugározzák. Ha ezek a falak mesélni tudnának...
A komáromi gimnázium márványlépcsőjén az elmúlt száztizenöt évben több ezer diák hagyta ott a lábnyomát. Mi a szlovákiai magyarok legrégebbi és (ma biztosan!) legszínvonalasabb iskolájának titka? Ilyesmiket kérdeztünk Andruskó Imrétől, aki immár huszonkettedik éve áll az ország legeredményesebb magyar gimnáziumának az élén. Íme, a válasz!
Az intézményt 1649-ben még a jezsuita atyák indították útjára...
Tények dióhéjban
A komáromi gimnáziumot 374 évvel ezelőtt alapították a jezsuiták – majd később átvették a bencések. Először a régi Kultúrpalota helyén (ma a Duna Menti Múzeum épülete található itt) állt a gimnázium épülete. Ez viszont az 1763-as földrengésben – ami mellesleg máig a legpusztítóbb erejű földrengésnek számít errefelé! – komoly károkat szenvedett.
A Duna Menti Múzeum (régen Kultúrpalota) helyén állt a régi gimnázium épülete. Ez az 1763-as földrengésben – ami máig a legnagyobb erejűnek számít mifelénk – komoly károkat szenvedett...
Mivel a szabadságharc idején a tanárok nyíltan kiálltak Klapka György tábornok mellett, az intézményt „megbüntették”, vagyis lefokozták algimnáziummá. Ez annyit jelentett, hogy a negyedik év után a diákoknak át kellett menniük Győrbe tanulni.
A szabadságharc idején a bencés tanárok nyíltan kiálltak Klapka György tábornok mellett, ezért az intézményt lefokozták algimnáziummá. Ekkor álltak át az iskolában – az addigi latin helyett – a magyar nyelvű oktatásra. A kiegyezés után a város vezetői megfogalmazták, hogy vissza kellene állítani az iskola főgimnáziumi, nyolcéves rangját. Az iskola rangjához illő épületet 1908-ban adták át... (Ezt renoválták most szépre!)
Ezért a kiegyezés után a város vezetői azon voltak, hogy visszaállítsák az iskola főgimnáziumi, „nyolcéves” rangját. Végül Apponyi Albert köz- és oktatásügyi miniszter adta meg hozzá az engedélyt, az iskola rangjához illő épületet pedig 1908-ban adták át.
Ez az épület, ahol most vagyunk! Ezt az épületet „vágták puccba” nemrégiben, hogy méltó környezetben tanulhasson a jövő értelmisége.
Új idők, régi értékek
A második világháború után sem volt kevésbé viharos az iskola históriája. Hisz tudjuk, hogy sokáig a magyarok jogfosztottnak számítottak Csehszlovákiában, s nem tanulhattak magyarul. A rang azonban kötelez, s ahol előzmény van, ott nemsokára folytonosság is lesz – a komáromi gimnázium a kommunista időkben is a magyar értelmiség fellegvárává lett. A komáromiak őrizték a lángot, az iskola falait belengő szellemiség – kissé újratöltve – ismét működésbe lépett.
1950. szeptember elsején ugyanis a komáromi gimnázium újra megnyitotta a kapuit: a komáromi volt a szocialista Csehszlovákia első magyar tannyelvű középiskolája.
– Furcsa idők jártak a kommunizmus alatt. Ahhoz, hogy a tanárok magyar irodalmat, kultúrát, történelmet – vérmérséklet és bátorság szerint – tanítsanak, jócskán meg kellett alkudniuk vagy éppen nagy kompromisszumokat kötniük. Vagy mégsem? – kérdezzük az igazgató úrtól, Andruskó Imrétől, aki huszonkét éve áll a komáromi Selye János Gimnázium élén.
– A tanárok mindent megtettek azért, hogy a politika az intézmény falain kívül maradjon. A pártállamiságról – egy-két tanár kivételével, akik elhivatott kommunisták voltak – senki sem ejtett szót. S ahogy nem volt ideológiai nevelés, úgy nem foglalkoztak a rendszer bűneivel sem. Az oktatók igyekeztek „semlegesek” maradni. Iskolánk legendás történelemtanára, Gáspár Tibor tanár úr merte csak megengedni magának, hogy kimondja: „Mária Terézia mindent megtett alattvalói jólétéért, törődött a nép sorsával, nem úgy, mint a mostaniak.” Egyszóval ő már rendszerkritikát fogalmazott meg a diákok előtt, épp ezért közel sem volt az akkori kommunista rendszer kegyeltje. Az akkori igazgató, Horváth József mindent megtett azért, hogy a tanárok nyugodtan tudjanak tanítani. Neki utólag a szemére vetették, hogy belépett a kommunista pártba, de anélkül akkoriban nem nagyon ment. A diákok – köztük én is, hisz régi komáromi diák volnék – jól érezték magunkat a gimnázium falai között. Kezdő kémia-fizika szakosként ezért is kopogtattam be régi alma materem ajtaján, mondván, hogy itt szeretném folytatni a pályámat. Volt tanáraim pedig biztattak, és rövid időn belül egyenrangú kollégaként tekintettek rám.
Andruskó Imre huszonkettedik éve áll az ország legeredményesebb magyar gimnáziumának az élén...
– 32 éves korodban vetted át az igazgatói posztot Ipóth Barnabástól, akinek szakmai tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el. Milyen érzés volt a helyére ülni?
– El kell mondanom, hogy a tantestület a tőle megszokott tanári és emberi nagysággal viszonyult hozzám. Pedig igazgatói pályázatom valószínűleg váratlanul érte őket. Egyébként visszatekintve: ma már csodálkozom akkori ifjonti hévemen, hogy át mertem venni a stafétát Ipóth Barnabástól. Ám a mi korosztályunk valóban kiváltságos helyzetben volt, hiszen nagy pedagógusok álltak előttünk a katedrán. Olyan tanáregyéniségek, akik a mai napig nagy tiszteletnek örvendenek, s mi, ifjoncok pedig fel szerettünk volna hozzájuk nőni. Emlékük megőrzése céljából indítottam el azt a kezdeményezést, hogy legendás tanárainkról tantermeket nevezzünk el. Így kapott termet Gidró Bonifác, Hites Kristóf, Keszegh István, Ipóth Barnabás és Czirfusz Gábor.
– Egy ilyen komoly intézményt nem lehet könnyű vezetni, hiszen elvárásai vannak a tanároknak, a szülőknek, a diákoknak, a városnak és a fenntartónak, vagyis a megyének is. Hogy lehet mindennek és mindenkinek megfelelni?
– Soha nem lehet tökéletesen megfelelni, ezért néha vannak vitáink. Szeretem olvasgatni a régi évkönyveket: a legrégebbi az 1870-es évekből maradt fenn... Nos, meglepődve olvastam az egyik, 1910-es évfolyamban, hogy a szülők vádpontokat fogalmaztak meg az iskolával szemben; az évkönyvben később megjelent a vádak cáfolata is.
A szülők a következő kritikával éltek: A mai iskola nem nevel az életre... Túlterhelik a diákokat, túl sokat követelnek... Rossz a tantárgystruktúra; felesleges a klasszikus – görög és latin – nyelvek oktatása... A mai fiatalok erkölcstelenek... Úgy tűnik, nem sok minden változott az elmúlt száz évben.
– Az elmúlt több mint két évtized alatt az iskola látványosan fejlődött. Mi okozta a legtöbb fejfájást?
– Az egyre romló demográfiai adatok. Harminc évvel ezelőtt 90 ezer gyerek született Szlovákiában, az utóbbi években 55 ezer körül mozog az újszülöttek száma. Ez iskolánk diáklétszámát – jelenleg 521 tanulónk van – is befolyásolja. Amikor 1992-ben meghirdette az első primo osztályt a komáromi gimnázium, még százan jelentkeztek. Ezzel szemben a múlt évben már csak 24-en!
Selye gimisnek lenni életérzés.
– Gondolom, ez hozza magával a következő gondot. Hiszen amióta a kétezres évek elején bevezették a fejkvótarendszert, az iskolák fennmaradása pont ezen a hajszálon függ. Vagyis a diáklétszámon...
– Régen a gimnáziumok és az egyetemek elitképzőként működtek. 1920-ban Magyarország összlakosságának 1,95 százaléka rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal és 1 százaléka egyetemi végzettséggel. Száz évvel később a tömeges oktatás elterjedésével már a lakosság felének volt középiskolai és 18 százalékának egyetemi végzettsége. Ma is a tömegoktatás a cél: ez azonban az oktatás színvonalának csökkenésével jár. Mindenütt, hisz manapság minden rangú és fajtájú iskola tanulókat gyűjt, mert azok után kapja a pénzt! Manapság a tanulók szó szerint csak besétálnak az egyetemekre és a középiskolákba, mindenféle komolyabb megmérettetés nélkül. Az érdemjegyeiknek sem mindig van fedezetük, így a lemaradók felzárkóztatása komoly pluszmunkát ró a pedagógusokra. Az, hogy gimnáziumunk évek óta a megye kilencvenhat középiskoláját rangsoroló lista élvonalában tudott maradni, elsősorban elhivatott kollégáinknak köszönhető. Sokszor szembesülök azzal, hogy erejükön felül teljesítenek. Nagy plusz viszont, hogy Szlovákiában az intézmények önállóan gazdálkodhatnak, az igazgatóknak pedig – az iskolatanács bevonása mellett persze – autonóm döntési joguk van. Ezért nem panaszkodom tovább, mert magasabb diáklétszámunknak köszönhetően jut azért a fejlesztésekre és a tehetséggondozásra is.
„Amikor először megválasztottak igazgatónak, megfogalmaztam, hogy mi az a négy pillér, amire építkezni szeretnénk. Legyen a falak között magas szintű szellemi tudás, neveljük a diákokat egészséges magyar öntudatra, a másság tiszteletére, valamint a gyökereink ápolására. A gimnáziumunk világi intézmény, de tudatosítjuk, hogy évszázadokon át keresztény iskolaként működtünk” – mondja az igazgató úr.
– Korábban az iskola arról volt híres, hogy innen jutott ki a legtöbb magyar diák a nemzetközi diákolimpiákra. Az utóbbi években egyre több sikert könyvelhettek el a humán tantárgyakban is. A tanulók érdeklődése változott meg – vagy az iskola szemlélete?
– Kezdetektől fogva a tantárgyak „egyenrangúságára” törekedtem. Mindenkinek meg kell adni az esélyt a kibontakozásra, mert a régi szemlélettel ellentétben nem csak az a jó, aki matematikából jó. Büszke vagyok rá, hogy diákjainkat olyan nyelvi tudással vértezzük fel, ami segít nekik helytállni a hazai és a külföldi egyetemeken. A Diákszínpadnak, illetve a Gimisznek köszönhetően pedig számos tanulónkból elismert színész és színházi ember lett. Jó érzés, hogy beköszönnek hozzánk, mikor erre járnak.
Az iskola épülete madártávlatból.
– Az egykori diákokkal az iskola is igyekszik tartani a kapcsolatot, hiszen létrehoztátok az Öregdiák Szövetséget – és évente Generációk Nagytalálkozója néven egész napos programot szerveztek. Sokan járnak vissza ezekre a napokra?
– Igen, alkalmanként 200-250 ember énekli közösen az aulánkban a himnuszt. Gyökereink ápolását jelenti, hogy megbecsüljük azokat, akik hozzánk jártak. Büszkék vagyunk a régi tanulóinkra, a mai sikereikre és eredményeikre. De ez visszafelé is működik. Volt diákjaink közt összetartozás van: ha bárhol két komáromi „gimis” találkozik, azonnal tudnak miről beszélgetni. S jönnek a találkozóinkra az öregdiákok az ország legtávolabbi szegletéből, de még Görögországból, Amerikából és Malajziából is. Valahol úgy érzik, hogy ez a négy vagy nyolc év meghatározó volt az életükben. Sok első csók, szerelem és házasság született már ezek között az öreg iskolafalak között...
Az aula, ahol az iskolai rendezvények zajlanak, olyan, mint egy francia nő. Elegáns és gyönyörű. Az aulában lévő iskolai színpad, ahol Kaszás Attila, Mokos Attila, Rancsó Dezső, Borbély Alexandra és több magyar színész szárnypróbálgatása indult.
Száz éve őrzi a korlát az izguló diákok keze nyomát.
A felújított, hangulatos tetőtérben gazdag könyvtár várja a diákokat.
Az iskola saját könyvtára, ahol a tanulók mindent megtalálnak.
A Selye János Gimnázium épülete Komárom egyik ékessége.
Komárom és a magyar gimnázium neve mára egybefonódott.
A nagy tudású bencés tanárok. Az utolsó mohikánokról film is készült.
Az aula és a színpad.
