Petro Krisztinának több szerelme van: szereti a régit és a népit, szereti a táncot, és hisz a szebb jövőben. Közeleg a 21. születésnapja, és épp a szakdolgozatán töpreng. Próbára menet és próbáról jövet tudtunk csak összefutni. Nagymegyerre jár haza Budapestről, ahol másodéves hallgatóként folklorisztikát tanul az ELTE-n.
Sorozatunkban reális nőket mutatunk be. Más utakon járnak mint anyáik nemzedéke, de mégis a hétköznapok életét élik. Nem csillogó celebnők vagy véleményvezérek, akik egy területen domborítanak nagyot – a mi reális nőink az élet minden területén helyt állnak. Egyszerre dolgozó nők, anyák, feleségek, akik néha estélyi ruhában veszik meg a sárgarépát a vasárnapi húslevesbe... Provokatív kérdéseinkkel őket faggattunk: ugyanazokat a kérdéseket tettük fel minden nőnek, hogy felszínre hozzuk a szív rejtekén rejtőző gyémántot.
– Én ilyen kis folk arc vagyok! – mondja Krizsi. – Néprajzból is érettségiztem. A pozsonyi Duna utcai gimnázium az egyetlen hazai magyar középiskola, ahol van néprajz szakirány. Mi testnevelés helyett néptáncoltunk, és az engem teljesen elvarázsolt! Kaprálik Zsuzsanna tanárnőm is nagy hatással volt rám. Az egyetemről pedig dr. Deáky Zitát emelném ki, aki szívvel-lélekkel kutat, és igen törődő velünk. A születéssel és a bábákkal foglalkozik, és nagyon érdekel a téma.
– Az egyetemisták annyi helyen le vannak foglalva. Te is dolgozol valahol?
– Egy kürtőskalácsot is kínáló kávézóban dolgozom, hisz az anyagiak miatt több lábon kell állni. Mellette a néptánc és a népdaléneklés foglal le. Négy évig a Szőttesben koptattam a csizmám sarkát, most a somorjai Csallóban és a dunaszerdahelyi Csallóköziben táncolok. Minden percem be van táblázva. Szólistaként hamar kiváltam, egy ideig Korpás Évához jártam énekre. Időhiány miatt most magamat fejlesztgetem.
– Mi volna álmaid munkája?
– Megtalálni életem témáját, amibe majd belemerülhetek. Szeretnék valami értékeset megmenteni a múltból!
Ezért érdekel a népi gyógyászat, és nagyon megfogott a Zoboralja és Erdély levegője, ahol tavaly nyáron kutattunk.
– Hozzámennél egy milliomoshoz?
– Engem nem lehet megvenni. Annyi gazdag párt láttam, ahol a pénz nem számít, viszont az „én“ elnyomásban van. Nem tudnék aranykalitkában élni. Romantikus típus vagyok. Az első szerelem 15 évesen talált rám, és két és fél évig tartott. Ma is jó barátok vagyunk, sűrűn beszélünk. A kapcsolataim mindig építettek, több lettem általuk. Pozitívabb ember. Engem a szerelem felemel, olyankor szárnyra kapok.
– Gyűjtöd vagy költöd a pénzt?
– Sajnos, inkább költöm. Az egyik hónapban jobban keresek, akkor többet megengedek magamnak, ha pedig csak csorog a pénzmag, akkor kapkodok.
– Mi egy férfi feladata az életben?
– Ezen még nem gondolkoztam (töpreng). Mindenképp az, hogy gondoskodjon a családról. Segítse a nőt a gyermeknevelésben.
– Mi egy nő feladata az életben?
– Szüljön gyerekeket. Viselkedjen nőiesen! Ne akarjon a férfi helyébe lépni.
– Milyen a tökéletes férfi?
– A tökéletes férfi néptáncol és felvidéki! Egy ittenivel mélyebben tudunk kötődni egymáshoz. Egy más országbeli nehezen érti meg, hogy nekünk itt, a Felvidéken mi fáj, vagy mi a fontos. Külsőben nincs ideálom, engem a belső érdekel! A fiú legyen előzékeny. Nem szeretem, ha valaki rámenős. Fontos a humor és a nyílt tekintet. Észrevettem, hogy az utóbbi időben egyre több az elvárásom a férfiakkal szemben.
– Ki fizessen a randin: a nő a magáét, vagy a férfi mindkettőjük számláját?
– Első randin illendőségből a férfi fizet. A következő randin pedig én fizetek. Nem szeretem, ha mindig csak a másik fél rendezi a számlát.
– Mi a véleményed az apasági szabadságról?
– Furának tartom, bár nem ellenzem.
Néprajzosként viszont a hagyományosat szeretem. Úgy gondolom, hogy egy kisgyermeknek az anyja mellett a helye, az anyatej is az anyához köti.
– Mit gondolsz, a mai lányok miért vállalnak később gyereket?
– Nekem sok barátnőm 20-25 év körüli, és már gyermeket nevel, vagy épp várandós. Aki tanul, annál a diploma, majd később a karrier miatt kitolódhat a családalapítás. Arról nem is beszélve, hogy meg kell találni a párunkat, azt a fiút, akivel családot szeretnénk alapítani. Ez ma már egyáltalán nem könnyű! Úgy érzem, régebben normálisabban udvaroltak a fiúk. Budapesten főleg táncházakba járok, de ott is megy a nyomulás.
– Mi a véleményed, hogy a nők kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak?
– Egyenlő bér jár nekik. Vegyük például a néprajzot. Lehet, hogy egy nőnek könnyebben megnyílnak az adatközlők, mint egy férfinak. Az irodai munkában is azt látom, hogy a nők kitartóbbak. A férfi nagyot gondol, a nő elpepecsel a részletekkel.
– Mi a fontos az életben? Siker, szerelem vagy egy szép hobbi?
– A hobbi szerintem nagyon fontos. Szeretném, ha a hobbim és a munkám egy síkba esnének. A siker már nem annyira lényeges. Bár ha néprajzos körökben a Csallóközzel kapcsolatban az én nevemet emlegetnék, na, annak tudnék örülni. Viszont a nagy sikernek hordaléka van, és köszönöm, én abból nem kérek.
